Valaki le tudná írni az Arany János Híd-avatás ballada tartalmát?

Nagyon röviden: öngyilkosokról szól.

A Margit-híd egy újonnan épült híd volt (abban a korban adták el), és sajnos sokan mentek oda azért, hogy leugorva a hídról véget vessenek életüknek. Erről szól a ballada.

Bővebben:

A balladában kis történetek jelennek meg, több öngyilkosságot is látunk. Ezek okát is megjeleníti Arany.

Az első két versszak egy fiúról szól, aki kártyán eljátszotta az összes pénzét, és emiatt vet véget életének (bár ez a mozzanat később következik be).

A harmadik versszakban mutatja be magát a frissen felavatott Margit-hidat.

A negyedik versszak arról szól, hogy a fiú besétál a Margit-híd közepére (itt még mindig a szerencsejátékosról van szó). A negyedik versszak második, és az ötödik versszak első felében nézelődik. Éjszaka van, hiszen csillagokról ír Arany. A fiú ezeket nézi a Dunán. Az ötödik versszak második felében észre veszi a halottakat a vizen. Ezt a témát folytatja a hatodik versszakban is, ahogy a holttestek felbuknak a vízből.

A hetedik versszaktól kezdve meséli el a történeteket. Egy fiatal szerelmes pár öngyilkosságáról szól, akik a vízbe vetik magukat.

A nyolcadik versszakban egy bebukott milliomos ugrik el. Neki elszöktek az adósai, és ezért vesztette el vagyonát.

A kilencedik versszakban már két ember öngyilkosságát is látjuk. Az elsőnek nem jött be a lottónyeremény, a második pedig valószínűleg egy megöregedett katona lehet (bár ezt nem merem biztosan állítani).

A tizedik versszakban utalást tesz a tömeges öngyilkosságra. Majd látunk egy újabb öngyilkosságot: egy fiatal tanulót, akinek minden pénze elfogyott, és mivel nem tudja a tanulmányait folytatni, ezért leugrik.

A tizenegyedik versszakban egy nyomorgó öregember vet véget az életének.

A tizenkettedik versszakban egy úri nő öli meg magát, aki egyszerűen megunta az életet.

A tizenharmadik és a tizennegyedik versszakban két őrült vet véget az életének. Az egyik hadvezérnek képzeli magát, a másik pedig az apródjának. Ők egyszerre ugranak le.

A tizenötödik versszakban egy gazdag ember öli meg magát (a dús szó itt a gazdagot jelenti), aki már nem tudja a gazdagságot élvezni, és megunta az életét. Valamint ebben a versszakban véget vet életének egy másik ember is. Itt pontosan én sem értem, de valami olyasmiről lehet szó, hogy a barátja feleségül vette a húgát, és őt ez zavarja.

A tizenhatodik versszakban egy párbajban vesztes férfi vet véget életének. Ez itt érdekes, mert volt régen a párbajnak egy olyan formája, ahol a küzdő felek nem küzdöttek meg, hanem golyókat húztak, és aki a sötét golyót húzta ki, az kötelességet vállalt arra, hogy véget vet a saját életének, mint a párbaj vesztese. Ezt teljesíti hát ez a fickó. A versszakban még egy nő is öngyilkos lesz, aki megcsalta a férjét (vagy vőlegényét), és ezért vet véget életének.

A tizenhetedik és a tizennyolcadik versszakban már tömeges öngyilkosságot látunk. Itt már nem bontja le személyekre Arany, hanem tömegek ugranak bele a Dunába.

A tizenkilencedik versszakban látjuk újra a szerencsejátékos fiút még a ballada legelejéről. Ő ezt az egészet végignézte, tehát az eddig leírtak az ő szemszögéből nézve látszottak. Itt már azonban nem passzív szemlélő, hanem aktív részese lesz az eseményeknek, és ő maga is együtt sodródik ezzel az öngyilkos tömeggel. Az utolsó versszakban arról ír Arany, hogy nincs is hatalmában a fiúnak, hogy ellenszegüljön ennek a tömegnek (sőt, igazából senkinek sincs). Igazából Arany nem írja le szó szerint, hogy a fiú öngyilkos lett, de elég erősen sejteti.

A vers végén pedig az ürességtől kongó hidat látjuk.

Minden elismerésem az első válaszolónak, hogy így leírta!

Annyit tennék csak hozzá, hogy a 15. versszakban én úgy értelmeztem, hogy a második öngyilkos egy nő, aki hűséges volt szerelméhez, de az mégis a húgát vette feleségül.

Valamint a 16. vsz. második felében az öngyilkos nő szerintem nem megcsalta a vőlegényét, hanem lefeküdt vele, de aztán a vőlegénynek mégsem kellett, és ezért ugrik.