Az orvostudomány életben tudna engem tartani 120 éves koromig?

Pont az orvostudománynak nem érdeke, hogy életben tartson. Inkább megbetegít, hogy szedd a basz@tt drága gyógyszereket és fizesd a még drágább kezeléseket. Úgyis van utánpótlás. Darab-darab...

Leszarják, hogy mi van Veled. Egy vagy a többi többsejtű közül, ahogy én is.

Az orvostudománynak ma már módjában áll azt is életben tartani azt akinek a szervezete már magától meghalna, de gépre kötve teljes életet élni tudatunk birtokában csak keveseknek sikerül. Habár élő példa volt a nemrég meghalt Stephen Hawking, habár Ő sem igényelte, hogy a végtelenségig életben tartsák, bár valószínűleg belefért volna a jövedelmébe.

Tudat nélküli lét viszont csak a végső stádium elódázása.

Egy egy sok paraméteres egyenlet. Környezeti hatások is legalább annyira fontosak, mint a genetika. Hol veszel 120 éven keresztül egy optimális napfényt, hőmérsékletet biztosító mesterséges környezetet? Olyan ásványokban és vitaminokban gazdag, vegyszer maradványoktól mentes zöldséget és húst, amivel szervezeted optimális tápanyag ellátása biztosítható, hogy genetikád érvényesülhessen? Hol szerzel kellő mennyiségű és folyamatos ellátottságú, mérgező porok, gázok, gőzök nélküli friss levegőt? Talán édesvizet még olvadó jégsapkákról, artézi kutakból beszerzik neked. De mibe kerülne mindez és mennyi embernek tudná a mai társadalom mindezt megadni? Mennyi más ember nyomorúsága árán?

Plusz az egészséges, stresszmentes életmód... Ha ezek megvannak, akkor elvileg élhetsz a genetikádnak megfelelő ideig. A vége felé nyilván kopnak a dolgaid. Így is persze - vagyis mindenképp jelentősen romlik az életminőséged. Hogy ez időskori elbutulásban, mozgásszervi bántalmakban, sorozatos agyvérzésekben, vagy általános legyengülésben következik be, az már a gének végtelen játéka.

Ilyen körülmények között az orvostudomány egyetlen funkciója, hogy a romló dolgokat karbantartsa, a leépülést lassítsa. Jelenleg azt nem képes az ipar és a kereskedelem biztosítani, hogy egy átlagember élelmiszer adagjába nem kerüljön több alkalommal káros anyag, allergén, szennyező toxinok, gombák, stb. És a teljes 120 év alatt lényegében egyetlen hiba nem eshet be.

A magas élettartam miatt az éves szokott járványoktól is védeni kellene, mert a szervezet többé/kevésbé, de károsodik. Ha elvágod a kezed, annak is megmarad valami kevés nyoma. A betegségek is ilyenek: ritkán múlnak el teljesen nyomtalanul.

Mondjuk az orvostudomány folyamatosan kikúrálgasson a legkülönfélébb rákokból, fertőzésekből, szervleépülésekből, stb. - mindezt egyre felhalmozódó mellékhatások nélkül?

Jelenleg ott tartunk, hogy egy gépre kötött ember se élhet akármeddig. Hiába keringeted a vérét, lélegezteted, infúziókkal, gyomorszondákkal táplálod, stb.

Egy nagyon is véges idő után az egész szervezet összes sejtje elkezd leállni, mert ez nem üzemszerű állapot.

A vértestek a mesterséges keringetéstől hetek alatt szétesnek. A gyatra táplálástól a tápanyagok, vitaminok elkezdenek kiürülni, az immunrendszer összeomlani, a légzőizmok, szívizom leépülni, a méregtelenítő szervek funkcióikat veszteni, stb. Nem megy a végtelenségig. Természetes kómában lehet életben tartani valameddig embereket. Akár évekig is, de ehhez a nem kritikusan sérült agyat leszámítva teljesen egészséges szervezetre van szükség. GOndolj egy művese kezeléses betegre. Annak se végtelen az élettartama. Pár hónapig megy a dolog, de a nem találnak időben donort, akkor vége annak is.

Szóval nagyon alapszinten van a gyakorlati "nyugati" orvostudomány ahhoz képest is, amikre itt többen utaltak.

