A tanárok hogy tudnak megjegyezni annyi mindent?

Nem találkoztál még egyetemi professzorokkal…

Amúgy egyszerűen úgy, hogy sokszor átismételte és végig gondolta, hogy hogyan kell elmondani. Ne képzeld, hogy első néhány évükben a tanárok nem írnak maguknak puskát minden óra előtt, hogy az alapján mondják el az anyagot.

Neked még korodból kifolyólag se volt időd annyiszor átismételni, mint nekik, és elsőre nyilván minden nehezebb.

Már leírták előttem, én csak ismételni tudom: sokszor tanulták, sokszor tanították, és mivel folyamatosan használják is a megszerzett tudást, így az nem vész el.

De azért abban majdnem biztos vagyok, hogy ha több év "kimarad", azaz például a te töritanárod több évig nem tanít kilencedikeseket, akkor az anyag egy részét fel kell frissíteni, ha újból kap egy kilencedikes osztályt. (Lehet, hogy már most sem emlékszik minden apró részletre; de arra, amit kérdezett, meg még sok másra biztosan. Szóval arra akarok kilyukadni, hogy attól még, hogy most felhozott egy témát, amit ugyanúgy vág, mint tavaly, nem biztos, hogy a teljes anyaggal ugyanígy van. De az is lehet, hogy minden apróságra pontosan emlékszik még, nem tudhatom.)

Nekem szerencsére sok jó tanárom volt; a főiskolán az egyik matektanár szenzációsan jó fej volt: úgy mondott el példákat fejből, hogy még azt is hozzátette, hogy a "zöld könyv"-ben (vagy a sárgában) hányas sorszámú feladat... (Ezek régebben nagyon vastag, azaz rengeteg feladatot tartalmazó középiskolai feladatgyűjtemények voltak; nem tudom, léteznek-e még most is.) Nem hinném, hogy az összes feladatot tudta fejből, de nagyon sokat igen, valószínűleg ezeket használta rendszeresen.

Kedves kérdező, el ne hidd egyik választ se, mert akkor el fogsz kezdeni magolni, ami a tudás halála. Itt azt sugallták különféle módon, hogy a sok ismétlés miatt tud a tanár annyit, eszerint egy professzor agya szinte végtelen, nem is beszélve egyes Nobel díjasokról. Nos ez nem igaz.

A tudományok (akár természet- akár humán tudományról van szó) szabályokon alapulnak. Ezek bonyolult összefüggéseket alkotnak, és hatnak egymásra. Amikor azt mondom, 3*5, akkor azt mondtam, az ötöt háromszor egymás után össze kell adni. Ez borzasztó egyszerű összefüggés, de ez számít, nem az, hogy az eredmény 15. A sokféle összefüggés hat egymásra, ami meg egy újabb összefüggés. Aki tanulni kezd, ezt ismeri fel, amit megértésnek nevezünk. Ezért egy jó tanár mindig csak azt vizsgálja a diák megértette-e amit magyaráz. Az, hogy megjegyezte-e, nem annyira érdekli, mert tudja, hogy sokszor fogják alkalmazni, és a diák rá fog jönni mi módon tegyen rendet a fejében az összefüggések között.

Az emberi agynak van egy bizonyos memóriája, tehát valamennyit meg tudunk jegyezni. Kétféle memória van, a rövidtávú, ezt bármikor előkapod, és a hosszútávú, ezt csak úgynevezett asszociációs módon tudod előszedni. Édes, mint a méz. Sose láttad, sose kóstoltad, mégis tudod, milyen, mert a mézet ismered. Ez egy egyszerű asszociáció. Az emberi agy irgalmatlan mennyiségű asszociációra képes, mert struktúrájuk van, és az agy ebben gyorsan tud keresgélni.

A tanár (és mindenki más, te is) bizonyos alapdolgokat megjegyez a memóriájában. Ezeket nem felejti el, mert sokszor találkozik velük, annyira alapdolgok. Erre felépít a megértés, azaz az összefüggések alapján egy asszociációs rendszert. Ez valamennyi gyakorlással (illetve annak megtanulásával, hogyan lehet jól és hatékonyan tanulni) fejleszthető. Így tehát a tanár valójában csak néhány fontos dolgot jegyez meg, a többit "kitalálja" csak rettenetesen gyorsan. Ezért úgy tűnik, mintha megjegyezte volna.

