Akinek volt halálközeli élménye elmesélné milyen volt?

Engem egy magát erősen közel-keleti vallásúnak valló harmadosztályú focibíró gázolt el önbíráskodó módon, majd esett nekem, amikor az árokban kötöttem ki és fújt le gázsprayével.

Halál közeli élményem volt. Iszonyatosan beszűkül a világ, nem hallottam, hogy szólnak hozzám, de nagyon kiélesedett a látásom és gyorsan tudtam reagálni. Olyan adrenalin adag szabadult fel bennem, mint még soha.

Meg is volt a böjtje. A sérüléseim gyógyulása közben 3 napig folyamatosan aludtam úgy, hogy nem kaptam altató szereket.

Ez a vasszi utána is balhéba keveredett és másokat is megvert. De a rendőrség felmentette ott is. Biztos eleget fizetett jó helyre...

A második alkalommal egy kamion ütközött nekünk és tolt át a piros lámpán. (persze a rendőr engedte tovább vezetni a kamionost, mintha nem történt volna semmi: papír kitöltve, ágyő, mi meg totál káros kocsival dögöljünk meg a semmi közepén. #BaranyaMegye

Ekkor nagyon megrémültem és furcsa módon nem foglalkoztam magammal, hanem az autónkban ülők egészségügyi állapotáról kérdeztem mindenkit. Az ajtónk beszorult és nem tudtunk kiszállni az ajtóból - nem gondolkodtam, izomból kirúgtam az beszorult ajtót és segítettem mindenkinek kiszállni és biztonságba helyzeni őket, ellátni a vérzést. Majd amikor ez megvolt, nehezen visszafogható vágyat éreztem arra, hogy bántsam azt, aki minket életveszélybe sodort és mindenféle anyagi felelősség alól felmentette a biztosítása. Az egy dolog, hogy nekünk a biztosító nem fizetett semmit és még az autómentőt, a szállítást és a pót autót is ki kellett fizetni, amit azért kaptunk, hogy haza tudjunk menni. De összesen 1.8 milliós kárunk keletkezett, amiből 150 000-et fizetett a biztosító. Szóval utólag azt mondom, hogy sajnálom, hogy nem vágtam el a kamionos torkát ott helyben. Biztos azóta is csinált baleseteket, amiket megúszott.

Azóta kialakult bennem a közöny. Ha valakinek baja esik az utakon ugyan úgy kezelem őket, ahogy minket kezeltek Baranya megyében.

"persze a rendőr engedte tovább vezetni a kamionost, mintha nem történt volna semmi: papír kitöltve, ágyő"

Ha nem történik személyi sérülés és elismeri a felelősségét akkor nem kell ott maradnia. Miért is kellene?

allergiás roham 12voltam-egesz testem feldagadt és bementunk korhazba ahol aztmondtak h fel ora és halott lettem volna mert rámegy a torkomra és akk már nincs sok esely..

am kezelesnek sokmindent kaptam ense tudom h miket pontosan, de egesz este hanytam (oszterfogat 3 liter volt kb 2x hanyo talat ugy h kicsi kifojt aszem az 1 literes+2x wc-otthon+korhaz+lepedo)h kijjojon a kivalto ok-ételallergia pontosabban tej+tojas..., de valsz h valamivel tarsult, de azt nem tudtak okse megmondani

A bátyámmal takarítottuk a lakást, de közben megálltunk enni valamit, ám csak sebtében, mert siettünk, le voltunk maradva.

Krinolint főztünk, azt ettük mustárral, kenyérrel, le sem ültünk, csak állva, de túl nagy falatot nyeltem és a torkomon akadt. Annyit még valahogy elhörögtem, hogy - nem kapok levegőt -, de aztán elsötétült minden.

Olyan érzésem volt, mintha vonat menne, ívben kanyarodva valahol, de azt, hogy rajta voltam e, vagy kívülről szemléltem, érdekes módon nem lehetett megállapítani, de nem sokáig volt ez, mert magamhoz tértem a konyha kövén fekve. Olyan régi lokomotív volt, gőzös, valaha utaztam ilyennel.

Aztán a bátyám elmondta, hogy szabályosan összecsuklottam, de ő teljesen tisztában volt az okával és azonnal odaugrott, lenyomta a torkomon a túl nagy falatot és ezzel valószínűleg megmentette az életem.

A vonatzajról utólag azt gondolom, hogy belülről hallottam a szívem zakatolását, ahogy oxigént próbál pumpálni az agyamba, sikertelenül.

Régen közben kinőtt szívritmus-zavar miatt voltak "gyújtás-kimaradásaim".

Egyszer egy hétvégi szalonnasütős túrás bulin ütött be a krach, saccperkábé fél perces szívleállás lehetett. Mivel alapból egy sziklán feküdtem hanyatt, egy lánnyal beszélgetve, az összeesős rész kimaradt, csak a lány utólagos elmesélése szerint gyanúsan elkussoltam.

Az egészből csak annyira emlékszem, hogy láttam magamat hanyatt fekve a sziklán, mintha saját magam felett lebegtem volna, kb. tíz méter magasról, láttam ,ahogy a lány próbál ébresztgetni, láttam körben a tájat, az éjszakai fényeket, saját "hullámra" teljesen tárgyilagosan, érzelemmentesen néztem le.

Aztán már csak arra emlékszem, hogy szédülök és köhögök és már mindenki körülöttem, jól becsinálva.