Ha nincs élet a halál után, akkor minek élünk?

Az az élet értelme, amit te adsz neki :)

Biológiailag az életed értelme az életképes utód(ok) felnevelése.

Ezenkívül pedig: légy boldog. Találd meg a célodat, ami boldoggá, elégedetté tesz :)

"Ha nincs élet a halál után, akkor minek élünk?"

Te azért élsz, mert abban bízol, hogy lesz valami a halálod után? Jó szánalmas életed lehet. :)

Inkább az a kérdés, hogy ha van élet a halál után, az mitől is ad sokkal több értelmet az életnek.

A reinkarnáció szerint kezdhetjük elölről az egész hajcihőt. Az mire jó?

A domináns túlvilágkép szerint pedig vagy örökös mennyei boldogság, vagy örökös szenvedés vár ránk. Mi értelme örökké beleragadni egy állapotba, amiből nincs kiút, nincs fejlődés?

A kérdésre a válasz inkább ott keresendő, hogy mi is a fő probléma a halállal. Az ember az egyetlen élőlény a Földön (jelenlegi tudásunk szerint), aki nagyon korán tisztába jön azzal a ténnyel, hogy meg fog halni. Miközben az egyik legalapvetőbb ösztönkésztetésünk a túlélés. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy bármit is teszünk, vagy nem teszünk, azt amit a legjobban szeretnénk elkerülni az életben, végül nem fogjuk tudni elkerülni, akkor máris érthető, hogy miért tűnik minden más cselekedet másodlagos értelműnek, egyenesen értelmetlennek.

Nagyon materialistán fog hangzani, de ezek után teljesen érthető, hogy a vallásos válaszok, a túlvilági élet miért olyan vonzó gondolatok, hiszen a legalapvetőbb egzisztencialista félelmet próbálják enyhíteni. De attól még nem lesznek igazak.

A túlélésen túl más késztetéseink is vannak, és azokat sem szabad csak azért leírni, mert kiterítenek úgyis.

Akár a gyerekeidben, akár a világra gyakorolt hatásodban egy pici részed továbbél, a rendszer, az élővilág, aminek része vagy tovább él. Aztán persze felfúvódik a Nap, és jön a kozmikus hőhalál. :)

Ha úgy is éhesek leszünk, akkor minek eszünk?

No ez körülbelül ugyanolyan kérdés. Minden ember magának találja meg élete értelmét. Ha ez nem sikerül neki, akkor boldogtalan lesz, úgy meg valóban nem sok értelme van. Nem kell itt rettenetesen "emelkedett" dolgokra gondolni. Lehet éppen, de az filozófiai, elvi elmélkedés létező kategóriák és fogalmak még jobb körülírása, megvilágítása érdekében, és nem a gyakorlati élet.

A kérdés, hogy ha valakinek van egy végrehajtandó feladata, amit becsülettel, jól meg kellene csinálni, akár kitűzték neki, akár saját magának adta, szóval a kérdés, hogy azért akarja jól megcsinálni, hogy kapjon érte dicséretet, vállon veregessék, ünnepeljék, vagy simán azért, hogy minden dicséret nélkül is elégedett legyen, elégtétellel töltse el a jól végzett munka.

Ha a második, akkor könnyebb elviselni a gondolatot, hogy az ember után csak az marad, amit csinált.

Ezzel nem akarom kizárni a halál utáni esetleges folytatás lehetőségét, de egy életet erre a hitre alapozni nem biztos, hogy helyes.

Azért élek, mert nincs merszem meghalni.

Jobb napokon találok valami érdekes információt a neten, ami felvillanyoz egy darabig.

Egy jó film, sorozat.

Az életben néha történnek meglepő történések, amik meghatják az embert.