Mondok egy (kicsit döcögős) példát. Attól döcögős, hogy röviden kell leírnom, részletezve túl hosszú lenne.

Sorold fel Magyarország összes felkelését, forradalmát. Te csodálkozol, micsoda memóriája van annak, aki megteszi, de nincs neki. Viszont megtanulta, hogy mi a forradalom. Adott egy rendszer, ami sokaknak rossz, ezért fellázadnak. Megtanulta, hogyan épülnek fel a rendszerek, mi mozgatja őket. És még sok más dolog felépítését is megismerte, érti az összefüggéseket. Ezért tehát tudja, hogy a magyarok a honfoglaláskor törzs rendszerben éltek. Jött a kereszténység, ebből beugrik a Koppány lázadás, még az idő is, mert tudja, hogy mikor volt a koronázás, ez meg előtte. Tudja, hogy feudalizmus volt, erről sok könyvet olvasott, eszébe jut Budai Nagy Antal, Dózsa. Szereti az irodalmat, a kuruc nótákat, erről jut eszébe a Rákóczi szabadságharc, A Kossuth nótáról, meg a Talpra magyarról 1848. Tudja, hogy volt világháború, utána zűrzavar, Trianon, persze hogy eszébe jut az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, de hasonlóképpen jut eszébe 1956 is. Sok sok élményből, olvasmányból, festményekről, utazások élményeiből, ezer helyről, csak tudni kell bánni velük. Na ezt tanulták meg a tanárok, nem a forradalmak és évszámaik felsorolását. Persze, ők gyakran elmondják ezeket, ezért meg is jegyzik, de ez a kevésbé fontos.

Van még egy fontos tulajdonsága ennek. Univerzális, mindenre használható. Matematikára, biológiára, a bankok használatára, a politikában való kiismerésre, a másik ember viselkedésének okait felderíteni, egyszóval az élet minden területére.

Semmit sem magolni, lehetőleg mindent megérteni! Ha ez lesz a jelszavad, sokra viszed az életben, bármi legyen is belőled.

> „el ne hidd egyik választ se,”

A 21:56-ost se? A 12:08-ast se?

> „Amikor azt mondom, 3*5, akkor azt mondtam, az ötöt háromszor egymás után össze kell adni. Ez borzasztó egyszerű összefüggés,…”

Ez neked azért ilyen egyszerű összefüggés, mert már egy csomószor végiggondoltad, hogy hogyan kell csinálni a szorzást. Egy első vagy második osztályos gyerek számára ez általában a legbonyolultabb összefüggések közé tartozik, amivel valaha találkozott.

A legelső válaszban valóban talán jobb lett volna úgy írnom, hogy sokszor, ismételten végig gondolta, mert tényleg azon van a hangsúly, hogy átlássa a dolgot. (Viszont egész biztos vagyok benne, hogy olyan dolgok is vannak, amik csak az ismétlés miatti beidegződés miatt maradtak meg, még ha jó esetben nem is ezek dominálnak.) Másrészt mikor újra megcsinálsz valamit, akkor sokkal apróbb részleteire is oda tudsz figyelni, amit hibásnak érzel benne, azt ki tudod javítani. Számít az ismétlés. Úgy nem fogsz megtanulni semmit, hogy órán egyszer megértetted. Ha otthon nem vezeted le magadnak fejből, nem gondolod végig, akkor nehéz lesz felidézned az ötletedet, ami alapján megértetted. Ez az ismétlés nem magolás, a magolás az lenne, ha sokszor kimásolnád a könyvből, nem pedig levezetnéd magadnak.

Mindenkinek a fejében van, amivel dolgozik. Jó, persze, egy kőművesnek, vagy egy útépítő munkásnak ez az ismeretanyag nagyságrendekkel kevesebb, de aki a szellemi kapacitásával keresi kenyerét, azokra mind igaz, hogy rengeteg dolgot kell megjegyezniük.

Legyen szó akár orvosról, akár mérnökről, akár ügyvédről, akár programozóról, akár tanárról, (és még folytathatnám a sort), mindegyiküknek rengeteg dolgot kell naprakészen tudni.

