Mi az oka, hogy a névmásokat csak "bizonyos fenntartásokkal" sorolhatjuk a névszók közé?

Az általad említett szavak névmások ragos alakjai:

én+vel = vel+em

én+nél,nál = nál+am

én+től = től+em

én+hez,hoz = hoz+(z)ám, hez+(z)ám

stb.

érdekes módon ezekben az esetekben előre kerül a rag, és hozzá csatolódik a névmásra utaló -am, -ám, -em tag.

Benne van a nevében: NÉV+más, egy másféle név, vagyis helyettesít egy nevet.

például:

Az ő neve János. (de nem mindenki tudja) A felesége vele (vagyis Jánossal) sétál.

Vagy ha tőlem kapsz valamit, akkor nem úgy mondom, hogy ezt most Jánostól kaptad, aki nem más, mint az az ember, aki adja neked a valamit. Hanem egyszerűen tőlem.

A névmás egy másik név, amely helyettesíti a személynevet, és így egyszerűbbé teszi a beszélgetést, sőt árnyaltabbá.