Na de ennyi... Kell vessző, vagy nem?

igen, a "na" utáni vessző esetében választhatsz, úgy írd, ahogy mondanád:

OH. 327.:

"A na, no mondatszó gyakran használatos a párbeszédekben a beszélgetőpartner egyfajta buzdítására, a helyeslés kifejezésére. A na többféle kapcsolatot alkot ebben a funkcióban: Na ugye? • Na tessék! • Na látod! Ilyenkor a vessző nélküli írásmód a helyes, ugyanis ez jelöli a mondat szünet- és hangsúlyviszonyait: Na látod, megmondtam, hogy sikerülni fog! A vessző használata másfajta hangsúlyt és szünetet jelöl, így a jelentés is megváltozik: Na, látod, már kibukkant a repülőgép a felhők mögül."

Valamint:

329.: "Na de kérem, mit képzel magáról?"

314.: "Na, erről mesélj! – mondtam."

#5: "A vesszők használatánál eleve mindent fölülíró alapszabály: ahogy érzed (és hallani akarod) a mondatban."

Egy túrót, rengeteg esetben kötelező, de vannak választható esetek.

"Ahol ma állítólag "kötelező" a vessző, holnap talán már pont nem ajánlják majd."

Ahol ma "kötelező" (mármint a szabályzat alapján), ott ma kötelező, most mindegy nekünk, hogy holnap mi lesz. A Helyesírás kategóriában vagyunk, itt az a kérdés, hogy mi a szabály (most). Amúgy persze az életben nagyon ritkán találkozunk olyan helyzettel, amikor valóban kötelező követni a szabályzatot, de azt majd mindenki maga eldönti, hogy olyan helyzetben van-e...

"Egy példa: a mondatvégi "stb." előtt úgymond "nem szabad" vesszőt tenni. Én viszont gyakran odaérzem, és akkor ki is teszem."

Ez is tévedés: csak akkor nem szabad, ha akkor sem tennél, ha ugyanott "és" lenne (hiszen az stb. = "s a többi"). "Sima" felsorolásnál tehát nincs vessző (pl. "alma, körte, meggy stb."), de ha nem azonos mondatrészek, hanem tagmondatok felsorolása, akkor természetesen kell oda is (pl. "beléptem a lakásba, levettem a cipőmet, bementem a szobába, ledőltem a kanapéra, stb.").

Ettől még te tehetsz oda nyugodtan, ahova nem szabályos, nincs azzal semmi gond (pontosabban ez a helyzettől függ: lehet, hogy egyest kapsz érte az iskolában – ez esetben van vele egy kis gond :-), de ez itt mindegy: ha itt valaki megkérdezi, akkor a szabály szerinti válaszra kíváncsi. Legalábbis ha nem jelzi külön, hogy ő másra kíváncsi (pl. hogy ti hogy szoktátok, vagy hogy milyennek szeretnétek látni a következő szabályzatban).

#6 (bringamanó)

"»A vesszők használatánál eleve mindent fölülíró alapszabály: ahogy érzed (és hallani akarod) a mondatban.«

Egy túrót, rengeteg esetben kötelező, de vannak választható esetek."

Egy túrót a te véleményedre. Mert csak az, nem egyéb. 10 percnél többet nem voltam hajlandó áldozni rá visszakeresni, milyen szakkönyvben is olvastam ezt a kijelentést (jó pár éve már), de hogy nem simán az én kútfőmből ered, arra leteszem a nagyesküt. Annyira összevágott ugyanis az én véleményemmel, hogy az érzelmi hatás (az öröm) miatt megmaradt bennem.

A vessző ÉRTELME a beszédszünet. EZT jelöljük vele. ÉPPEN EZÉRT észszerű ez az álláspont.

Még 3 dolog.

1. Akinek nincs gondja a helyesen tagolt beszéddel, az az esetek többségében amúgy is ott teszi ki a vesszőt, ahol a "szabály" "előírja". Nyilván nem vonatkozik ez azokra, akik hadilábon állnak a nyelvvel. Gondolok itt az olyan félig írástudatlanokra, akik nem képesek megtanulni még a 6 éves korban tanított alapszabályt sem, miszerint a mondatot nagybetűvel kezdjük. Hirtelenjében itt most bringamanó korábbi szösszenetei ugranak be erről...

2. A (valójában nem túl sok) esetben, amikor én odaérzem a vesszőt és ki is teszem, a fönt említett LÉTEZŐ ALAPSZABÁLY miatt igenis helyesen cselekszem. Szerencsére jó a nyelvérzékem, mérvadóak állítása szerint is.

3. A "szabályzatra" én már csak azért sem igazán hívatkozgatnék szinte isteni kinyilatkoztatásként, mint azt te teszed, mert azzal van egy nagy alapgond: hogy kik írják. A "magyar" "tudományos" akadémiával az a legfőbb gond, hogy se nem magyar, se nem tudományos, hanem agymosó hatalmi szerv. Ha nem az lenne, akkor nem lehetne ilyen áldatlan állapotban a leggazdagabb, legkövetkezetesebb és legősibb emberi nyelv: a magyarok fővárosában az utcán járva már szinte csak kötőszókat olvashatunk magyarul... Ugyanez a helyzet a tanodákkal is, ezért sem érdekel, mit kíván meg ott a tanár: az úgynevezett oktatás mintegy 80%-a színtiszta hazugság, agymosás, műveltségirtás.