Mi lehet ez? Orális fixáció?

Az első 18 hónapban a csecsemő első „örömforrása” a száj. Egyrészt a gyermek a szájával táplálkozik - és szopás közben érzi az anyamell melegét -, másrészt a ritmikusan szopó mozgás örömérzést kelt benne. Tehát a szexuális ösztöntörekvés, mint pótélvezet, az éhség kielégítésén túl a szopás élvezetében fedezhető fel. Ezt a szakaszt orális fázisnak nevezi Freud, ahol a száj az a szerv, amivel a gyermek benyomásokat akar szerezni és ezért mindent a szájába vesz, hogy megnyalja, szopogassa, mintegy „bekebelezze, felfalja” a világot. Ebben az „orális-bekebelezés fázisában” több személyiségvonás is kialakulhat fixáció (rögzülés) révén: pesszimizmus/optimizmus, bizalom/bizalmatlanság, függőség, hiszékenység. Az első fogak megjelenésével agresszív (szadista) impulzusok keletkeznek, melyek az „orális-szadisztikus fázisban” teljesednek ki. Itt a szexuális pótélvezet a harapásból és a rágásból származik, ebben a szakaszban alapozódik meg a verbális agresszió személyiségvonása. Az orális fázis legnagyobb konfliktusa az elválasztás, amikor az anya nem szoptatja tovább gyermekét. Fontos cél a bizalmon alapuló függőségi kapcsolat kialakítása, mely absztrakt szinten zajlik a világ megismerésének egyik legfontosabb módján, a táplálkozáson keresztül. Ha az orális fázis során felmerülő konfliktusok adekvátan oldódnak meg, a gyermek személyiségfejlődésére jellemző lesz a kölcsönösség a kapcsolatokban, az önbizalom és bizalom mások iránt. Amennyiben patológiás megoldások születnek (fixáció) ún. orális karakter alakulhat ki, amelynél jellemző lesz a szájhoz kapcsolódó tevékenységek preferenciája („orális vigasztalódások”: evés, ivás, dohányzás, ujjszopás, körömrágás stb.), mint a fokozott interperszonális érdeklődés, erős motiváltság mások szimpátiájának, közelségének elnyerésére, túlzott dependencia, követelődzés, pesszimizmusra vagy optimizmusra való beállítódási hajlam, és irigység.