A logika objektív?

Az "Ez nem logikus!" kijelentést a legtöbb használt esetben emberek tetteire szokták mondani, és azt értik alatta, hogy azok nem koherensek az illető ismerni vélt céljaival. Ha valaki ezt állítja és téved, annak nagyon sok oka lehet, de ezek általában nem logikaiak. A jellemző az, hogy az ítélő nem ismeri az alany valódi céljait, vagy valamely pluszban létező akadályozó tényt.

A kérdésre válaszolva igen, a következtetések helyessége (majdnem) minden esetben pontosan eldönthető, és a fentitől eltérő esetekben is igaz, hogy az embereknek nem ez szokott problémát okozni, hanem inkább az, hogy nem ismernek valamilyen tényt, vagy tudományos törvényt, amely premisszaként volna használható az érvelésben.

Mellesleg hétköznapi beszédben előforduló következtetések nagy része nagyon egyszerű, közvetlenül belátható.

Például képzeld el, hogy egy kiskamasz akar elmenni éjszaka messzire egyedül, az anyja pedig nem akarja elengedni, mert fél, hogy megtámadják, kirabolják stb. Itt ugye nem arról van szó, hogy a fiú nem érti, hogy neki miért rossz, ha kirabolják, hanem arról, hogy nem fél ennek a bekövetkezésétől. Itt a konfliktust valószínűségre vonatkozó különböző benyomások okozzák, nem pedig logikai félreértés.

A vallási és ezoterikus tanításokkal kapcsolatban viszont igazad van, itt legtöbbször valóban logikai szabályok figyelmen kívül hagyása a hiba. A vallási és ezoterikus tanítások hitre alapulnak, a követők elhiszik a tanításokat anélkül, hogy gondolkodnának az alternatívákról, vagy a megalapozottságukról. (Ezeket a modern tudományfilozófia nem is fogadja el.)

Az emberi viselkedés logikájáról az 1. válasz sokat elmond. Ott a "logika" inkább a következetesség, hiánya a következetlenség. Az emberek nézőpontjai, szemlélete egy másik kérdés. Mindenki beleszületik valamibe, ott nevelkedik, szokásokat sajátít el, ezek alakítják a szemléletét. Később tanul, megismeri a világ egy részét, ezáltal valamennyire eligazodik benne. Ezek együtt határozzák meg a "világnézetét". Ebben egy fontos emberi tulajdonság az, hogy az ember legnehezebben a bizonytalanságot viseli. Bármit megtesz, hogy ezt az állapotot elkerülje, sokszor még a biztos halált is inkább választja. Hogy mit tesz, azt a korábbi neveltetése, tapasztalatai határozzák meg. Van, aki vallásos lesz, van aki a tudományba "menekül", van akit behálóznak szekták. A vallás egy "logikus" reakció. Ekkor a bizonytalanságból eredő félelmet, cselekvésképtelenséget "áthárítjuk" egy másik (nálunk sokkal tökéletesebb) lényre. Ő aztán habitusunk szerint, megvéd, feltételeket szab, csapást mér ránk, egyszóval irányít, "átvállalja" a döntési felelősséget.

A logika matematikai értelemben véve viszont egy tudományág, a gondolkodás, következtetés, oksági összefüggések tulajdonságainak, szabályainak rendszere. Itt az objektivitás azt jelenti, hogy tőlünk, az embertől függetlenül az események a szabályoknak megfelelően zajlanak. Szemben az emberi viselkedéssel, ahol az objektivitás egyfajta következetességet, kiszámíthatóságot, röviden szabálykövetést "rendszert" jelent. A szubjektivitás pedig a konkrét egyedi ember tulajdonságaiból fakadó viselkedést jelenti.