Milyen hatása lenne a gondolkodásra, ha minden harmadik másodperc kimaradna egy embernek?

Mivel valóban nem ismerünk ilyen esetet, a legfőbb válasz, hogy a jó ég tudja.

Valószínű – főleg ha születésétől kezdve lenne ilyen valaki – akkor azért ugyanúgy folytonosnak élné meg a világot, az agy a kiesett másodpercben történteket megpróbálná kb. kitalálni, interpolálni. Kb. úgy, hogy mi sem nagyon érzékeljük azt, ha pislogunk, ha nem figyelünk rá. Vagy a látásunk sem annyira éles, mint gondolnánk, az agy ott is eléggé jól megcsinálja azt, hogy egy jóval élesebb, részletesebb képpel helyettesíti be a perifériára eső képet.

Az olyan dolgok okoznának gondot, amik abban a szünetben 1 másodpercen belül zajlanak le. Mondjuk ha akkor vágod meg magad, akkor nem fog annyira éles lenni a fájdalom, tehát lennének komolyabb hátrányok is belőle.

A beszédhang feldolgozása már kissé nehézkesebb lenne, hiszen ott nincs elég információ a hiányzó rész kitalálásához.

Eddig úgy az érzékelésről. A másik aspektus az irányítás. Kérdés, hogy mi történik mondjuk séta közben. Abban az egy másodpercben megszűnik az izommozgás? Mert akkor nagyon mozogni nem tudna az illető, járni meg pláne nem. Vagy ugyanúgy tudatosan féltudatosan mozogna, csak utólag felejtené el azt az egy másodpercet? Akkor gondolom ugyanúgy tudna mindent, mint mi, csak nem emlékezne belőle minden harmadik másodpercre.

A gondolkodás is valószínű működne, csak jóval lassabban, és biztos lennének sajátos szubjektív belső képei dolgokról.

De összességében a hang alapú kommunikációt leszámítva sokban tudná pótolni az agy a kiesett információt. Persze ez extra kapacitást kíván, így bizonyára lennének másodlagos hatásai, mit tudom én, több alvás, hamarabb elfáradás szellemi tevékenységek esetén, több kaját enne, stb… Már ha képes lenne a szervezet egyáltalán fenntartani ezt a fokozott aktivitást.