Tudnátok nekem mondani olyan József Attila verset, ami nem túl hosszú és nem olyan komoly?

EGYSZERŰ VERS

Mikor már minden sötét és felszakad köröttünk lilán az ég, akkor

szeretném látni a szemedet.

Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném megcsókolni

kezedet merészen.

Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom, hogy

nem fogom megcsókolni a kezedet.

1922 első fele

SZERELEM EZ?

Őrjöngök, Rád ha néznek,

Szeretne ütni két kemény ököl,

Hogy útálom ízét a sárga méznek,

Agyamban hogy csak arcod tündököl,

Hogy megvetem szelét az élet-vésznek

S haraggal bámulok az égre föl

S ha sírni kéne, könnyeim is késnek

S belőlem minden jóérzést kiöl.

Szerelem ez? vagy, haj nem is tudom csak,

Csak azt tudom, hogy megbolondulok,

Bronzajkaim, mint gyáva koldusok,

Csókmorzsáért könyörgenek - agyoncsap,

Érzem, szaladj, rohanj kezem elől!

Ihaj! ha egyszer öklöm öldököl,

Ideráncigállak, nézd kevélyen, büszkén

Hogy zúz sebet e gyáva két ököl

S csókolj bolondul holtak füstös üszkén.

Akarom kezeimbe sodorni hajad,

Akarom megizelni telér ajakad,

De mondd nekem, ki eddig nem is hittem,

Karodban él az ifju Életisten!

1922. júl.

Címlap

PERC

Dalol a madársereg,

Hogy az erdő zeng belé,

Maszatos parasztgyerek

Inal a folyó felé.

A Nap is süt melegen,

Tüzesíti a leget,

Nem is látni az egen,

Pici keskeny felleget.

A parasztgyerek hevül,

A folyóparton ledül,

Homokon gurul tovább,

Kavicsot fog, jó lapost,

A folyóba dobja most

S fütyörészve áll odább.

1922. júl.-aug.

József Attila: SZÜLETÉSNAPOMRA

Harminckét éves lettem én -

meglepetés e költemény

csecse

becse:

ajándék, mellyel meglepem

e kávéházi szegleten

magam

magam.

Harminckét évem elszelelt

s még havi kétszáz sose telt.

Az ám,

Hazám!

Lehettem volna oktató,

nem ily töltõtoll koptató

szegény

legény.

De nem lettem, mert Szegeden

eltanácsolt az egyetem

fura

ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért

a „Nincsen apám” versemért,

a hont

kivont

szablyával óvta ellenem.

Ideidézi szellemem

hevét

s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,

nem lesz tanár e féltekén” -

gagyog

s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,

hogy költõnk nem nyelvtant tanul,

sekély

e kéj -

Én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon

taní-

tani!

1937.

"Vámpíros" is jó? :)

Szerelmes vers (1923)

Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak,

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek,

Fényét veszem nagy, szép szemednek,

- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,

Hiába minden álszemérem,

Hiába minden. Ölbe kaplak:

Harapj, harapj, vagy én haraplak!