Milyen mondatokkal bizonyítsam, hogy az alábbi szópárok mindkét tagja helyes?

A falu fehér falú iskolájában elkezdődött az óra. A tanító orra a naplóban lévő lapokat súrolta. Tegnap a gyerekek a lappokról tanultak. A sok gyerek feszült csendben figyelt, némelyek szinte sokkot kaptak ahogy a tanító lapozta az iratot, tartottak tőle, hogy a végén még röpdolgozatot írat. Volt, aki lopva nézegette a füzetét, hátha sikerül az utolsó pillanatban még valami újat megtanulni belőle. A tanító nem kapkodott. Először kinyújtott mutatóujjával bogarászta a naplót – a gyerekek meredten nézték azt az ujjat… végül tollat fogott a kezébe. Az egyik kis nebuló gondolatai messze szárnyaltak. Nem foglalkozott sem a tanítóval, sem az iskolával. Éhes volt, a meggyen járt az esze – erről pedig eszébe jutott a vasárnapi szüret. Egészen felvidult. Nagyon elégedett volt a bérrel, amit a szüreti segítésért kapott. Arra gondolt, hogy abból a pénzből majd egy igazi zergetollat tűzet a kalapja mellé, a szomszéd kislánynak meg olyan nyakláncot fűzet, hogy ha azt odaadja neki, akkor ezután biztosan csak vele megyen majd a vásárra. Bérel majd hintót is és a vásárban a sok áru közt mindig azt figyeli majd, melyik a legmagasabb árú. A hintóra díszeket szegeltet, aranyozott szeggel, az ülésekre piros bársony huzatot húzat, az oldalára fehér lovakat festet, szárnnyal. Olyan hintó lesz az, hogy csodájára járnak, akkor is, ha csak tolat. A vásározás után estére tüzet rakat, finom italt szűret… idáig jutott gondolatban, amikor a tanító a negyven lapú osztálykönyv végére ért – és felszólította. Összerezzent. Fogalma sem volt a lappokról… “Nem lesz ebből hintó, csak lapu a talpam alá” – gondolta.