Ez volt régen és ez a jellemző nagy általánosságban ma is.

A jövő már más tészta, az ember kreatív lény.

Szigorúan elméleti alapon az agy kivételével szerveid csereberélhetők, azonban más donortól nem kaphatsz tetszőleges számban, sok évtizeden át kitartó pót szerveket sem. Amúgy ha mindenki 120 évig élne, mennyi lenne a donor a folytonos transzplantokhoz?

OK. Mondjuk GMO sertések, mint donorok nevelése.

Persze a vegák eleve kiesnének, mert ők vsz. lemondanának az állati szervekről is az élet védelme érdekében...

Talán növényi génekkel elérhető lenne, hogy szívfák, vesebokrok és májdinnyék nőjenek, amik donorszerveket teremnének, de ez tudomásom szerint eddig csak az én agyamban fordult meg. Mikor lesz ebből tudományos ötlet, kisérlet, fejlesztés és kész, bevált technológia. Már, ha egyáltalán lesz.

Szervnyomtatás: ehhez is kellenek sejtek, alapanyag és pár évtized, mire kinövi magát rendesen a technológia...

Jelenleg egy kis koszorúér pótláson is 30 ember dolgozik, két hónapon keresztül. Elég messze van az általánosan használhatóhoz képest.

Megoldható lenne a klónozás és a klónokból történő szervek kinyerése, de a klónokat engedni kellene felnőni,

azaz táplálni, életben tartani agy nélkül, hiszen másképp az egy önálló, érző, értelmes lény. Nem ölheted mega szívéért. Ha a klón kifejlődik, le kell ölni, szétszedni a szerveit, majd azokat hibernálni olyan technológiával, aminek alapjai sincsenek kifejlesztve...

Soroljam még, mennyi megoldatlan probléma van ezekkel az ötletekkel?

Azután s szerv csereberék a gazdatestet is alaposan megviselik. Saját immunrendszered kiveti az idegen (nem saját tested vagy klónod által növesztett) szervet, ami miatt életed végéig az immunrendszert gyengítő gyógyszereket kell szedned.

Vagyis életveszélyes lehet egy kis megfázás, influenza, de akár a saját szervezetedben évtizedeken át eléldegélő vírusok és baktériumok. Ezekről a szimbiotikus és egyénenként eltérő fajtájú, mennyiségű létformákról ma még pl. viszonylag keveset tudunk, pedig több baci és vírus van szervezetünkben, mint amennyi saját sejtünk összesen van...

***

Elvileg nanotechnológián alapuló, belénk telepített gépekkel testünk karbantartható, klónozható, vagy lemásolható. Ez esetben egyik kérdés pl. a tudat kiolvasása, tárolása, átvitele más létformákba, legyen az gépi, vagy biológiai test. Az átvitel után a kompatibilitási kérdéseket is meg kellene oldani. Erre jelenleg semmiféle ismert és használható megoldás nem létezik. Vannak elképzeléseink az örök vagy legalábbis beépítetten nem korlátos életre, de ezek csak kutatási utak, lehetőségek. A valóságban létező dolgokkal nem keverhető össze.

Természetesen nanotechnológiás karbantartó rendszer sem létezik, ez több évszázados fejlesztés eredménye lehet egyszer, ha addig nem migroncsolnak szét több soron bennünket - mármint úgy értem, az emberiség ilyen produktumra alkalmas intelligensebb részét... A többi résztől aligha várhatunk hasonló érdemi kutatást, főként nem technológiai áttörést.

Tovább megyek: még csak nano robotos rendszeres, testbe in vitro telepíthető valósidejű diagnosztikai és monitoring rendszer sincs. Folyamatban sincs ilyen projekt még. Egyelőre azzal is gondjuk van a tudósoknak, hogy egy életen keresztül, mellékhatásoktól mentesen pár a bioelektróda képes legyen a tesztállatok szervezetében megmaradni és ezeken keresztül in vitro (életben lévő szervezetben) adatokat gyűjteni és külső feldolgozó egységre továbbítani azokat. A műszíveseknél is gyakran gond az elemcsere, a bőrfelszíni csatlakozások fertőzésveszélye, a belső vezetékek, alkatrészek kilökődése, a nem biológiai részek betokozódása, stb.

