Hogyan lehetne ezen segiteni (részletek lent)?
Tényleg jobban le kéne írnod, mit értesz ezen a fájdalom-öntudatlanság párhuzamon. Akár gyakorlati példákkal.
Így nem lehet tudni, mennyire filozófiai vagy szubjektív nézőpontot tükröz.
Ha egy kicsit magyarázhatom még a kérdésemet:
A fájdalmakról nem akarunk tudni, tehát úgy teszünk, mintha akkor "nem történt volna semmi", tehát nem emlékszünk rájuk inkább, ha nem muszáj ("csak a szépre emlékezem", és Tsai.), ezáltal önként inkább csökkentjük azon dolgok körét, amelyeknek tudatában akarunk lenni, tehát a saját öntudatunkat ergo; másrészt pedig, ha éppen nem figyelünk eléggé, vagy nem "vagyunk ott", nem érzékeljük teljesen tudatosan a környezetünket, akkor könnyen beleszaladhatunk egy-egy "ki tudja, honnan ott termett" széklábba, szembe jövő gépjárműbe, nem sejtett adósságba, stb. stb., míg azok, akik "teljesen észen vannak", éberek, sokkal kevésbé futnak bele nem várt rossz dolgokba, pont annál fogva, hogy jobban érzékelik és reálisabban felfogják a környezetüket. EZ A PROBLÉMA - HOGY LEHET EZEN SEGÍTENI ?
Társadalom szinten szerintem úgy, hogy gondolkodásra kell nevelni az embereket, ha visszanézel pár 100 évet akkor megfigyelheted, hogy minél kevésbé voltak tanultak az emberek, annál nagyobb volt az öntudatlanság is.
Nem azt mondom, hogy lexikális tudáson vagy intelligencián múlik (lehet van kapcsolat közte), de nem ez szerintem a lényeg, hanem egy látásmód, amit iskolában meg kéne tanítani az embereknek. Élhet valaki teljesen átlagos iq-val tudatosan, és élhet 140-es iq-val úgy hogy nem veszi tudomásul azt ami körülötte van. Szerintem nevelés kérdése.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!