Jungi funkciók?

Az Introvertált érzést leginkább úgy lehetne leírni, hogy "túlérzelmes lázadó". Az őszinteséget értékelik a legjobban, "önmaguk" akarnak lenni, ezért kimondják amit gondolnak, akkor is ha ezzel felborítják a békét, és irritálják őket a "hamis" emberek.

Extrovertált érzés: Na ők az imént említett hamis emberek (különösen az ExFJ-k), akik számára a legfontosabb, hogy békében és harmóniában éljenek a körülöttük lévőkkel, szeretnék elkerülni a konfliktust és a béke felborítása helyett a kegyes hazugságokat preferálják, nagyra értékelik a kedvességet. Jellemző rájuk, hogy nagy hatással van rájuk a környezetükben lévő emberek hangulata: ha más boldog, ők is, viszont ha más feszült, ők is felidegesítik magukat.

Van hivatalosabb és szebb leírása is a két funkciónak, de a legegyszerűbben így lehet megfogalmazni őket.

Az előzőek olyanokat írtak, amiknek semmi köze a Fe-Fi alap működéséhez, sokkal inkább a komplett típushoz, a típust viselő ember típuson túlmutató személyiségjegyeihez :P Gratulálok.

Fe - extrovertált érzés:

Úgy képzelt el, hogyha elől áll, mint egy hatalmas érzelemszivacsot. Tudja, hogy a környezetében lévő emberek mit éreznek, mi játszódik le a bensőjükben, mert beleképzeli, beleéli magát a helyzetükbe, és azt veszi alapul, hogy ŐK mit éreznének x helyzetben, kifelé történő orientációjából adódóan másokat vesz alapul, nem pedig saját magát. Ezért is érti meg jobban az embereket, mint a Fi-funkciós típusok. Ha az INTJ meg az ENTJ pl. alapvetően nem is szereti a Feeler, érző típusokat, egy magas Fe használóval még mindig könnyebben zöld ágra szoktak vergődni egyébként, mint egy magas Fi használóval, mert a Fe használó jobban megérti a működésüket, jobban körvonalazza azokat a dolgokat, amikben mondjuk egy ENTJ más, mint egy INFJ, ezt jobban el is fogadhatja, hogy máshogy működik, mint egy INFJ.

Fi - introvertált értés:

Az introvertált érző funkció pedig introvertált mivoltából fakadóan befelé orientálódik, a Fi-használó maximálisan magából indul ki, nem veszi figyelembe úgy az érzelmi kérdésekben az emberek közötti különbségeket, mint a Fe használó. Úgy gondolja, tudja, hogy mit éreznek a környezetében lévők, mert ő EZT és EZT meg EZT érezné, ha X szituáció állhat fenn. Ennek a következménye magas Fi használó esetében az lehet, hogy biztosítva a másik embert a törődésének és a szolidaritásának a mélységéről, szükségtelenül kezd el pátyolgatni egy esemény után valaki olyat, aki igazából erre a pátyolgatásra rá se szorulna. Ez a tutujgatás sokszor inkább a Fi-használónak kell, az ő lelki békéjének kell. Ilyenkor van az, hogy hiába mondod nekik, hogy minden rendben, nincsen semmi bajod, egyszerűen képtelenek elhinni, mert tudják, hogy ha velük történne ez a valami, akkor nem lenne rendben, és szeretnének segíteni, hogy átvészeld ezt a dolgot. Ami meg az alacsony Fi-funkciót illeti... ugyanez a szisztéma érvényesül az INTJ-knél és az ENTJ-knél, annyi különbséggel, hogy ők úgy közelítik meg a helyzetet; "Hé, nekem EZ meg EZ meg EZ meg se kottyanna, én EZEKBŐL marhára nem csinálok ügyet, úgyhogy fejezd be a riányálást meg az idegesítésemet, és szedd magad ráncba sürgősen, hogy haladjunk!" :D

A fő különbség összességében abból áll lecsupaszítva, hogy az introvertált érző magából indul ki, magához viszonyít, az extrovertált érző meg másokból indul ki, másokhoz viszonyít.

Egy INTJ.

Előző vagyok:

Az lemaradt, hogy a magas Fi-használóknak általában szívügyük, hogy különlegesek legyenek, sérült Fi-használó esetén meg imádják játszani a szegény, kitaszított szerepét, akit "senki se ért meg".

