Miért könnyebb váltóáramot szállítani mint az egyenáramot?

A teljesítmény a feszültség és áramerősség szorzata.

Az átfolyó áram áramerőssége a vezeték keresztmetszetétől függ.

A váltóáramot lehet feltranszformálni, -kisebb keresztmetszetű vezetéken szállítható!

A felhasználás helyén újra visszatranszformálható.

3-as már jó választ írt (a többiek is, csak nem teljesen a kérdésre válaszoltak). Azonos feszültség mellett nem sok különbség van a két "áramtípus" szállítási távolsága között. Mindkettőnél nagyjából hasonló a veszteség aránya. Azonban a váltóáram transzformálható, míg az egyenáram nem. És a transzformálásnak pont az a lényege, hogy a feszültséget felemelik az egekbe, így azonos teljesítmény mellett az áram erőssége meg leesik a béka feneke alá. És mivel az átfolyó áram erőssége melegíti a szállítókábelt, így a feltranszformált áram jóval kevesebb része válik hőenergiává, vagyis veszteséggé.

Ezért van az, hogy a magasfeszültségű távvezetékekben folyó áram feszültsége akár többszázezer volt is lehet.

Hogy miért nem transzformálják akkor sokmillió voltra, vagy még magasabb feszültségre? Több okból: minél magasabb feszültségre transzformálják az áramot, annál drágább a transzformáló berendezés (trafó) előállítási költsége is. Másrészt minél nagyobb a feszültség, annál nagyobb az átütőképessége az áramló elektronoknak, ezért annál komolyabb szigetelés kell a távvezetékre. Ez pedig tovább drágítja a rendszert, így egy idő után a hőveszteségből származó energiamennyiség pénzben kifejezett értéke alulmarad a kiépítés költségeinek. Ezért az általános transzformálási határ kb. 100-500 kV között szok lenni. Speciális esetekben ennél magasabb is, de az ritka, és általában csak speciális helyeken használják (pl. LHC).