Akik először eljutottak a Déli-sarkra, honnan tudták pontosan hogy az ott pont a Déli-sark, ahol vannak?

[link]

[link]

Ennek rengeteg szakirodalma van, több könyvet is írtak róla, ha jobban érdekel, akkor úgyis utánanézel.

Röviden, csak annyi megjegyzést tennék, hogy megvoltak régen is a tájékozódásnak a módszerei, pl. csillagállások alapján meghatározható a helyzet.

Másrészt erre az expedícióra Amundsenék nagyon sokat, éveket készültek. Amundsen az egész expedicíót a legapróbb részletekig behatóan előre megtervezte, az élelemellátást, utvonalat az öltözködésig, stb. igen precíz munkát végzett.

Amúgy "csak tiszta fehér táj volt ott"... Ezen jót nevettem. Állandó hóviharok, meg -60, -70 fokos fagyok voltak...

#1, hasznosak a linkek, de ez egy magyar oldal, nem várható minden válaszkeresőtől középszintű angoltudás.

A lényeg ezekből az írásokból: a napmagasság lehető legpontosabb mérésével. Méterre pontosan nem tudták megmondani. Csak egy kört tudtak berajzolni, amin belül van. Amikor Amundsenék először vélték úgy, hogy megérkeztek, még három napot töltöttek azzal, hogy minél kisebbre szűkítsék ezt a kört. Az emberei néhány km-es túrákat tettek, méricskéltek, javítottak az eredményeken, többször át is költöztették a tábort, bizonyos távolságban pedig zászlókat szúrtak ki a tábor helyének koordinátáival, hogy a vetélytárs Scott tisztába legyen a helyzettel, ha megérkezik (ami 1 hónappal később következett be).

#3, nem jól tudod, a déli mágneses pólus kábé 1000 km-rel odébb van.

A Sigma Octantis pedig nem jó tájékozódásra: a deklinációja -88°57', a sarkponton sem lesz pontosan a fejed felett (ahogy egy pontosabb sarkcsillag se lenne), amellett igen halvány... de egyik sem lényeg, mert egy csillagot se láttak - mindenki a sarki nyár idején ment felfedezni, az örök nappal időszakában.

Az a vicc, hogy ez nagyon is valós probléma...

Az Északi-Sark kapcsán máig nincs megegyezés, hogy akkor ki is érte el először, Cook, Pary, vagy akár egyikük sem, mert eltájolták magukat.

A Déli-Sarknak legalább annyi előnye van, hogy szilárd talajon fekszik, de az Északi-sark merő mozgó jég, tehát egy zászló kitűzése, hogy bizonyítsd: ott jártál, merő időpocsékolás.

A Föld mágneses mezejének ereje miatt az iránytűk szintén működésképtelenek a sarkok közelépen, tehát (GPS hiányában) a sarkkutatók alapvetően kétezsközre hagyatkozhattak: a kronométerre - egy hatékony időmérő eszközre, ami segítségével az időből és a megtett útból számítják ki, hogy hol járnak) és a szextánsra, amivel a Nap és a csillagok állásából próbálják meghatározni a helyet.

(Amundsennek teodolitja is volt [link] , a szextáns helyettesítésére, de ez még az út vége előtt megrongálódott, így ő is szextánssal dolgozott a hátralévő időben.)

Hogy Amundsen milyen módszereket használt, arról van egy leírás itt:

[link]

[link]

Amundsen jól ismerte Peay és Cook esetét, és külön lépéseket tett, hogy ne merülhessen fel kérdés az elsőbbségével kapcsolatban.

Az egyik ilyen volt, hogy odométereket tett a szánkókra:

[link]

hogy még pontosabban tudja mérni a távot, amit megtett.

Ezenkívül "bekeretezte" a Déli-Sarkot: mivel számított rá, hogy a szextánssal végzett mérés nem lehet teljesen pontos, 20 km-es körben megkerülte, és még a közbeeső területeket is, amennyire lehet, bejárta.