Szóval ez egyelőre álom és scifi.

Ötlete midenkinek lenne, miként működhetne egy ilyen. Csakhogy ezt alapos biológiai, szerves kémiai, nanofizikai és informatikai ismeretekre lehetne alapozni, amiknek alapjai is alig kezdtek el kialakulni. Vagy csak gondolj az emberi tudat megértésére. Hol vagyunk mi ahhoz, hogy egy kupac neuron adat tartalmát akár később feldolgozásra képesek legyünk úgy elmenteni, hogy abból az illető agy tudata bármilyen szinten rekonstruálható legyen a jövőben? Egyáltalán, bármely agyterület fel van térképezve rendesen? Épphogy MRI-n nézegetik, hogy gondolkodáskor mikor, mi aktiválódik. Állatoknál az ilyen helyekre tett kis elektródákkal áram impulzusokkal ingerelve tudnak "érzeteket" kelteni, hogy legyen éhes, féljen, szeressen, utálkozzon, nyáladzon, stb. De hol van egy mondjuk egy szüleinkről bevésett, egyetlen kósza kis emléknyom dekódolásához képest is? :) Pedig ezek csak az alap dolgok volnának...

Ha olyan sebességgel halad a tudomány ebben, mint Assimov 40-es években megálmodott intelligens robotjai kontra a mesterséges intelligencia fejlődése - a technológia fejlődéséhez képest, akkor 200 év múlva talán értelmezhető lesz érdemben is ez a kérdés.

Amúgy ha már SCIFI, akkor én pl. egy Goaul'd szarkofághoz hasonló nanitos karbantartó rendszert tudnék elképzelni, ahol az alvás közbeni regenerációhoz képest mondjuk havonta egyszer pár napon keresztül tudattalan állapotban regenerálódnék. Az hihető, hogy közben egy intelligens rendszer sejtről sejtre haladva minden porcikámat átvizsgálná és amit csak lehet, azt helyrehozná, amit nem lehet, azt lecserélné, vagy felébredve kapnék egy beutalót egy klinikára, ahol speciális terápiával kezelnének célirányosan, esetleg a szarkofágom kapna egy förmver frissítést... Ez még talán a tudathoz való hozzáférés nélkül is képes lenne egy szintig hatékonyan meghosszabbítani az életet és a megfelelő életminőséget az utolsó pillanatig biztosítani.

Egyébként meg másik nézetből: ha 120 lenne a gyakori, akkor legtöbben 130-at, majd 150-et és így tovább akarnánk. Noé állítólag 600 évig nem unta el, Matuzsálem meg ezer felett is jól elvolt egészségben, életkedvben...

Az örök élet, a szent grál, a halhatatlanság - mindegy, hogyan nevezzük feltétele viszont az, hogy a tudat menthető, esetleg virtuális térben is futtatható és más testbe átvihető legyen.

Szóval szerintem a tudat a kulcs, hogy meddig lehet majd ébren tartani, fejleszteni, kihívásokat biztosítani számára. Addig akar ugyanis fennmaradni. De az is lehet, hogy osztódással fog a tudat szaporodni, mint valami amőba és egyszerűen az elavult, öreg részeit levedli magáról, vagyis folyton megújul - sosem öregszik el. Virtuális térben ezeket minden további nélkül megteheti, később pedig ez a tudat választhat magának gépi vagy biológiai testet. Ez is egy lehetséges alternatíva - a távoli jövőben...

#15, Pár dolgot hozzátennék (kutatóként.)

A saját szervnyomtatásra két példa, nemrég hoztak létre kiválasztásra képes vesét, bioprintinggel. A veseszövet az egyik legbonyolultabb szerv...

Másik a kollab intézetünk Svájcban, ők bőr őssejtekből növesztettek in vitro agyacskát, leszüretelték a szemkelyheket, és -legújabb infóim szerint bár ez még lehet nem publikus, és pontos infóim nekem sincsenek - ezt a retinát génmódosítás után vissza is ültették emberbe, de minimum főemlősbe.

Nincs immunreakció sem.

Szerintem 5-10 évre vagyunk a saját őssejtes 3D vázra oltott, vagy printelt szervektől, immunszupresszió nélkül.

Egyébként élnek többen is mesterséges szívvel, pulzus nélkül. Kapásból a tüdő, szív kiváltható.

