Egy ország áramhálozata hogy hogy nem omlik össze? Már mint mikor mekkora a fogyasztás ezt hogy lehet írányitani?

Erre valok a villamos energia iranyitorendszerek, amik 0-24 figyelik a fogyasztast, elore terveznek az ismert fogyasztasi mintak alapjan, ki-be kapcsolgatnak es szabalyoznak kulonbozo termeloket (vizieromuveket, pl.). Igen, eleg bonyolult.

[link]

Azért hozzá tartozik, hogy minél nagyobb területen van a rendszer, annál jobban kiegyenlítik egymást a fogyasztási változások. Itt plusz, ott mínusz.

Egy globális rendszer lenne az ideális, akkor még az éjjel-nappal is kisimulna.

"Ha jól tudom az áram szállítása 700 km felet mar nehéz nem éri meg szóval egy globális hálózatot létrehozni nehezkes lenne nem?"

Nem is kéne 700 km-nél messzebbre szállítani a rendszer két csomópontja között.

Ha belegondolsz, Európa is már most össze-vissza van kötve, ott is jócskán 700 km-nél messzebb van a rendszer két legtávolabbi pontja.

Jó példának lehetne venni Japán elektromos hálózatát, ami erősen decentralizált és tele van redundanciákkal.

Náluk gyakori a földrengés és nem engedhető meg, hogy emiatt fél ország megálljon.

A '65-ös amerikai áramszünet éppen a nagy centralizáltság, csomópontok prioritási rendje (és elavulások) miatt mehetett végig dominósorként a komplett nyugati parton.

Az összeomláshoz durva dolgok kellenek, mármint a rendszerhez mérten, az meg ritka. A kisebb balhékhoz, hogy úgy mondjam, a fogyasztók alkalmazkodnak, ezzel megmentve a rendszert. Ha teljesítményhiány áll be valahol, az arrafelé menő vezetékek jól terhelődnek, emiatt esik a feszültség, a fogyasztók ebből kevesebbet húznak ki. Kissé csökken a frekvencia, ugyanígy csökken a fogyasztás. Új egyensúlyok állhatnak be.

Ma már azért van is egy csomó automatika, ami segít a összeomlás megelőzésében. Nálunk például a jelentős szovjet import miatt az ezeken a vezetékeken befutó teljesítményt figyelő automatika dobta ki szükség esetén a fogyasztókat, mielőtt az orosz oldalon hangzott volna el a KI csattanása. Ha jól emlékszem, a 87-es tél idején volt is egy csomó ilyen kikapcsolás, konkrétan a Mátrai Erőműben fagytak le szénszállító szalagok, és már minden szögön járt a mínusz ezer fok miatt.

Ami a személyi hibákat illeti, nagy rendszerek nem olyan régóta vannak. Ráadásul eléggé megnehezíti a tanulást az események ritkasága. Kis balszerencsével (vagy jobbszerencsével) 30 évet lehet úgy üzemirányítani, hogy nem találkozik valódi eseménnyel. A világ összesen harminckettő (légből kapott szám ugye példa kedvéért) rendszerösszeomlásának rendszeres ronggyá elemzése nem pótolja a gyakorlatot. Összehasonlításként mondjuk a 80-as években egy középfeszültségű üzemeltetőnek volt évi 365 üzemzavara, ha ezt felváltva tízen intézték, ott mindenki profi volt.

Egy ország áramhálózata általában nem elszigetelt rendszer, hanem több ország alkot közös hálózatot, az országok között ia vannak vezetékek, amiken adják-veszik az áramot, ha valahol hiány van, vesz egy olyan országtól, amelyik éppen tud eladni. Európában 4 ilyen nagy rendszer van, mi az UCTE rendszerében vagyunk: [link]

Itt pedig egy cikk arról, hogy idén voltak anomáliák a rendszerben, de egy ekkora rendszer nem omlik olyan könnyen össze, nálunk is csak egy kis frekvenciacsökkenés volt: [link]