A mai ember éhenhalna a vadonban itt a kárpátokban ilyenkor télen?

Még az 50-es évek kolhozosításai előtt sok tanya volt az országban és számos ember például pásztorkodás közben az árterekben mázsaszám szedte össze az akkor még pazar természet ajándékait, a vadréce tojást vagy halat. Akkor még kiöntöttek a folyók és a sekély vízben ívtak a halak, könnyű volt elkapni. A vadréce is sok volt. Némi halovány elbeszélést hallottam az 1888-ban született nagyapámtól ezekből az időkből.

Persze ez inkább pont nyáron volt. Télen rákényszerülne az ember nagyobb vadak elejtésére is, például őz, szarvas, vaddisznó.

Egyik kisalföldi erdő széli tanyán lakik egy rokonom, neki sem ismeretlen az ilyen "ősemberi" életmód. Persze nem a vadonban él hanem egy fűthető tanyaépületben, de nem halna éhen a természetben sem az biztos.

A természetben való túlélés is egy tudás. Néhányszor túlélő túrán jártam ismerősökkel kerékpáron főleg az osztrák nemzeti parkokban. És megéheztünk, de csodálkozva néztem a többieket hogy éheznek az évszaktól függően ringlószilva, dió, mogyoró, stb. mellett. Mert nem látták meg, mivel nem a bevásárlóközpont polcain volt hanem a fán illetve fa alatt. És helyette azt beszélgették hogy a bankkártyájukat vajon elfogadják-e a legközelebbi településen, meg hogy nyitva lesz-e étterem vagy bolt. Miközben szatyorszám hevert például a mogyoró a földön, még haza is vittem belőle.

"Néhányszor túlélő túrán jártam ismerősökkel kerékpáron főleg az osztrák nemzeti parkokban. És megéheztünk, de csodálkozva néztem a többieket hogy éheznek az évszaktól függően ringlószilva, dió, mogyoró, stb. mellett. Mert nem látták meg, mivel nem a bevásárlóközpont polcain volt hanem a fán illetve fa alatt. És helyette azt beszélgették hogy a bankkártyájukat vajon elfogadják-e a legközelebbi településen, meg hogy nyitva lesz-e étterem vagy bolt. Miközben szatyorszám hevert például a mogyoró a földön, még haza is vittem belőle."

A többiek valószínűleg tudták, hogy védett természeti területen csakis a természetvédelmi hatóság engedélyével folytatható gyűjtés.

A természetben élö emberek nagyrészt nem nyulat meg fácánt ettek a mindennapokban, hanem bogyókat, gyökereket, azaz növényi részeket - és ezek télen is vannak. Persze ismerni is kell öket, meg azért nem úgy kell elképzelni, hoyg minden nap pukkadásig esznek, hanem esetleg csak egy-két naponta találnak annyit, amitöl éppen nem halnak éhen.

Viszont a nomád életet élü emberek összel felhízlalták magukat, hogy legyen kellö tartalékuk télre, amikor nem túl sok ehetö dolog található.

Húst csak igen ritkán ettek, mert egyszerüen nem tudták megfogni az állatokat. Éppen ezért volt a táplálék nagy része növény, mert az nem tud elszaladni/elrepülni!

Szerinted nyáron nem?

Te mennyire ismered a növényeket?

(A nyulat nyáron sem éred utol futásban!)

A gombákat ismered, vagy csak annyit tudsz róluk, hogy majd' minden gomba ehető - legfeljebb csak egyszer.