Illetve egy kollégám neurális őssejtekkel foglalkozik, és integráltak már saját őssejteket magába a idegrendszerbe. Már csak a szabályzást kell feltárni... és regenerálható lesz az agy, folyamatosan évek alatt, így az öntudat sem veszik el szerintem. Lecserélhetjük a sejtek x%-át, úgy, hogy önmagunk maradunk.

Másik pedig a mesterséges rendszer. Személy szerint én a látórendszer feltörésével foglalkozok, és messze túlhaladtunk már az elektródokon. A calcium és voltage sensorfehérjék beültetésével már 1 mm mélységig sejt és dendritszintű képalkotás működhet, de szabadalmaknak hála elvben megy a 4 köbmilliméter is, több ezer, százezer sejttel is, ha csak pontokról van szó. Igaz még a Mátrix messze van, de ezzel a lézeres módszerrel vissza is tudod stimulálni az agyba a képet, ha feltörjük a kódot. Egyelőre alap látási infókat (labirintus) akarunk visszalőni egérbe.

A 3D lézeres célzás és az optogenetika olyan precíz, hogy nem csak sejteket, hanem dendritszakaszokat, spine-okat is tudsz stimulálni egyesével, mikrosec időfelbontással. Ezzel a módszerrel lehetséges egy perifériás ideget stimulálni axononként, méghozzá a kétfoton kvantummechanikai effektnek hála térben lehet fókuszálni átvilágítás nélkül. (Ezzel egyébként marha jó Leia hologrammot lehetne csinálni, csak ne kerülne 500 millióba :D)

Tehát elméletben pl ha fogsz egy egeret, az idegrendszerét precíziós műtéttel eltávolítod, majd egy polimerkockába helyezed. A szervek "legegnek" a kockában.

A szervek itt már könnyen kiválthatóak 3D printelt zsigerzacskóval.

Itt jön az izgalmas rész, mivel átlátszó polimerkockáról van szó, berakható a lézer alá és meg is épült a tökéletes idegi interfész. Maga a Mátrix.

Nem is kell a cortexet imagingelni, elég ha a perifériás idegeket stimulálod és a voltage sensor festékkel meg az akciós potenciálokat is rögzítheted.

Bonyolult deep learning gépi tanulással legenerálod az egér dobozának szimációját. A hangokat,szagokat, tapintást. Az interfész pedig rögzíti a motoros jeleket.

A világ első egérmátrixa lehetne...

Vajon egy agy mennyi ideig tartható életben egy ilyen tökéletesen steril, biokompatibilis polimerkockában?

Innen már csak egy "kicsivel" bonyolultabb felskálázni a rendszert főemlősre, majd emberrel.

Minden eszközöm megvan rá, amúgy éjszaka titokban meg is csinálhatnám ezt a polimerkocka projectet :D csak etikai kérdések merültek fel bennem, és ha kiderül, akkor kirúgnak. Plusz még a 3D stem cell printingnek kell pár év. Na majd Elon Musknál jelentkezek a Neuralinknél :)

Ja a calcium szenzorfehérjék vagy a voltage szenzor is vírusokkal juttatható be az agyba. Ilyeneket lehet rendelni, vagy plazmidból készíthetsz egy kisebb laborban. Tehát AAV-vel elég könnyen módosíthatóak utólag a neuronok. Látszólag nem sok mellékhatása van. Más kérdés, hogy magamba nem adnám be (még) főleg szisztémásan, mert bár egészségesnek tűnnek, de azért mégiscsak termel egy idegen fehérjét mint az őrült. (Egyébként van már antibiotikummal kikapcsolható termeltetés is)

...de a jövő szerintem nem feltétlenül az agyba bejuttatott vírus. Elég lenne ha az axon egy bizonyos részén termelné a voltage szenzort (kimenet - motoros ingerek) és az opogenetikai csatornát (bemenet - szenzoros idegek)

Axon szintű interfésszel tényleg megvalósítható a Mátrix. Elvi akadálya nincs.

Következő lépés a Human Matrix Cube-ra millió dolláros befektetőt találni. 100%, hogy a halálukon lévő milliárdos gazdagok inkább vegetálnak agyként tovább egy polimerkockában, mint hogy meghaljanak :D