Mi a balatonakarattyai Rákóczi fájának a mondája?

A balatonakarattyai Rákóczi-szilfa ma már nem él, csak egykori hatalmas törzsének pusztuló maradványait tekinthetjük meg a település parkjában. Rákóczi-fájának a nép nevezi évszázadok óta, mert a rege szerint a nagy fejedelem ehhez a szilfához kötötte ki lovát, és hirdette ki a nép „akarattyát”. Némelyek innen származtatják Akarattya nevét is. Ez azonban tévedés, mert az Árpád-kori oklevelek a községet már 1109-ben Terra Akaratia néven említették. Sőt, azt is tudjuk, hogy Rákóczi soha nem járt a Dunántúlon. Valószínűbb, hogy a róla született legendák legkiválóbb tábornokának, Vak Bottyánnak és az ő alvezérének, Béri Balogh Ádámnak ottani dicsőséges hadjáratai révén kötődnek a fejedelemhez. Elterjedt, hogy a fa tövében tartották 1532. január 1-jén az országgyűlést. Ez aligha igaz, hiszen a fa akkor még valószínűleg nem is létezett. A Rákóczi-fa meghökkentő méreteket ért el. Még ma is megcsodálhatjuk tönkjének 742 centiméteres kerületét és 236 centiméteres átmérőjét. Valamikor 22 méter magas volt, korát 400-450 évre tartották, ám ez utóbbi adat minden bizonnyal túlzás. Az öreg szilfát már a múlt században is védték és gondozták, s afféle határfa szerepe is volt neki. A balatoni halászok a tihanyi apátsági templom két tornya és a Rákóczi-fa között húzott képzeletbeli vonal segítségével tudták a vizen is meghatározni Veszprém és Somogy megye határát. Ezt a vonalat igen fontos volt mindenkor ismerniük, mert nem halászhattak a szomszédos megye területén. Az öreg fát 1853-ban villám sújtotta, s féloldala akkor elhalt. Az 1943-ban védelem alá helyezett fa a második világháború alatt súlyos sérüléseket szenvedett. Lassan pusztulni kezdett, s utoljára 1967-ben zöldült ki; 1969-ben már csak vadhajtásai voltak; 1972-ben konzerválták. A valamikori büszke fának mára csak hatalmas tönkje maradt. Emlékére 1991 júniusában Szabadság-fát ültettek a park közepére. Az egykoron hatalmas szilfa megmaradt tönkjét ízléses fakerítés veszi körül, s mellette a fa emlékét hirdető tábla áll.