Einstein mikor/mivel kapcsolatban mondta ezeket?

A fősodrású médiában semmit sem hallani, ami nem Fidesz.

Egyébként meg a mondások se fősodrásúak.

Az elsőhöz: rossz iskoláról hallottál már?

A másodikhoz: nem szó szerint kell érteni. Egyébként meg az emberi agy a lexikális ismereteket elfelejtheti, az összefüggéseket, kapcsolatokat nem, mert ilyen felépítésű.

„A tanulásomat akadályozó egyedüli dolog az oktatásom volt.”

Nincs hiteles forrás, ami alapján tudni lehetne, hogy Einstein mondott volna hasonlót. Az álidézet eredetét egy Mark Twainnek tulajdonított álidézetre eredeztetik vissza, ami szabad fordításban valahogy úgy hangzik: „Soha nem engedtem, hogy az iskoláim az oktatásom útjában álljanak.”. Az Einstein „idézet” legkorábbi megjelenése 1999-re tehető, a Mark Twainnek tulajdonított idézet első megjelenése 1988-ra.

„A műveltség az, ami megmarad, miután mindent gondosan elfelejtesz, amit az iskolában megtanultál.”

Valami ilyesmit leírt 1936-ban, ami a „Out of My Later Years” című, 1950-ben(?) megjelent könyvében szerepel. De ezek nem a saját szavai, ő is idézi ezt a mondatot, de nem tudja a forrását. Valószínű egy népszerű francia idézet(?) a forrás, ami szabad fordításban így szól: „A kultúra az, ami megmarad, ha valaki elfelejt mindent.”. Az idézetet leginkább Édouard Herriotnak (1872-1957) tulajdonítják, de vannak más forráshipotézisek is.

Nota bene: Mondott Einstein bölcs dolgokat. Mondott véleményes dolgokat, meg mondott hülyeségeket is. Meg persze egy Random Béla is mond néha bölcs, néha véleményes gondolatokat, meg néha hülyeségeket. Attól, hogy Einstein mondta, attól nem feltétlenül helyes meglátások ezek. Illetve attól még lehetnek helyes meglátások ezek, hogy nem Einstein mondta. Nem is lényeges, hogy egy-egy ilyen idézet vagy álidézet kinek a nevéhez fűződik, az maximum a gondolkodni nem akaró embereknek lehet támpont. A lényeg – függetlenül attól, hogy ki mondta – az az, hogy a megállapítást megvizsgálva azt helyénvalónak találjuk-e vagy sem.

Kétségtelen, hogy Einsteinnek voltak problémái a kora oktatási rendszerével. Az oktatási rendszer már csak olyan, hogy nem mindenkivel kompatibilis és nem tökéletes. Az is kétségtelen, hogy ha minden lexikális tudást elfelejtünk, akkor megmarad egy alap kultúránk, ami a személyiségünkből, illetve a nem az iskolai oktatásból származó tudásunkból fakad. Eddig oké. Nekem az a bajom ezekkel az idézetekkel, hogy a legtöbbször hamis fénytörésben szokták lobogtatni azokat. Mondjuk az, aki nem volt képes letenni az érettségit, vagy kibukott egy egyetemről, az idézi ezeket a gondolatokat, de olyan értelemben, mintha azok azt jelentenék, hogy az oktatás gyökereiben hibás, hogy az oktatás nem hasznos, sőt nincs is szükség oktatásra. Ez viszont így bizonyosan nem igaz, és az idézetek sem ezt jelentik, mégis ilyen sugallt üzenete van annak, aki ezeket a gondolatokat becitálja.

> Nem is hallani ezekről a fősodrású médiában. Miért ?

- Van, ami fontos, és a médiában igazat mond róla.

- Van, ami fontos, és a média hazudik róla.

- Van, ami fontos, és a média nem beszél róla.

- Van, ami nem fontos, és a média igazat mond róla.

- Van, ami nem fontos, és a média hazudik róla.

- Van, ami nem fontos, és a média nem beszél róla.

A média már csak ilyen. De szerencsére nem is a média minden tudás egyedüli és kizárólagos forrása.

Érdemes legalább a Wikipédián elolvasni Einstein életének ezen szakaszát minimum, mielőtt tudni vélnék róla dolgokat:

[link]

Sem matematikából, sem fizikából nem bukdácsolt. A fenti írásban le is van írva, miért terjedt el ez a közismert félreértés.

