Lehetséges, hogy a (távoli) jövőben képesek leszünk robotokba "átültetni" az agyunkat?

Érdekes, hogy amikor egy cselekmény hatását vizsgáljuk, sose nézzük, mit is jelent valójában az a cselekmény. Ez (meg a kevés ismeret) ad lehetőséget a vitára.

Az emberi ego valójában a tudat. A körmünket levágjuk a hajunkat levágjuk a kutya se törődik vele. Pedig az ember szerves részei. De a tudat úgy kezeli, hogy az ember ettől még ugyanaz. Ezt a "veszteséget" természetesnek, önmagára nem veszélyesnek tartja.

Nos ezt a tudatot kell áttölteni. Mi ez a tudat? Egy rakás szerves anyag, sejt, kapcsolat, kémiai reakció, stb. Ezt kell áttenni. Mibe? Hát ami nem ugyanilyen, abba nem lehet, valami ki fog maradni. Most nem tudjuk mi, de gyanítom, ezt később se tudjuk. Ahhoz ugyanis atomi szinten kellene ismerni az embert, a fizikai, kémiai és biológiai jelenségeket. Tehát másolat (amit ez a szó jelent) megvalósítása egy ugyanolyan alapba lehetséges csak. Elvileg. Hogy a valóságban is, az azt jelenti, egy csomó kapcsolatot is létre kell hozni.

Aki "áttölteni" akar az emberi agyat úgy képzeli, mint egy bonyolult számítógépet. Pedig a kettő között nem mennyiségi, hanem alapvető működésbeli különbség van. Ha a probléma mennyiségi lenne, gondolhatnánk, hogy egyszer eljutunk oda. De szerkezeti különbségek vannak. És akkor még ezt is meg kell válaszolni, ha a szerkezet ugyanaz, akkor mitől "másik"?

Ez nagyon bölcs okfejtés, csak egyet felejtettél ki: léteznek emulátorok.

Ha valami képes MINDENT megvalósítani, amit a jelenlegi tudat tud, akkor azt abba át lehet tölteni - akkor is, ha teljesen másból van és másképp néz ki.

Működni fog.

Más kérdés, hogy miből lesz, mekkora lesz, milyen áron, milyen fogyasztással és milyen sebességű - de ezek részletkérdések.

A mai emulátorokkal és a mai gépekkel sok program már akár 10-szer olyan gyors is lehet, mint az eredeti annak idején, ill. fajlagosan sokkal kevesebb helyet is foglalhat (emulátorral együtt).

"Nincs kiskapu.

Bármiféle módon is készül a másolat, az eredeti akkor is megmarad, és később meghal."

Nem feltétlenül.

Ha valahogy elérhető lenne, hogy az ember tudatánál, gondolkodva lenne úgy "másolható", hogy a folyamat közben szinkronban, együtt működne az eredeti és a gépagy, folyamatos kapcsolattal, majd az emberi agy fokozatosan lenne "kiiktatva" (gyakorlatilag fokozatosan megölve), miközben maga a tudat már a gépen is (eleinte összekapcsolva, párhuzamban itt is, ott is) éber állapotban van, akkor viszonylagos biztonsággal elmondhatjuk, hogy az egyedi, működő tudat "átköltözött".

Maga a páciens az átköltöztetés alatt egy ideig úgy érezné, mintha két helyen lenne egyszerre, két eltérő "világból" kapna inputokat.

Természetesen itt is a folyamat végén csak egy maradhat, tehát az emberi agyat közben meg kell ölni, viszont ha fennáll közben is a folyamatos éber gondolkodás, akkor a személyiségről nem mondhatjuk, hogy meghalt, a tudat éber állapotban "átköltözött".

Ne is kérdezze senki, hogy technológiailag ez hogy lenne megoldható.

Egyébként szerintem ez a probléma teljesen hasonló ahhoz, ami a (még szintén nem létező) teleportálásra is fennáll.

Az A-ból B-be utazó teleportáló átmegy, vagy A-ban meghal és B-ben egy másolata jelenik meg?