Viszont az sem egy elhanyagolható tény, hogy ők ezeket az információkat nap mint map használják. Amit pedig sokszor használ az ember, az könnyen a fejében marad. Ha van valami, ami téged érdekel, és rengeteget foglalkozol vele, akkor az is a fejedben marad, pedig lehet, hogy mennyiségre jóval nagyobb ismeretanyag, mint mondjuk egy törilecke.

Ráadásul egy tanárnak nem kell egy tucat más tantárggyal foglalkoznia. A töritanárodnak nem kell sem a másodfokú egyenlet megoldóképletét, sem a kovalens kötés fogalmát, sem az előgerinchúrosok felépítését a fejében tartania.

Továbbá a tanár (ideális esetben) készül minden órájára. Az alaposabbak még részletes óravázlatokat is gyártanak.

Évekig tanár voltam, szóval tapasztalatból beszélek.

#5: Azt hiszem, te most itt egyetlen nagyon lényeges dolgot nem vettél számításba: mégpedig azt, hogy önmagában az összefüggések felismerése nem elég. Én sem vagyok magoláspárti, sőt! Világ életemben sokkal fontosabbnak tartottam az intelligens, logikus gondolkodást, mint az anyag "beseggelését". "Az ember feje gondolkodásra való, nem pedig adatok tárolására". Mélységesen igaz.

Viszont az is, hogy pusztán logikával nem fogsz tényadatokat tudni. Ha csak logikád van, abból nem togod tudni, hogy ki alkotta meg az Aranybullát, azt pláne nem, hogy mikor, és valószínűleg azt sem, hogy mit tartalmazott. Ha csak megértesz dolgokat, de nem tanulod meg a tényeket, akkor még egy móduszt sem tudsz számolni, hiszen nem tudod, hogy mit jelent maga az, hogy módusz. Ha informatikusként én csak a logikámra hagyatkoznék, semmit nem érnék. Nem tudnék egy alapszintű weboldalt sem megírni, mert lövésem se lenne a HTML-elemekről, amik nélkül kivitelezhetetlen lenne az egész.

Nagyon fontos az összefüggések átlátása, és ha valaki a fejével akarja a kenyerét ekresni, életbevágóan fontos, hogy gondolkodjon, de azért tényadatokat is ismerni kell. Nem lehet folyton midnent könyvből lesegetni.

Egyébként az emlékezettel kapcsolatban nettó sületlenség, amiket írsz. Kezdve azzal, hogy nem két, hanem három fajta emlékezet van: a szenzoros, a rövid távú, és a hosszú távú. A szenzorosnak is két fajtája van, valamint a hosszú távúnak is vannak különböző "rétegei". Elméletileg nincs felső határa a kapacitásának. De ami a legnagyobb sületlenség, hogy szerinted ezt csak asszociációkkal tudod elérni. A nagy fenét. Sima tényadatok, érzelmek, érzések, emlékek, akármik tárolódhatnak a hosszú távú emlékezetben.

A felszínesség sok területen okoz rettenetes zavarokat. Nagy rendszereknél (mint egy ország működése) ez katasztrófákhoz is vezethet.

Az egyszerű történelemtanárokkal is ez a helyzet, továbbá az itt válaszolókkal. Természetesen nem részletezhetek mindent, mert az hosszú lenne. Gondolom, az olvasó használja az eszét, értelmez, feltételezi a jó szándékot, ha ellentmondást vél felfedezni, megpróbálja értelmezni. Sajnos azonban nem így van, hogy mennyire nem, hadd idézzek egy válaszból, amely úgy véli, sületlenségeket hordok össze. " De ami a legnagyobb sületlenség, hogy szerinted ezt csak asszociációkkal tudod elérni. A nagy fenét. Sima tényadatok, érzelmek, érzések, emlékek, akármik tárolódhatnak a hosszú távú emlékezetben.” Pontosan erről beszélek. És vajon, az adott tényanyaghoz kapcsolódó „érzelmek, érzések, emlékek, akármik” nem éppen az asszociációval hozzák elő,a mit kell? Igen, az Aranybulláról valamit azért tudni kell. Senki sem mondta. hogy azt tiszta logikával lehet kitalálni. De nem ragozom tovább, mert úgy tűnik, minél több a szó, annál több a félreértés. Sajnálatos.

Továbbra is úgy látom: a jó történelemtanár nem lexikon. Aki lexikon, biztosan nem jó történelemtanár.