Az emlékezet pontatlansága magyarázható a határozatlansági relációval?

Nem.

Egyszerűen a neurhálók asszociációs matematikájával leírható.

Egyrészt a rövidtávú memóriának van kapacitása.

Ez pedig nem úgy telik meg, mint egy RAM, hogy elfogy és nem tudsz bele többet másolni... hanem valami más elhomályosodik. Emléknyomok gyengülhetnek, erősödhetnek, annak függvényében, hogy milyen asszociációkkal sikerül összekapcsolni. Rendszerbe foglalni... Annál erősebben rögzül az emlék, aminél több szál köti össze a többivel.

Másrészt úgy működik alapjaiban véve mint a mesterséges neurhálóknál a matek.

Az infó a neurális súlyokban tárolódik, nem bitsorokban. A neurális súlyokban kódolás pedig pontosan azt eredményezi, hogy az asszociációk sohasem teljen egzakt végeredményt adnak.

Van egy bemenet ami triggerel egy kimenetet... de ez csak valószínűség (60% kutya 40% macska...). Másrészt több bemenet is trigerelhet hasonló outputot.

Nem kell ehhez kvantummechanika. Egyébként is a kvantumjelenségek makro szinten kioltódnak, mert folyamatosan megzavaródnak, lemérődnek ezek a rendszerek. Az agyban nincs semmi lokalizáltan elszigetelve, részecske szinten.

"Mivel magyaráznátok, hogy ha észben kell tartani 4-5 dolgot, a többség mindig elfelejt legalább egyet közülük?"

Hát, ennek a jelenségnek lehet sok oka, de szerintem a határozatlansági reláció az pont nem tartozik közéjük.

Olyan szempontból igen, hogy mondjuk egy emlék triggereléséhez, hogy elérje az utolsó neuron tüzelési küszöbpotenciálját, ami aztán kaszkádban aktiválja a neurális mintázatot... lehet szükséges egy utolsó ion.

Ez egy rövid ideig lehet szuperpozícióban, amíg nem lép kölcsönhatásba semmivel.

Ugyanakkor ez a hatás a rendszer része, csak egy elágazást szül.

Ahogy meggyullad-e a tűz, vagy egy kaotikus rendszer viselkedik. Ebben semmi különös nincs. Nem csak a neuronokra érvényes, hanem bármi ami részecskékből áll.

A kérdésben megfogalmazott dolog egy ennél jóval magasabbrendű makroszkópikus folyamat. A "véletlenek" kiegyenlítik egymást makroszkópikus szinten, és pl a neuron jelintegrációjában annak van szerepe, hogy a dendritek hálózata hogyan épül fel térben, a szinapszisok erőssége mekkora és hol találhatóak illetve mik az aktív és passzív elektromos tulajdonságaik.

Ezekből viszont matematikailag leírható, hogy miért így működik az emlékezetünk, és miért homályosodnak el az emlékek, vagy mosódnak össze.

Mondom ugyan ez jellemző a tanuló mesterséges neurhálókra (DeepMind stb). Pedig ott nem játszik bele a kvamtum biokémia, hiszen csak szimuláció, mátrixszorzások egy processzoron.

...és ha a "sokvilág" interpretációban nézzük, akkor az hogy adott döntésnél jobbra vagy balra megyek, az csak annyi, hogy egy elágazás jön létre az utolsó neuron utolsó ion-ja miatt, ami kiváltja a tüzelést ami a döntéshez kell.

Tehát ketté ágazik, két multiverzummá.

Ebből a mi világunk csak egy lehetséges kimenetel, és jobbra indulok így realizálódott a rendszer.

Persze ez csak egy értelmezés, viszont jól látszik, hogy a teljes képet nem befolyásolja hogy kvantum szinten mi történik, hiszen csak egy random kimenet. Ahogy sok-sok ion random Brown mozgással úszkál és végül ez adja a töltéseket, kiváltott akciós potenciálokat, végül neurális mintázatok aktivációját... tehát az emlékezést. Makro szinten ezek nem számítanak a teljes rendszer működésében, vagyis számítanak, de akkor minden részecskére érvényesen, ahogy az élettelen anyag is működik és realizálódik egy lehetséges valóság. Pl radioaktív bomlás történik, vagy eléri a reakció a kritikus pontot és kigyullad valami.

Még amúgy annyi jutott eszembe, hogy a mesterséges neurhálók szimulációjánál sem végtelen pontosságú a rendszer. A mátrix szorzások, FP16 vagy FP8 értékeken zajlanak... már csak ezért is csak valószínűségeket kapunk mindig a végén. Ezek a rendszerek mindig csak közelítenek az ideálishoz.

Az agy pedig egy analóg számítógép ha úgy vesszük, nem diszkrét értékekkel dolgozik. Ott pont a biokémia miatt dolgozik csak valószínűségekkel. Ebből következnek a nem sohasem teljesen egzakt memórianyomok, csak valami közelítő homály.

Ezért nem emlékszünk pontosan semmire és ezért nehéz megtanulni pontos kódokat. Sokkal több asszociáció kell kódszámok megjegyzéséhez és hamar el is felejtjük őket. Mert nem bitekben tároljuk őket, hanem a neurális súlyokban, ami pedig a biokémián alapul.

...de csupán annyit jelent, hogy nem determinisztikus rendszer. Ha ugyan azokkal a bemenetekkel indítanád újra, akkor valami random kimenet történne, de valahogy megtörténik és realizálódik a rendszer.