Ha egy ember beleesne egy fekete lyukba, érezne fájdalmat mielőtt meghalna?

No ez egy igen jó kérdés. Szerintem nem, annál sokkal gyorsabban bomlanának fel a testedet alkotó molekulák atomokra, mintsem lenne időd fájdalmat vagy bármi mást is érezni.

Egy neutroncsillag felszínétől egy méter magasságból elengedett test a neutroncsillag felszínéig tartó egy méternyi út megtétele során a fénysebesség jelentős hányadára gyorsulna fel (kb. felére) a becsapódás pillanatáig, olyan erős gravitációs vonzerővel bír a neutroncsillag is. A fekete lyuknak ennél még erősebb gravitációs vonzereje van, ráadásul a fekete lyuk körül ott van az akkréciós korong is, aminek anyagtartalma ugyancsak a fénysebesség jelentős hányadát éri el a fekete lyuk körül spirálpályán történő keringése közben. Előbb szaggatnak szét a beléd csapódó, a fénysebesség jelentős részével haladó anyagdarabkák, előbb párologtat el az iszonyú sugárzás, előbb hullasz szét alkotóelemeidre, mintsem bármiféle gondolat vagy érzés is eljuthatna az agyadig.

Nos, véleményem szerint egyik előttem szóló sem válaszolt megfelelően.

A fekete lyuk sem más, a gravitációs vonzás tekintetében, mint a Föld, csak a mértéke óriási. Ellenben ez csupán azt jelenti, hogy iszonyatosan nagy távolságból is elkezdene vonzani téged magához. A Föld is ugyanígy vonz az űrből is. A Hold is belezuhanna a Földbe, ha nem lenne meg a keringő pályája, amely centrifugális erőnek köszönhetően távol tartja a bolygónktól. Az úgynevezett eseményhorzontig ugyanúgy gyorsulva zuhannál (mivelhogy az űrben nincs légkör, ami megfékezne, mint a Földébe belépő kis meteoritokat (csillaghullás)). Vélhetőleg nem ütköznél neki semminek, hiszen óriási térről beszélünk. Ellenben az eseményhorizont után, hogy mi történik, nem lehet megmondani, mert nem tudjuk pontosan, ott mi történik. Vélhetőleg örök sötétség, azonban a testedre gyakoroolt hatás nem szakítana szét, hiszen szétszakításról akkor beszélhetnénk, ha lenne egy erő, amely ellentart a tömegvonzásnak. Mivel a tömegvonzás minden tárgyra ugyanúgy vonatkozik, nem tépné jobban az ujjadat, mint a válladat, ezzel kettészakítva a kezedet. Egyszerűen csak gyorsulva zuhannál a középpont (tömegközéppont) irányába. Pontosabban mindaddig, amíg valami utadat nem állná. Ez lehetne akár légkör is, amelynek súrlódva másodpercek alatt elégnél, de arra is ugyanazt a tömegvonzást fejtené ki a fekete lyuk így valószínűleg minden veled együtt gyorsulva közelítene a tömegközéppontig.

Hogy fájna-e?

A fekete lyukak mérete igen komoly, nem véletlen a tömege sem. Attól függ, honnan vesszük az "elrugaszkodást" de valószínűleg olyan sokáig csak zuhannál (úgymond közelítenél) felé, hogy megöregednél és meghalnál. Ugyanis fényévekben mért távolságokból is iszonyatosan erős már a vonzásuk.

"Mivel a tömegvonzás minden tárgyra ugyanúgy vonatkozik, nem tépné jobban az ujjadat, mint a válladat, ezzel kettészakítva a kezedet."

Ne csak földi viszonyokban gondolkodj. Mint te is írtad, a fekete lyuk tömegvonzása óriási mértékű a Földéhez képest. Ez így igaz. Azonban a Földön is kimérhető, hogy a tömegközépponttól távolodva egyre csökkenő (négyzetes arányban) a tömegvonzás mértéke. Ha ezt egy fekete lyuk tömegvonzására nagyítod fel, akkor el fogsz érni addig a pontig a zuhanásod folyamán, ahol a fekete lyukhoz közelebbi testrészeid már olyan mértékben nagyobb gravitációs vonzás alá esnek a fekete lyuktól távolabbi testrészeidhez képest, hogy az nagyobb gyorsulást szenved el. Ez a Földön nem tapasztalható, mert a tested atomjai közötti elektromágneses erő nagyon sok nagyságrenddel nagyobb, mint a tömegközépponthoz közelebbi és attól távolabbi atomjaidra ható gravitációs erő különbsége, ezért nem hullanak szét a dolgok, miközben szabadesésben zuhannak a Föld felé.

Azonban egy fekete lyuk irdatlan gravitációs vonzása esetében a fekete lyuktól mért egy bizonyos távolságtól kezdve már ilyen kis méretekben - mint az emberi test - is jelentősebbé válik a fekete lyukhoz közelebbi és attól távolabbi testrészekre ható gravitációs vonzerő különbsége, mint amekkora a test molekuláit összetartó elektromágneses erő. Ekkor lép fel az ún. spagettizálódás jelensége, vagyis a fekete lyuk eseményhorizontja felé zuhanó anyag (test) atomjaira hullik szét, és a fekete lyukhoz közelebbiek nagyobb gyorsulást szenvednek el, mint az attól távolabbiak. Mivel nem merőlegesen, hanem - mint ahogyan a Hold is a Föld körül - kitérőpályán zuhansz a fekete lyuk felé, így egy iszonyú hosszú spirálalakot vesznek fel a tested atomjai, miközben elválnak egymástól, vagyis egy hosszú-hosszú, és egyre nyúló anyagcsíkban fogsz egyre közelebb kerülni a fekete lyuk eseményhorizontjához.

Mivel minden anyag így zuhan a fekete lyukba, így egy közel fénysebességgel haladó anyag- és energiafolyamba kerülsz be. Ha merőlegesen zuhannál, akkor ez a fekete lyuk körüli akkréciós korong anyagának atomjai oldalról minduntalan beléd ütköznének közel fénysebességgel. Tehát ha merőlegesen zuhannál, akkor ez a spirál alakban kavargó anyagtömeg szaggatna szét.

Nos, sokminden igaz lehet a fentiekbŐl. Viszont, hogy megöregedsz és meghalsz verzió nem biztos, hogy él, hiszen ahogy közelítesz a fénysebesség felé az idő is lelassul. Ráadásul ugye a tér is torzul, és a spirál alakot is külső szemlélőként. messziről látjuk. És nem hinném, hogy a newtoni törvények ilyen extrém körülmények között alkalmazhatóak lennének.

Ajánlom a következő oldalt egyébként: [link]

(Mindemellett már az az állapot, hogy egy fekete lyuk felé zuhanunk valószínű számos olyan eseménynek lenne a következménye, aminek hatására rég megfagytunk/elégtünk/stb.)