Viszem vagy viszek?

Viszek magammal valakit.

Viszem Évát is.

Viszem magammal őt.

Viszek egy barátot.

Viszem a barátomat is.

----------------------

viszek - alanyi, viszem - tárgyas.

„Tudom, hogy mindkettő helyes, de melyiket írjuk, ha egy személyt szeretnénk magunkkal vinni”

Pont ugyanúgy írd, ahogy szóban mondanád... Vagy szóban sem tudod megfogalmazni? Bizonytalan vagy? Csodálkoznék... De ha igen, akkor jó lenne, ha a konkrét mondatot írnád ide, ugyanis a helyes „megfejtés” függ a megfogalmazástól.

Pl. ebben nincs megnevezve, mégis konkrét:

„Viszek magammal valakit, mégpedig a legjobb barátomat.”

„A legjobb barátomat viszem magammal.

Vagy egy másik példában nem konkrét, mégis mindkettő formával ki tudom fejezni

„Viszek magammal egy ismerőst.”

„Az egyik ismerősömet viszem magammal.”

De ha egész konkrétan megmondanám, akkor is:

„Pistát viszem magammal.”

„Akit magammal viszek, az Pista.”

…

Szóval sajnost ez kicsit bonyi általánosságban megfogalmazni…

Hiába írunk olyanokat, hogy „ha határozott az alany... ha határozatlan az alany...”, „ha ismerem/ha nem ismerem”, „ha konkrét/ha általános” stb. – ezzel nem sokra megy az átlagember, hiszen nem(csak) „tartalmi”, hanem formai dolgokon (is) múlik ez: nem az a kérdés, hogy a történetben konkrét illető(k)ről van-e szó, hanem hogy nyelvtanilag mi a helyzet, vagyis hogy hogyan van megfogalmazva.

Például hiába írja #3, hogy:

„Viszek egy valakit, viszem a valakit; ha nem tudni, ki az, akkor viszek valakit.”

Tök jó, csak a második esetben sem tudom, hogy ki az... A két példával (látszólag) épp azt mutattad meg, hogy a „valaki” szó – bár egy ismeretlent rejt (mondhatni „határozatlan”, „általános” az illető), mégis – állhat határozott ragozású ige mellett is. Na most akkor hogy van ez?...

Talán az lehet a kulcs, hogy a "viszem a valakit" nem tűnik értelmes példának? Hiszen ilyet nem mond senki, vagy ha igen, akkor is érzi, hogy „itt most egy picit magyartalanul beszélek, de direkt”. :-)

Viszont ha így mondom: „Viszem hozzád azt a valakit, akiről beszéltem.”, akkor az illető máris elég „konkrét” ahhoz, hogy határozott ragozású legyen az ige, pedig ugyanúgy a „valaki” szó az alany.

Vagy egy másik példa:

„Olvasok egy könyvet.” / „Olvasom a könyvet.”

Itt is csak a megfogalmazástól függ, hiszen én, aki olvasom, mindkét esetben pontosan tudom, hogy milyen könyvről van szó, egyik esetben sem ismeretlen… Viszont „te”, akinek mondom egyik esetben sem tudod, hiszen a második (határozott ragozású) esetben sem mondtam el, hogy melyik ez „a könyv”… Egyszerűen úgy van megfogalmazva a mondat, mintha ismert lenne.

Érdekes dolog ezt boncolgatni, és megpróbálni – röviden, de közérthetően – szavakba önteni, hogy mikor egyik, mikor másik. De ez „csak” a nyelv leírásához kell, ahhoz nem, hogy a magyar anyanyelvűek tudjanak beszélni. Ők ezt „helyből” tudják. Te is. :-) Ezért hát fogalmazz meg egy jól hangzó mondatot szóban, és írd le, ennyi az egész. A többin főjön a nyelvészek feje!... :-)

határozott tárgy elé határozott névelő, határozatlan tárgy elé határozatlan névelő kerül

*magic*

nice try, de ezzel pont nem mondtál semmit arról, hogy mikor "viszek", és mikor "viszem", hiszen mindkét névelő mellé kerülhet mindkét forma, muszáj lesz kicsit elemeznie...:

viszem egy haveromat / viszek egy havert

viszem a haveromat / viszek a haveromon kívül valaki mást is ;-)

most látom, hogy lemaradt egy félmondat, szóval ha kirakhatjuk a határozott névelőt, akkor határozott a tárgy, és akkot ezt a ragozást is alkalmazzuk

a te példádban is kirakható: viszem a haveromat