Más tantárgyakkal már voltak gondjai, és bár 16 évesen – még mielőtt középiskolai végzettséget szerzett volna – nem ment át az zürichi egyetem felvételi vizsgáján, de a középiskola befejezése után igen.

Az egyetemi oktatással voltak valóban gondjai. Az akkori oktatási stílus poroszos volt, a tanár tekintélye sérthetetlen volt, a diák feladata visszamondani a tananyagot. Einstein meg az iskolai tanulmányain kívül is bővítette az ismereteit, ismerte friss fizikai eredményeket, hipotéziseket, és ezek mentén tett fel – mondjuk úgy – kínos kérdéseket. De nyilván ebben a rendszerben ez nem elismerendő dolog volt, hanem a tanár tekintélyének a megsértése.

Meg sok dolgot ide lehetne citálni. A tudománynak – főleg a német tudománynak – volt egy uralkodó pozitivista szemlélete. Ezt nagyjából úgy lehetne szemléltetni, hogy nem kell nekünk érteni, hogy miért keletkezik a hidrogén elégetése során víz és energia, hanem elég nekünk megmérni, hogy pontosan mennyi hidrogén elégetése után mennyi víz keletkezik és mennyi energia szabadul fel, azt beírni egy nagy könyvbe, és ha szükség van rá, ki kell keresni egy táblázatból. Einstein viszont megérteni akarta a világot, és már akkor kapiskálta azoknak az összefüggéseknek az alapjait – ha más nem, kérdések szintjén –, amely összefüggéseket később ő tárt fel.

A kor oktatási rendszerének, meg a tudományos működésének voltak politikai felhangjai is, ami megint csak konfliktus forrása volt Einstein és az oktatási rendszer, illetve a tudományos intézményrendszer között.

Einsteintől tehát elfogadható az a kijelentés, hogy ő próbálta elfelejteni azokat az elavult nézeteket, és azt a megértést nem segítő, csak magolásra alkalmas ismereteket, amit az iskolában a fejébe vertek, és helyette a gondolkodását az iskolán kívül szerzett tudományos ismeretek, kérdések, hipotézisek, problémák mentén a saját medrébe terelni. De nyilván Einstein sem kérdőjelezett meg olyan fizikai, matematikai ismereteket, amik nem voltak vita tárgyai.

Szóval ne kövessük el azt a hibát, hogy összemossuk Einsteint Pistikével. Einstein egy igen magas tudás birtokában vetette el a belé vert kevésbé korszerű, kevésbé naprakész ismereteket. Ha Pistike követi a példáját, akkor ő viszont a béka segge alatti tudással tenné meg mindezt. Nem mindegy, hogy a magasugró a lécet alulról, vagy felülről kerüli el. Nyilván aki 200 cm-t is át tud ugrani, annál érthető, ha nem akarja az idejét 170 cm-ek átugrálására pazarolni. Aki viszont 160 cm-t ugrik meg csak, az igenis gyakorolja annak a 170 cm-nek az átugrását.

Itt volna:

[link]

Fontos megérteni, hogy az ember - ember. Nem gép, nem isten, nem tökéletes, van hangulata és még sok más. Ebből következik, hogy ugyanaz az ember ugyanarról a dologról két eltérő időpontban akár ellentéteset is állíthat sok más kijelentése mellett.

Éppen ezért hiba egy egy híres ember egy egy idézetét környezetéből kiemelve, önmagában bizonyítéknak tekinteni valamire - vagy rámutatni, lám ő is hibáz. Nemcsak egyszerűen hiba, sok szempontból és sok vonatkozásban hiba. Különösen akkor, ha ezzel valami saját hiányosságainkat kívánjuk takarni. Sajnálatos, de hogy a fizikai jelenségeket, úgy egy embert és kijelentéseit is a maguk komplexitásában érdemes vizsgálni. Az nem mentség, ha ez valakinek nehézséget okoz.

Azért a "főleg német tudomány"-ra mondanám, hogy a múltkor ellentmondási célzattal összeírtam, hogy a világhíres magyarokon (Szilárd és a többiek) kik löktek előre-felfelé, a fele legalább német volt. Pont Szilárdról ezt írja a wiki:

"teljesen Albert Einstein, Max von Laue, Erwin Schrödinger, Walter Nernst és Fritz Haber bűvkörébe került – ők ekkoriban Berlinben tanítottak"

Hát igen, 1920 körül Einstein is már felelős volt abban, hogy a német tudományról milyen képet alkotnak a világban, mivel 1914-től tanított Berlinben. És jött a szédületes fejlődés az atomfizikában.