A Csillagok közt c. film megfogott: hogy kell elképzelni az időt, mint térbeli dimenziót?

Ez csak elmélet, jelen tudásunk szerint ("500 éve mindenki szentül hitte, hogy a Föld lapos...") az időben csak előre lehet haladni de a haladás lelassítható. Az Interstellar egyébként rettentően tudománytalan. Egy olyan időbeli anomáliáról szól ami az idő szempontjából szükségtelen (a terminátor is hasonló).

Ezekben a helyzetekben a jövő létrehozza az önmaga megszületéséhez szükséges múltat, viszont az adott jövőnek nem feltétlenül kell "úgy" létrejönnie. A fizika törvényei akkor is megmaradnak ha az emberiség kiirtja magát.

Na ehhez vegyük hozzá, hogy az időben az anyag mennyisége és energia mennyisége állandó, az anyag átalakulhat energiává és viszont, csak az összeg állandó, a testedet alkotó atomok a világ kezdete óta léteztek, azok az atomok nem létezhetnek kétszer egy adott időpillanatban, vagyis az érkezésed és indulásod között nem jöhet létre plusz anyagmennyiség.

Szóval nem utazhatsz az időben, de mondjuk elutazhatsz egy párhuzamos, univerzumba, ami pont olyan mint a miénk, de pár órával/nappal/évvel... később keletkezett, így a múltbéli időnek egy tökéletes másolata. Ha feltételezzük végtelen számú párhuzamos világ létezését akkor léteznie kell olyan világoknak amik időben előttünk, vagy mögöttünk járnak. Ha abban a párhuzamos világban megmentjük az emberiséget attól még a mi világunk elpusztul. Ilyen formában utazhatunk az időben ellenben a végtelen számú világ kétségessé teszi ennek a jogosságát, sőt értelmetlenné teszi az egészet. Mert hiába mentjük meg azt és a végtelen számú azzal azonos világot, még hagyjuk a saját és a végtelen számú a miénkével azonos világot kidögleni.

"Az Interstellar egyébként rettentően tudománytalan."

Végre kimondja valaki.

Akkora ellentmondások voltak a filmben, hogy az már fáj.

Maximum tudományos érdeklődés-felkeltőnek nevezném, semmiképpen sem ismeretterjesztőnek.

Belőlem mindig erős tiltakozást vált ki, mikor valaki megpróbálja az időt térdimenzióként kezelni. Nem kifejezetten az egyirányúság miatt, mert az simán lehet a mi nézőpontunk korlátozottságának eredménye.

Egyszerűen azért, mert semmiféle geometriai analógiája nincs a "valódi" térdimenziókkal és egyéb fizikai jellemzői is teljesen eltérőek.

Az idő (szerintem és nem csak szerintem) háromdimenziós, anyaggal és energiával telített terünk egyik tértulajdonsága, létezését (mármint egyáltalán már a definiálhatóságát) is csupán a tér, energia és anyag létezése teszi lehetővé.

Az időt dimenzióként kezelni maximum mint matematikai absztrakciót lehet elfogadni, de fizikálisan nem elfogadható.