Irnátok nekem tapasztalatokat a meditációval kapcsolatban? Ki hogyan éli meg azt akkor, és a hétköznapokban? Milyen hatással van rátok?

Ha valamiért meditálsz, vagy ha tapasztalsz vagy netán "látsz" valamit meditáció közben, az teljesen normális tudatfolyamat...

csak nem meditáció.

Hát én kb 8 éve gyakorlok zen meditációt (legalábbis szerintem ahhoz hasonlít leginkább). Teljesen egyéni gyakorló vagyok. Mielőtt elkezdetem sokat foglalkoztam a buddhizmussal, és a saját tapasztalataim is ebbe az irányba vittek. Súlyos szenvedélybeteg vagyok, és annak idején ettől vártam a megoldást. Úgy kezdődött az egész hogy volt pár tapasztalásom pl LSD hatása alatt, és egy rövid időre tapasztaltam egy élményt - amiről akkor azt hittem hogy maga a megvilágosodás (de ez már vagy 12 éve volt). Ezek után súlyosan függő lettem, és szinte mindenféle kábítószereket észnélkül nyomatta magamba, ami oda vezetett hogy több halál közeli élményem is volt. Egyszer eljött az idő, és döntenem kellett hogy vagy tovább anyagozok, és belátható időn belül meghalok - vagy valahogy leállok az egészről (rehabra semmiképp sem akartam bemenni, akkor inkább már a halál:). Na és ezután hazajöttem szüleimhez, elzártam magam a világtól, és intenzív gyakorlásba kezdtem. Pár hónap elég volt hozzá hogy rájöjjek hogy ez végül is egy jó dolog, és tényleg használ is. Azóta meg kb nem is tudom (akarom) abbahagyni, mert elég gyorsan megint sz@r lesz minden. Most 34 vagyok, és ugyan az életem egyáltalán nincs rendben, de mégis nyugodt vagyok. Néha sikerül elérni egy békés tudatállapotot, amikor csak úgy vagyok, és tisztán is tudom élvezni az életet. De a meditáció ennél mélyebbre vitt. Látom hogy kb milyen életet élek, hogy miért nem jutok előrébb, és úgy nagyjából egy csomó problémát amit meg kéne oldani, és akkor talán jobb lenne. Viszont nincs kedvem (erőm) ezzel foglalkozni így kb azt érzem pár éve megakadtam egy ponton (de persze ez nem a meditáció hibája). Azt azért el tudom mondani hogyha pl valaki csak ül, figyel, és nem azonosul a gondolkodással - az már maga a megvilágosodás. Csakhát ugye ez beszennyeződik, amint az egó rátapad egy gondolatra. Az elején még sokat segítettek nekem Chong An Sunim videói a youtuberól, de inkább már csak akkor nézek 1-1-et mikor valahogy hiányzik a belső inspiráció. De végül is most úgy mondanám számomra ez egy további menekülés az élet elől. Jó buli hogy leülök órákra, és csak figyelem a világ, és a saját tudatom folyamát. Ha pedig nem merülök bele a sok hülye gondolatba, akkor tök jól el tudok így lenni. De mondom a mediáció mint módszer - ennél sokkal többről szól!

Fejfájás ilyesmi még az elején szokott lenni, leginkább amikor erővel próbáltam "elnyomni" a tudatom.

Ha látok valamit (bármit) a meditáció közben, azt amint észreveszem el is engedem. Mert ami megjelent - az el is múlik.

A gondolatok jönnek, és mennek, de mi az ami eközben változatlan? Azt keressük..

Bizsergés szokott jönni néha, de az sem számít.

Bármi ami jön-megy, keletkezik-elmúlik - az nem fontos. Bármi van vissza kell térni pl. a légzés, és hangok figyeléséhez.

Ha nyugodtabb vagyok tőle, akkor pont azt tapasztalom. De van ritkán pl hogy idegesebb, akkor meg azt. Azt kell látni hogy amik vagyunk ebben az emberi testeben, tévesen azzal azonosítjuk magunkat. Meg azt hiszük magunkról hogy egy "gondolathalmaz" vagyunk. De ez ugye változik... De mi az ami nem változik? Az inkább vagyunk, mint a gondolkodás. Szerintem a gondolkodás egy eszköz. Olyan mint egy érzékelési terület - amin keresztül logikusan tudunk működni - de mégsem vagyunk vele azonosak.

Változni sokat változtam mióta elkezdtem (jelenleg még életben vagyok, és nem injektálok a vérkeringésembe különböző szereket) szóval úgy érzem nekem ez fontos volt. Bár nem tudom mi lett volna ha nem ezt az utat követem, de úgy érzem most nem tudnék itt írogatni :)

Gondolkodni nem lehet a meditációról...

Kb. 1999-2000 óta meditálok rendszeresen, számításaim szerint az eddigi alkalmak mintegy 2%-át hagytam ki. A transzcendentális meditációt gyakorlom. A ráépülő kurzust, az ún. sziddhi kurzust ca. 2006-ban végeztem el. Merem állítani, hogy amit a tanár a bevezető előadáson állít a technikáról, minden igaz.

Személyes élményeket nem mesélek, mert azok egyénfüggők, nem segítenek rajtad.

Rendkívül sokat változtam ahhoz viszonyítva, amire a szociokulturális környezetem predesztinált.