Létezhet-e még az emberhez hasonló fejlettségű, vagy annál jóval fejlettebb faj a "majdnem végtelen" Világmindenségben (vagy legalábbis a mi Galaxisunkban)?

Tisztelt 6-os:

"Vallásos allegóriákat ne idézz itt."

Te valahol nagyon félreértelmezted azt, amit én a "királyos hasonlattal" közölni szerettem volna.

Először is, tőlem maga vallás - mint követendő eszme - olyan távol áll, mint "Makó Jeruzsálemhez". Én csupán "józan paraszti ész” szerint, azaz félig racionális, félig empirikus módon próbálom értelmezni a világot magam körül.

Másrészt; se neked, sem másnak nem tűnt fel sajnos, hogy a "király vs. alattvaló" példámmal mire próbáltam kilyukadni.

Próbáljunk akkor egy egyszerűbb példát felhozni az "allegóriára":

Él egy "primitív" emberi törzs valahol a pusztaság közepén. Elvannak saját magukban, mindössze a vadászat, és gyűjtögetés által tartják fent magukat. Ennek a törzsnek viszont van egy vezetője, aki a törzset irányítja. Ugyanis a törzs elvolna saját magában, de vannak más rivális törzsek is. Ergó a vadász területet vagy meg kell osztani másokkal, vagy harcolni kell érte (függően ahogy a törzs érdekei kívánják).

Ezért a törzsnek mindenképp szüksége van egy vezetőre, aki DÖNTÉSEKET HOZ A TÖRZS NEVÉBEN ÉS ÉRDEKÉBEN – ergó a törzs személyes érdekeinek a Vezető a képviselője EGY EMBERKÉNT, aki mögött viszont a törzs összes tagja is EGY EMBERKÉNT áll.

Azonban a „döntés hatalmával” felruházva az adott vezető adott esetben elfeledkezhet arról, hogy tulajdonképp melyik érdek is a fontosabb: a sajátja vagy a törzséé - aminek ő is a tagja.

Logikus esetben a törzs többi tagja EGY EMBERKÉNT megbízik a VEZETŐ bölcsességében, mivel hisznek abban, hogy az Ő vezetőjük mindenképp a törzs érdekeit szolgálja és hogy a TÖRZSNEK A VEZETŐ A SZÓCSÖVE, ha mondjuk kívülállókkal kell felvenni a kapcsolatot.

Azaz a vezető egy olyan személy az emberi közösség számára, amelyen keresztül az emberi közösség „egy emberként” képes megnyilvánulni és közvetíteni az üzeneteit a külvilág felé – azaz kapcsolatot létesíteni „más törzsek vezetőjével, ill. más törzsekkel”.

Emellett a Vezető összetartja a törzset, logikus, ésszerű döntéseket hoz és úgy VEZETI azt, hogy a törzs tagjainak mindig a lehető legjobbat és legtöbbet tudja nyújtani – mivel a lelkiismeretes vezető magán viseli a törzsének a sorsát, mert egynek tekinti önmagát a törzzsel, amit ő vezet.

VISZONT ITT JÖN A CSAVAR! Mi van akkor, ha a törzs vezetőjét adott esetben a hatalom- és becsvágy és a saját önző célok vezérlik? Mi van akkor ha ez a vezető fontosabbnak tartja a saját (és családja) jólétét, mint a törzs többi tagjáét? A törzs pedig természetesen (a fentieket figyelembe véve) vakon engedelmeskedik a vezetőjük minden szavának, ugyanis ő maga (a vezető) azt hazudja hogy más törzsek jóval rosszabb körülmények között élnek mint az Ő törzse, ergó Ő maga azon van, hogy az Ő törzsének legyen a legjobb élete.

Emellett a törzs „korrupt” vezetője kapcsolatban áll más törzsek „korrupt” vezetőivel is. Ahelyett hogy a két szomszédos törzs békés szövetségben élne egymással és kereskednének, ahelyett a „törzsek vezetői maguk” kereskednek egymással és összefognak csak azért, hogy a saját jólétüket biztosítsák, miközben azt hazudják a saját népüknek, hogy a „másik törzs tagjai gyilkos ellenség, akiket el kell kerülni minden áron, adott esetben elpusztítani gondolkodás nélkül”.

A vezetők „pribékeket” (agyatlan droid testőröket) fogadnak maguk mellé. A hatalmuk létezésének alapja innentől kezdve nem a „nép érdeke”, hanem a „félelem és a terror”. Éheztetik a saját népüket (de titokban megtartják maguknak a legjobb falatokat) közben elhitetik a néppel, hogy ez mind azért, hogy „legyőzzék a másik ellenséges törzset, akik miatt saját maguk nyomorban élnek – lévén ellopják a legjobb vadász területeket”. De a „cselekvés ideje” soha nem jön el igazán, a vezetők ehelyett tovább ámítják a népet, miközben magukat „nép oltalmazó istenkirályként” állítják be – segít nekik ebben a „droidagyú hadseregük”. De soha nem fog bekövetkezni az áhított béke más népekkel és az örökös jólét, ergo az emberek nyomora megmarad, a vezetők pedig élik tovább „saját, vidám világukat”.

Nos, jellemeztem az emberiséget dióhéjban.

Namármost adott egy olyan „nyomorgó, nélkülöző törzs” a saját „korrupt vezetőjével”, amit fentebb is leírtam. Azonban jönnek követek egy jóval fejlettebb, civilizáltabb emberek „törzséből”. Ezek az emberek olyan dolgokat hoznak magukkal, amivel tudnák segíteni az embernek a fejlődését és az emberek életének mindennapjainak kényelmesebbé tételét. De ezen „civilizált törzsnek” a követei nyilván nem a tízezredik, köznapi emberrel lépnek személyesen kapcsolatba először, hanem az emberek vezetőivel – bízva abban, hogy az általuk átadott tudást ezek a vezetők továbbítják a közösség számára.

Nem pedig abban bízva, hogy ezek a vezetők önző módon megtartják ezt a „tudást” maguknak ahelyett, hogy megosztanák ezt azzal a néppel, amely az ominózus vezetőt hatalommal ruházta föl annak érdekében, hogy ezen vezető a nép érdekeit képviselje „EGY EMBERKÉNT”).

Nos itt az alapvető probléma az – amennyiben még nem tűnt volna fel – hogy az emberiség „vezetői” nem azok a népek, akikre az emberiség szívvel-lélekkel rábízhatja a saját sorsát, mégis ezt teszi.

Viszont ha – adott esetben a „mienknél jóval fejlettebb” világból jönnek követek, akkor nyilván nem VELEM vagy VELED vagy a SZOMSZÉDDAL lépnek majd kapcsolatba, hanem a „vezetőkkel”.

Viszont MI (a törzs többi tagja) csakis akkor szerezhetnénk tudomást erről, ha a „vezetők” adott esetben így döntenének.

Kicsit hosszúra sikeredett, de remélem így már jobban értelmezhetővé tettem az „allegória” fogalmát.