A mai tudomány van már olyan szinten, hogy minden kérdést meg tud válaszolni?

Nem, nincs olyan szinten. A világ keletkezésére van modellünk. A tudományos eredmények alapjául szolgálnak világképeknek, mint pl. az ateizmusnak, ami beszélhet a sorsról pl.

Számos olyan jelenség van, amivel a dolog összetettsége miatt nem tudunk foglalkozni. Pl. erkölcsi, etikiai kérdések, vagy pl. az élet értelme is ide tartozik. (Persze csak ha a filozófiát nem tekintjük tudománynak, de te gondolom elsősorban a természettudományokra gondoltál.)

Más dolgokról a tudománynak nem sikerült igazolnia, hogy egyáltalán létezik, ezért nem tud vele foglalkozni. Pl. a szellemek is ide sorolhatók. Nem tudunk reprodukálható módon szellemeket objektív, tudományos módszertannak megfelelő módon vizsgálni, ezért nem foglalkozik vele a tudomány, mondjuk úgy, a tudomány számára nem létezik a probléma. Vagy mondjuk úgy, a tudomány oldaláról nézve nincs miről beszélni.

A természettudományok elsősorban azt vizsgálják, hogy milyen összefüggések találhatóak a világban, amelyeket objektív módon lehet vizsgálni. Az általad felvetett témák meg inkább az ember viszonyulásáról szólnak, az életével, sorsával, céljaival kapcsolatos jelenségek, fogalmak ezek. A legtöbb nem is definiálható, vagy ahány ember, annyiféle elképzelése van ugyanarról a fogalomról.

Soha nem lesz minden kérdés megválaszolva.

Ahogy a tudomány halad mindig új kérdések merülnek fel.

A halállal nagyon sokat foglalkozik a tudomány. Teljes tudományága van - tanatológia -, és mozgalmak, hogy legyőzzük a halált - transzhumanizmus egyik vállfaja, az immortalizmus. Az aktuális tudományos álláspont szerint a halál valójában nem olyan természetes, mint amilyennek feltűntetni szeretnénk, és maga a természet is régóta ügyködik rajta, hogy legyőzze. Sok minden kiderült a halálról, amin meglepődtünk.

Az élet értelme egy filozófiai illetve vallási kérdés, ami nem tartozik a tudományos érdeklődés vizsgálatához. Ugyanakkor az, hogy az emberekre milyen hatást gyakorol ez a kérdés, az a pszichológia számára nagyon fontos. Ajánlom figyelmedbe Irvine D. Yalom Egzisztenciális pszichoterápia című könyvét, illetve Viktor E. Frankl műveit. Utóbbitól hangzott el egy nagyon elmés összefoglaló. Az életnek valójában nincs önálló, adott értelme, hanem "az élet értelme az, hogy értelmet adj az életednek". Nagyon velős tanulság egy embertől, aki tudósként került koncentrációs táborba és túl is élte.

Szellemet még sosem látott olyan ember, aki tudná, hogyan lehet bizonyítani a létezésüket (érdekes módon). Szellemekkel rendszeresen találkozó emberekkel viszont foglalkozott a tudomány. A legtöbbről kiderül, hogy szimulál (anyagi vagy társas nyereségért), egy kevésről, hogy diagnosztizálható valamely betegséggel, amely hallucinációk vagy téveseszmék sorait mutathatja, illetve néhányat természeti jelenséggel lehet magyarázni. Előfordult például olyan, hogy egy várban - máshol egy laboratóriumban - olyan infratartományú háttérzaj szólt megállás nélkül, amit az emberi fül nem képes hangnak azonosítani. Ugyanakkor az ott lévő rosszul lett, szédült, illetve a SZEME rezonált a hangra. A rezonálás miatt fehér foltok keletkeztek a látómezejében, ami konkrét látási illúziót okozott. (A várban, ami híres kísértetlátó hely volt emlékeim szerint, a tenger zúgása okozta a jellegzetes formájú sziklán. A laborban egy bekapcsolva hagyott gép, ott ki lehetett próbálni: megszűnik, ha kikapcsolod a gépet.)

Sorssal szintén foglalkozik a pszichológia. Az embert a környezete, a szülei, stb. rászocializálják adott viselkedési formákra, amiket mint egyfajta forgatókönyvet megrögzötten követ. Több különböző kutatási irányzata van, számomra a legérdekesebb az Eric Berne féle Sorskönyv. Ez megmutatja, hogy viszonylag egyszerű, hétköznap tetten érhető viselkedések hogyan vezethetnek az életed végére kiszámíthatóan kudarcos vagy sikeres befejezéshez. Nagyon olvasmányos, laikusok számára is könnyedén felfogható, terminust nélkülöző stílusban ír.

1. Nincs olyan szinten.

2. Soha nem is lesz olyan szinten, hogy MINDEN kérdésre tudjon válaszolni.

3. A fölsorolt kérdések egy része szerintem kívül is esik a tudomány hatáskörén. Más részüket azonban egyre és egyre teljesebben magyarázza.

4. Attól még, hogy ezek között vannak olyan kérdések, amik kívül esnek a tudomány hatáskörén, nem biztos, hogy a vallásoknak föltétlenül igazat kell adni.

3 és 4-hez. A tudomány legalább utólag elismeri, ha tévedett...

Egyébként a tudományt nem is úgy kell elképzelni, hogy fogja magát, és egyszer csak minden kérdésre választ ad, és onnantól kezdve mindent 100%-ig tudunk. Ilyen ugyanis nincs :D

Ha valaki ilyen igénnyel kezd el kérdésekre válaszokat adni, az biztos, hogy nem tudományos és az áltudományok műfajába tartozik.

A tudományt inkább úgy kell elképzelni, hogy folyamatosan méri, vizsgálja a vizsgálata tárgyainak jelenségeit, az adatokat feldolgozza és megpróbálja megmagyarázni a jelenségeket. Sokszor hipotéziseket fogalmaz meg, amelyeknek célja, hogy mások ezeket vitassák és más módon közelítsék meg. Tehát a tudománynak inkább az a célja, hogy ahányan foglalkoznak vele, annyiféleképpen közelítsék meg, és nem az, hogy jöjjön valaki, aki megmondja a tutit.

A laikusoknak ebből az jön le, hogy akkor a tudomány nem ér semmit, de a valóság az, hogy aki megmondja a tutit, az biztos, hogy hülyeséget beszél. Mert a tudomány soha nem fog megállni, soha nem fog 100%-os szintre eljutni, tehát nem lesz olyan soha, hogy minden kérdésre tudjuk a választ. Aki ezt hiszi magáról, hogy mindent tud, az nem a tudomány talaján mozog. A tudományt inkább úgy kell elképzelni, hogy az adandó kérdésekre mindig az aktuális lehetőségekhez képest a legjobb választ próbálja megadni, de megadja a lehetőséget arra, hogy aki jobban tudja, az cáfolja meg. De aki megcáfolja, az is megadja a lehetőséget másnak, hogy esetleg az cáfolja meg őt. És ez a valóságban egy laikus számára borzasztóan unalmas, ezért van az, hogy a tudomány belterjes, és akik népszerűséget akarnak elérni, azok általában ferdíteni kezdenek.