Ha a szív ha nem sérült és csak valami miatt meg állt hogyan indulhat el magától újra? (külső beavatkozás nélkül)

Először is: a szív - ha már nem dobog szabályosan - akkor is mozog, próbál dobogni... legfeljebb szabálytalanul, és így alig tud vért továbbítani.

De ilyenkor még megvan az esélye, hogy ez rendeződik.

Ha már teljesen leállt, akkor magától nagyon ritkán indul el!

A rendeződés pedig azt jelenti, hogy nem összevissza kezd el összehúzódni, hanem van benne egy ún. színuszcsomó: ez húzódik össze először, és ez az inger megy végig szabályosan az egész szíven.

Tehát a többi ingerkeltő helynek ehhez először le kell állni, rövid időre gátlás alá kell kerülni.

Talán egy kicsit szakszerűbben, úgy lehet, hogy érthetőbb:

A szívnek, igen, saját ingerképző ( és ingervezető) rendszere van. Ennek egyik fő eleme a sinuscsomó, ahonnan elsődlegesen kiindulnak az ingerületek. A sinuscsomó nem más mint olyan speciális szívizomsejtek halmaza, amelyek egy különleges tulajdonsággal rendelkeznek : önmaguktól ingerületbe tudnak jutni, s ez az ingerület (szaknyelven depolarizáció) az ingervezető rendszeren keresztül átterjed a többi szívizomsejtre, amelyek egyrészt összehúzódnak, másrészt továbbadják ezt az ingerületet. Így jön létre a normális szívizomösszehúzódás. Ha a sinuscsomó sejtjei megbetegednek ( pl. vérellátási zavar következtében ), akkor ez a " magától ingerületbe jön" funkció ( spontán diasztolés depolarizációnak hívják szakmai műnyelven) csökkenhet ( lelassul a szívműködés ) vagy akár meg is szűnhet ( sinusleállás, sinusarrest ) Ilyenkor azért nem áll mindig le a szív. Az ingervezető rendszerben vannak olyan egyéb helyek, ahonnan ilyen kóros esetben kiindulhat ingerület ( AV csomó), csak ez jóval lassabb ( 40-45/min) szívfrekvenciát képes létrehozni. Ha esetleg - mert ilyen is van - ez is beteg, akár a szívizomban is keletkezhetnek spontán ingerképző helyek ( kamrai ritmus ) amelyek ideig - óráig hoznak létre valamilyen szintű szívműködést.

A kérdésedre a válasz az, hogy van olyan helyzet, amikor a szinuscsomó sejtjei pl. külső paraszimpatikus inger fokozódása miatt leállnak ( pl. a nyaki nagyerek megnyomása esetén) majd néhány másodperc múlva ez az inger megszűnik, s az automácia újraindul a sinuscsomó sejtjeiben. Vagy pl. jobb koszorúér elzáródás esetén - innen kap vért a sinuscsomó is - hirtelen vérellátási zavar jön létre, leáll a sinuscsomó, majd a véráramlás helyreállása esetén újraindul.

A szívben keletkezhetnek olyan ritmuszavarok is, amelyek állandóan magas frekvenciával ingerlik a szívizmot, s úgymond "elnyomják" a sinuscsomó által kibocsátott ingerületeket. Ennek egy durva formája a kamrafibrilláció, amikor rengeteg kis, saját magába forduló ingerületi hullám ( reentry kör) teljesen megzavarja a szívizomsejtek ingerületvezetését és működését, s a mechanikus szívműködés leáll. Ekkor egy elektromos ütéssel a szívizomsejtek elektromos állapota "homogenizálható" ( azaz mindegyik egyszerre ugyanazon ingerületi fázisba kerül), s a sinsucsomónak van esélye visszavenni a vezénylést. ( defibrilláció)

Ha a sinuscsomó sejtjei elpusztulnak, akkor a működésük már nem tér vissza, ez esetben legtöbbször pacemakerre van szükség.