Szerintetek szép, és jó szakma a pszihológia?

Milyen szakma? Az egyáltalán nem egy "szakma", kerüljük a félreértéseket. Át kell gondolni, hogy mit és hol szeretnél dolgozni vele (de ez később is ráérhet). Ebben a formában szörnyen határozatlan a kérdés, nem behatárolt.

A matematikus sem egy szakma, a fizikus sem. Az asztalos, az egy szakma, azt nagyjából lehet tudni, hogy mit csinál.

Ellenben senki sem mondja meg, hogy "mit csinál egy matematikus", mert annyiféle teljesen különböző munkakör lehetséges (ahol pl közgazdászokkal, mérnökökkel, fizikusokkal kerül versenyhelyzetbe és ez nem is könnyű).

Pszichológia szaknál is legalább ennyire ez a helyzet.

Kant azt mondta, hogy "szép az, ami érdek nélkül tetszik".

Ez magában foglalja, hogy bizony ez nem objektív.

Jó szakma?

Én azt mondom, hogy hasznos LENNE, ha önmagát nem lőnél lábon.

Ha bármi olyan elmondok a pszichológusnak, ami veszélyes lehet a társadalomra, akkor azt nem kezeli, hanem jelenti a rendőrségenk.

Tehát ha meg akarok szabadulni attól a vágytól, hogy elvágjam a szomszéd torkát, amikor hajnal 3kor a többszöri kedves jelzést követő többszöri rendőr kihívás után sem akarja abbahagyni a lakók kalapálással, bútor huzogatással, hangos zene hallgatással való zavarását, akkor én leszek a rossz fiú, és nem én leszek az, aki segítséget kér, hanem aki önként feláldozza magát, és veszélyt jelent a társadalomra.

Vagy egy másik példa: öngyilkosság gondolata kerülget. Ha ezt bevallom a pszichológusnak, akkor önveszélyes leszek, és jelentenie kell a rendőrségen.

Erről most mindenki döntse el, hogy szép, vagy nem szép, jó, vagy nem jó.

Szükség lenne rá, de inább magamban őrlődök, amig ki nem fakadok és tényleg nem teszek valamit, ahelyett, hogy meg lehetnek ezeket beszélni. Hát ezt majd kérdezd meg a psziochológia oktatóidtól, hogy miként is gondolták.

Persze el lehet kezdeni a skizofrén játékot, hogy egy ismerősömnek vannak ilyen képzetei és mit tehetek érte... És akkor azt nem kell jelentenie.

Innentől minden őszinteség ki van zárva a kezelésből.