Ötös tanulóként 103 az IQ-m míg 3-as osztálytársaimnak 114+, ezek szerint én hülyébb vagyok mint ők?

1. az IQ tesztek nem egzaktak.

2. Az IQ tesztek mást mérnek, mint az iskola. A kettő csak annyiban függ össze, hogy akinek lényegesen magasabb az IQ-ja, feltehetően sokkal könnyebben sajátítja el az iskolai tananyagot (ha akarja. Mert ha nem akarja, akkor maximális IQ-val is sok mindenből megbukik).

Az IQ csak egy tulajdonság a sok közül. Más tulajdonságok is meghatározzák a sikerességedet, mint pl. kitartás, akaraterő, szorgalom, lelkesedés, stb… Sok tantárgyban nem logika kell, hanem magolni kell, amire a magasabb IQ-van rendelkező emberek kevésbé hajlandóak.

Másrészt az osztályzat sem tükröz valódi tudást. Be lehet valamit magolni jól, alkalmazni is, anélkül, hogy valaki valóban megértené. Meg lehet érteni valamit úgy is, hogy figyelmetlen vagy, hibázol, vagy az egész érdekel, a lényegtelen – de számon kért – részletkérdések nem kötnek le annyira.

Nekem egy teszt alapján 155 fölötti az IQ-m, nem is volt gondom az iskolában, de

1. utálok magolni, emlékeim szerint kizárólag töri témazárók és egyetemen statisztikából csináltam (ez utóbbi esetben hármasom lett, brutális sok volt az anyag, én úgy még nem utáltam vizsgára készülést, többet tanultam rá, mint az összes többi tárgyra együtt. de nem ez számít)

2. nagyon lusta vagyok (ezért is lettem programozó, a lustaság fontos programozói erény :))

Sosem tartoztam az osztály legjobbjai közé, kivéve általános elsőben. De ha még témazárókra sem tanultam volna (máskor nem igazán jutott eszembe), pocsék bizonyítványom lett volna. Néha így is voltak hármasaim, főleg tesiből (itt az IQ nem véd) és matekból (na, arra sose tanultam, így is az egyik legjobb voltam - versenyeredményem alapján az országban is. házit nem csináltam, nem vittem vonalzót, munkafüzetet s ez máris elég feketepont az egyeshez :D s ez egyetlen nap).

Kicsit elragadott a frazeológiám és a nosztalgia, de szerintem ezek érdekesek, én máig nem untam meg.

Az offolásnak is megvan a maga létjogosultsága. Nem feltétlenül ebben az esetben, de megvan.

Mindenesetre az tuti, hogy sok butább, de szorgalmasabb gyereknek jobb a bizonyítványa, mint egy okosabb, de lustának. Plusz a magasabb IQ nem jelenti azt, hogy az embert minden érdekli, mindenhez jól ért... S 103 vagy 114, ez nem nagy különbség.

S van egy adott ember, most hármas, következő évben ötös, ez megtörténhet, miközben az IQ-ja nem változott.

Én is voltam ötös matekból, nemcsak hármas. Ugyanúgy érdekelt, ugyanúgy jó voltam, ugyanúgy nem tanultam rá (az érettségire se), ugyanúgy ötös volt minden dolgozatom, csak többször vittem a vonalzót :P

De voltam négyes is, abban az évben, amikor megnyertem az iskolai matekversenyt.

De olyan is van, hogy valakire pikkel egy tanár. Vagy hogy valaki a világon semmit nem tud, de kap a felelésére egy kettest, mert humoros.

Az IQ és az érdemjegy elég gyengén korrelál. Puszta logikával s mondjuk még órai figyelemmel kevés tantárgynál lehet sikereket elérni.

Sikeres "előrehaladáshoz" a mai világban nem feltétlenül magas IQ kell, illetve az önmagában biztos, hogy kevés.

1. sikerorientáltság, ambíció

2. jó memória

3. sajnos a mai világban az úgynevezett "gerinc" hiánya előny.

Szorgalommal gyakran jobb tanuló lehet valaki, mint egy jófejű kevésbe szorgalmas, vagy egy döglusta zseni...

Nincs ezzel semmi probléma.