A deep learninggel mostanság elért fejlettségű mesterséges intelligencia csak egy viszonylag jól és pontosan működő intuíció tudat nélkül?

Az MI egy program.

Nem úgy kell elképzelni, mint egy személyt, nem lehet rá úgy gondolni.

Se tudat, se intuíció, se szőkenő, se inger-reflex, se valódi önkép, se belső hang, se gondolatfolyam?

Ez mind csak Hollywood.

Az első számítógép, bár baromi nagy volt, például összeadásban és még jó néhány emberi gondolati tevékenységben annyival volt jobb az embernél, hogy az emberben fel sem merülhetett a versenyzés gondolata. Ennek ellenére Neumann János még véletlenül sem gondolta, hogy mesterséges intelligenciát alkotott. Mégpedig azért nem, mert tudta mit jelent az "intelligencia". Ez az embernek egy olyan összetett tulajdonsága, amelynek pontos ismeretére sincs esély a közeljövőben, nemhogy megalkotására.

Amit ma (és már a közelmúltban) gyártanak, az bonyolult célgép. Egy (esetleg több) cél megvalósítása egy célhardver és előre megírt program kiváló összehangolása segítségével. A cél többnyire olyasmi, amit gép sokkal jobban tud, mint az ember (ennyi erővel egy versenyautó, vagy repülő MI, hiszen olyant "tud", amit ember soha se fog???!!).

Az pedig más kérdés, hogy egyes laboratóriumok pénzszerzési céllal (mert költséges ám egy ilyen szerkentyű) az emberhez és tevékenységéhez minél élethűbb szerkezetet kreálnak, hadd álmélkodjon a hozzá nem értő közönség. És persze kellő felhajtással mutatják be. Csakhogy egy ilyesmi "jóságát" nem bemutatóteremben, hanem egy nagyon kitűnően felszerelt és drága másik laboratóriumban lehet megállapítani kizárólag.

Az "intelligencia" mérőfoka (az embernél is) az, hogy milyen mértékben képes valósághűen reagálni az adott "példány" a külső ingerekre. MINDEN külső ingerre. Például egy valóban szellemes vicc esetén röhög-e a MI?

Szóval e téren (is) van még tennivalója az emberiségnek.

#3 Jogos amit írsz, de két mondatodat kiemelném:

"Amit ma (és már a közelmúltban) gyártanak, az bonyolult célgép. Egy (esetleg több) cél megvalósítása egy célhardver és előre megírt program kiváló összehangolása segítségével."

Tulajdonképpen egyetértek, de mi van akkor, ha egy gépbe integrálnak milliónyi ilyen célgépet, célszoftvert? Az egyik célja hogy felismerje a vicceket, tudjon röhögni rajtuk, esetleg hozzáfűzni valami vicceset is. A másik tud főzni, a harmadik rajzolni, a negyedik bevásárolni, az ötödik autót vezetni, a hatodik villanyt szerelni, a hetedik ..., satöbbi. Aztán ezt a nagy csokor célszoftvert beleimplementálják egy általános hardverbe, amely képes mindegyik szoftvert kiszolgálni (pl. egy humanoid forma robotba), és föléjük tesznek egy vezérlőszoftvert, amelyik eldönti és kiválasztja, hogy mikor melyik célszoftver kerüljön fókuszba, melyik lépjen működésbe a környezeti ingerektől függően.

Ilyenkor mi történne? Ennek sem lesz tudata? Ez sem lesz intelligens? Hiszen minden helyzetre van megfelelő szoftvere, a vezérlőszoftver képes kiválasztani az éppen kellő szoftvert, a robot általános formája pedig biztosítja hogy mindegyik célszoftver működőképes legyen. Gyakorlatilag mindenre képes lesz, amire egy ember képes - vagy mégsem? Ez miben és miért különbözne az embertől annyira, hogy nem lehet intelligensnek nevezni? Mitől intelligens az ember, és nem az a robotunk? Hol, mi a határ a kettő között?

Nincs olyan, hogy általános AI.

Újra: ez nem Hollywood.

Nem nevez senki semmit ilyennek.

Szar demagóg duma.