Kérdező:

Mi sem egyszerűbb ^^

Te =

Olyan, mint egy... buldózer. Maximalista, célorientált, kérlelhetetlenül racionális és hatékonyság-guru funkció, ami nem tűr logikátlanságot vagy bármiféle hibát, teljesítménybeli lemaradást, "mindent ledózerol, ami nem tetszik neki" xD A magas Te-használó előtt mindig lebegnie kell egy célnak, ami felé haladhat, különben elveszett lesz, ha nem képes kihozni magából a maximumot valamiért, ideges lesz. Neki nem a dolgok folyamata a fontos, hanem a nagy egész, a végeredmény, amit a folyamat során megkapunk. A tényekből építi fel a rendszert, ahhoz igazítja a tervét. Felületesebb, ám sokkal gyorsabb, mint egy Ti-használó, mert, mint említettem... a hatékonyság és a cél elérése a mindene. Egy Te-használót nem érdeklik az érzelmi érvek, mindent ésszerűen meg kell neki indokolni, ha egy ember hatékonytalanná válik a számára abban a minősítésben, amiben mellette van (kolléga, barát vagy szerelmi partner), akkor felismerve a hatékonytalanságot a Te-használó rögtön rövidre zárja a dolgokat, tovább lép, és nem is bánkódik kicsit se. A magas Te-használókat az F-ek általában fenyegető jelenségnek tartják, mert a Te-k jellemzően nyersebb és arrogánsabb természetűek az átlagnál, ők nem fognak finomítani a dolgokon csak azért, hogy a hallgatóságnak jobban essen.

Ha egy Te-nek azt mondod, hogy

5 = 4 = 3 = 2 = 8, akkor a Te ezzel foglalkozik belőle 5=8

Ti =

Ha viszont az előbbi képletet levezeted egy magas Ti-használónak, akkor ő nem azt mondja, hogy a lényeg az, hogy 5=8, hanem "oké, 5 = 8, de miért egyenlő a 8 a 3-mal, a 2-vel és a 4-gyel is?". A Ti-mentalitás nagyjából az, hogy az ördög a részletekben rejlik, részlet-orientáltak, őket nem érdekli egy végcél elérése, bennük nincs meg az a vaskalapos versenyszellem, ami a Te-t élteti. Ebből kifolyólag a Ti munkatempója sokkal lassabb, gyakran előfordul, hogy a Ti használók nem is fejezik be, ami eléjük kerül, mert a folyamat számít nekik, és nem az, hogy a folyamatot, mint eszközt használva eljussanak A-ból B-be. A Ti a Te-vel ellentétben először felépít magában egy rendszert, majd utólag illeszti bele a tényeket, a tények által tovább formálja a rendszert. A Ti-knek nagyobb a türelme, jobban szeretik megjavítani a nem működő dolgokat, mint kategorikusan oldalra rúgni őket, ha már nem találják őket elég hatékonynak.

Ezt a különbséget főleg az INTJ/ENTJ - INTP/ENTP viták szokták jól szemléltetni, amiknél időnként úgy tűnhet, az embereink egyszerűen elbeszélnek egymás mellett xD A Te haladni akar, halálra idegesíti, hogy a Ti állandóan a végeredmény szempontjából totálisan irreleváns dolgokon lovagol, hogy olyan dolgokat ragad ki a mondandójából és akar még egyszer megrágni, amik a lényeges vonalnak csak egy önmagában nem fontos szeletét képezik. A Ti meg a falra mászik tőle, hogy hiába magyaráz a Te-nek, az nem figyelne oda a számára érdekesnek tartott pontokra csak azért, mert azokkal nem jut előbbre.

#6 - Na, bumm, szerintem meg a te okfejtésedben van a hiba, mert úgy néz ki, csak a domináns funkciókból indulsz ki, azt meg nem veszed alapul, hogy az aux funkció milyen a Fi-esetben... Ráadásul csak egyfajta tutujgatást is veszel alapul, de vegyük sorjában:

Aux Fi

_______

Láttál te már szerelmes ENFP-t vagy ESFP-t? Levakarhatatlanok! Valami rémesen tapadóssá és túlbuzgóvá válnak, miközben észre nem vennék, hogy a másikat megfojtják a lelkesedésükkel és a törődésükkel.

Dom Fi

________

Persze, hogy egy INFP nem lesz annyira tapadósan anyáskodó, mint mondjuk egy ENFJ, ha úgy érzi, hogy segítségre szorulsz, mert az E funckiók mindig "hangosabbak", mint az I funkciók. A tutujgatást nem hangosan, rámenősen kell elképzelned, hanem spec, hogy hiába magyarázod neki, hogy jól vagy, látszik rajta, hogy ő nem hiszi el, hogy ő attól ott akar lenni bástyaként, ha nem is annyira tolakodó "na, én vagyok az új anyukád!" módon. És itt az előbb említett különbség. A Fe-használók lehet, hogy ha gondoskodó üzemmódba mennek át, akkor hangosabbak úgymond, de a Fe miatt beleélik magukat a TE helyzetedbe, szóval veszik a lapot, hogyha neked nincs rá szükséged, hogy rád akaszkodjanak és támogassanak. Egy ESFP-nek viszont hiába magyarázod ugyanezt, ameddig ő nem gondolja úgy, hogy elég.