Létezik, hogy Velencében egyáltalán nem szívják fel a falak a vizet? Hogy javítanak meg egy csőtörést és hogy szállítják ki, hova rakják le az építőanyagot, ha valamit javítani kell?

Tapasztalatom szerint Velencében is állandóan folynak építkezések. Talán kevesebb új épül, mint máshol, a zöme ezeknek épp az állagmagóvás. A milliónyi cölöpöt, melyeken a velencei épületek jó része nyugszik, épp a sós tengervíz konzerválja! A szárazföldön folyó építkezések feltehetően ugyanúgy folynak, mint máshol. Gyanítom, (de nem tudom!) a vízen álló "kőházak" anyaga éppúgy felszívja a vizet, mint máshol. Aztán meg kiszárad... Ilyen körülmények között nagy figyelmet, nagy anyagi és technikai felkészültséget igényel az állagmegóvás. Valahogy megy nekik, mert Velence áll és virul! A csőtörést épp úgy javíthatják, mint máshol, csak nem kell ásni. Ez a probléma viszonylag új keletű, még száz éve sem merülhetett fel ilyesmi. A mai technika mellett több lehetőséget is el lehet képzelni egy komolyabb, nagy átmérőjű fővezeték lefektetésére, cseréjére, javítására. (Víz kiszivattyúzása a területről, búvárok alkalmazása, egyéb...) A sittet, szemetet uszályokon szállítják el és lerakják valahova, ahová a teherautók is lerakják a szárazabb környékekről származó kat. Ennyit tudok, feltételezek. Szóljon hozzá más tudor is, hadd tanuljunk!

A zongorát magát is használhatod csónaknak!

Azt nem tudom, hogy Velencében hogyan oldják meg a víz szigetelést, de itt Magyarországon még nagyon régen, gyerek koromban láttam, hogy egy vizes falu épületet úgy szárítottak ki és tettek vízállóvá, hogy kb 40 centinként az alap flött a föld szine fölött kicsivel efelé ferde lyukakat fúrtak a falba egymás mellett és abban szilikonolajszerű anyagot töltöttek, ami lezárta a fal apró kicsi kapillárisait, ami korábban felszívta a nedvességet. Azután a szilikon mint záró dugó, nem engedte felszívódni a falakba a nedvességet.

A szilikon-technológia Velence életkorához képest meglehetősen új. Ha ezt alkalmazzák Velencében, akkor nem tehetik nagyon régen. A tenger romboló ereje természetesen a kezdetektől jelen van a városban. Mindig is rendszeresen dőltek le tornyok, épületek. Még a híres Campanile is ledőlt nem is olyan rég: 1912-ben (remélem, jól tudom az évszámot), halottak is voltak. A városi tanács határozatára szerencsére újjáépítették. Ez az eset jól szimbolizálja Velence küzdelmét a vízzel. Egyébként Velence közel sem volt mindig ilyen komfortos: a régi leírások szörnyű bűzről és piszokról szólnak, ez épp a csatornázás hiányával függ össze.

A szilikonos megoldást kb 8 éves koromban láttam (most 62 vagyok). Helyileg, ha valaki ismerős a környéken, Bp. III. kerületben a raktár utcai úgynevezett "városi házakban, a 39-41. sz. alatti bekerített épület csoportnál az 5-ös épületnél szigetelték így le a pince fölötti fal részt, mert nedvesedett a földszinti lakások fala. Ott láttam akkor.