A Cézár kódban mindegy hogy hány betűt lehet eltolni?

Tágabb értelemben mindegy. Julius Caesar történetesen 3 betűs eltolást alkalmazott, ha nagyon-nagyon szűken akarod értelmezni, akkor ez a default. Viszont minden ugyanilyen módszerű, de más ofszettel működő rejtjelezést a szakma Caesar-kódnak nevez, például a ROT13-at is. Aminek ugye az az előnye, hogy ugyanazt az algoritmus lehet használni a dekódoláshoz egy 26 betűs angol ábécében:

ROT13(ROT13(x)) = ROT26(x) = x

A #2 Válaszadó megjegyzése bővebben:

A cézár-kódot nem nehéz megfejteni. Ha egy megvan, mind megvan.

Ha van elég szöveg, megszámolják melyik betű fordul elő leggyakrabban. Először e betű helyettesítésével próbálkoznak. Ha nem ad megfejtést, más gyakran előforduló betűket próbálnak.

Illetve a Caesar-kód esetén kevés lehetséges kulcs van, hiszen a dekódoláshoz kizárólag az eltolás értéke kell, az meg 1-től az karakterek számáig terjedhet. Ergo ha az angol ábécét nézzük, le kell gyártani mind a 26 lehetséges visszatolást, abból ránézésre kitűnik a megoldás.

Némileg bonyolultabb, ha nem eltolásról van szó, hanem bizonyos karaktereknek véletlenszerűen rendeltetünk meg karaktereket, vagy akár egyéb jeleket. Hosszabb szöveg esetén ott valóban könnyen rá lehet jönni, a jelek gyakoriságából, hogy melyik betű mi lehet. Illetve ha ismert az eredeti nyelv, akkor a nyelvi sajátosságok is sokat segítenek. Egy egy karakteres szó magyarban nagy eséllyel az „a” névelő lesz, esetleg egy „ó”, mint indulatszó, vagy egy „s” az és rövidítéseként. Ha többször előfordul egy két karakteres szó, az megint jó eséllyel az „az” szó lesz. Ha megtalálod az e betűt is, akkor a rövidebb szavakból már sokkal kisebb variációval lehet értelmes szót alkotni. Egy *ea esetén valószínű a hiányzó betű a t, egy a*a esetén a hiányzó betű jó eséllyel p, de lehet m vagy h is.

Ezért nem igazán jó a fix betűmegfeleltetést használó titkosítások.

Az már kicsivel viccesebb, ha az első betűt eggyel tolod el, a másodikat kettővel, a harmadikat hárommal. De hosszabb szövegnél ott is lehet mintázatokat találni, ami nyomán nem kell teljesen vaktában tapogatózni.