Hogyan közlekednek az űrszondák az űrben?

A jelenlegi űrhajók még nem gyorsítanak az utazás közben, csak az elején. Napelemből nem lehet elég energiát szerezni ehhez. Legalább atomenergia szükséges a megfelelő gyorsításhoz - az oroszok most kezdtek tervezni egy ilyen űrhajót.

Az úton meg úgy mennek, mint az eldobott kő.

"Nem hat rá gravitáció"

Már miért ne hatna?

Ha megfigyeled, az űreszközök pályája soha nem egyenes.

Igen, az inkább csak a bolygó közelében számít.

A Napról hallottál már? 100-szor akkora, mint az összes bolygó, üstökös stb. együtt.

A Mars esetében igen, megcélozzák. Szerintem elképesztő számolgatás mehet ilyenkor egy űrközpontban, hogy mikor indítsák az űrhajót, milyen magassságban állítsák pályára a Föld körül, meddig kell keringetni körülötte, hogy a parittya-hatással felgyorsíták, kiszámolni ezt a sebességet, aztán mikor kell bekapcsolni a hajtóművet, hogy kikerüljenek a Föld körüli pályáról a Mars irányába, aztán, hogy mikor érjenek oda, a belépési szöget stb. és ez még csak az odaút. :)

"Tehát ilyenkor ha nem kerül útjába semmi akkor ugyan ezzel a sebességgel megy az örökkévalóságig vagy az univerzum pereméig? "

Távolabbi célpontok esetében szerintem nem lehet így belőni, merre tartanak. Mármint a Voyager 1 kifelé tart a Naprendszerből, de azért nem tudjuk most megmondani, merre fog vezetni az útja, mert bár amíg semmi nem áll az útjába, addig háborítatlanul megy előre, azért nüansznyi hatások módosíthajták ici-picit a pályáját, űrléptékben ez meg fényév eltéréseket jelenthet nagy távolságokban.

Ahogy írták is.

A Föld körüli pálya elhagyásakor kap utoljára gyorsítást hajtóműtől. Utána követi a gravitációs pályát, kicsi ionhajtóművekkel vagy sűrített gáz kifújással tud kicsiket korrigálni a pályáján (kicsiket, de azok a kis módosítások sokmillió kilométeren már jelentősek).

A megcélzott bolygó körüli pályára álláshoz főként a bolygó gravitációs befogását és-vagy némi légköri lassítást használnak (a légkörbe kissé bemerülve légellenállással fékez).

Jellemzően csak a szükséges minimális aktív hajtóműveket kapják, hogy az induló tömeg minél kisebb legyen.

"Minden test nyugalomban van, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, amíg egy másik test vagy mező ki nem mozdítja ebből az állapotból" -sir Isaac Newton

Szóval ja, mint az eldobott kő. A saját súlya természetesen nem lassítja, a súly az egy erő, amivel nyomja az alátámasztást, vagy húzza a felfüggesztést a test. így az nincs neki. A gravitációs mezők hatnak rá, és amúgy a sok fényévre levő bolygók gravitációja is hat rá. Csak annyira kicsit, hogy az elenyésző. A gravitáció a tömegponttól való távolsággal csökken, így ha elég messze vagy, akkor elenyésző. A közelebbi testek (Nap Föld Mars) gravitációját pedig igyekeznek kihasználni, például a már említett parittya hatást.

A hogy tudnak ilyen gyorsan mennire szóval az a válasz, hogy egyszer kell gyrsítani, utána nem lassul magától.

A szonda és az űrhajó anno nagyban különbözött olyan téren, hogy a szondát a földről meg számítógéppel irányították, az űrhajón meg azért általában az űrhajósok tevékenyen résztvettek (meg vesznek) az irányításban. Hogy most majd a Mars-úton milyen géppel mennek, azt nem tudom, lehet hogy ha nem hivatásos asztronauták mennek, akkor megint ilyen Vosztok szerű irányítása lesz.