A lusta emberek, tényleg gyorsabban és egyszerűbben megoldják ugyan azt, mint amivel a másik szenved?

Hát szemlélet kérdése, vehetjük úgy is, hogy a technikai fejlődés fő mozgatórugója a lustaság volt.

Az ember kereste a lehetőségeket, hogy a dolgait gyorsabban, kényelmesebben, kevesebb fáradtsággal oldja meg.

Viszont, ha az eredmény hasznos, azt a lustaságot inkább leleményeségnek, kreativitásnak nevezném.

A lustaság az, ha b...k megcsinálni. :D

Ez szerintem inkább találékonyság kérdése.

Nálad lehet a lustaságod a motiváció, de egy-egy embernél vagy van hozzá "ész", vagy nincs.

Néhány dologban én is kitaláltam egyszerűbb, gyorsabb megoldásokat; pedig nem mondanám lustának magam, csak minek vacakoljak valamivel, ha sokkal gyorsabban is meg lehet oldani? :)

(Pláne, ha olyasmiről van szó, amit amúgy utálok; hát akkor jobb hamar túllenni rajta, aztán valami kellemesebb tevékenységgel tölteni a drága időt. :)

Van benne igazság, de az kevés, ha valaki csak lusta.

Lusta, okos és kreatív ember kell ide. Az sem árt, ha önálló.

A szorgalmas, fantáziátlan és szolgalelkű emberek sohasem viszik előre a fejlődést - bár egy hangyabolyban jól mutatnak.

Na, akkor egy tanulságos kis történet. :)

A gabonafelvásárló irodájában két fiatalember dolgozott, Henoch és Joel. Henoch fizetése hat, Joelé három gulden volt hetente.

Egy nap Joel vette a bátorságot, és megkérdezte a főnököt, hogy az ő fizetése miért csak a fele a Henochénak.

– Mindjárt meggyőződhetsz róla a saját szemeddel, hogy igazam van-e – válaszolta a kereskedő. – Nézz csak ki az ablakon! Látod, amott, a tér túloldalán éppen most áll be néhány társzekér. Eredj, és nézd meg, mit hoztak a parasztok!

Joel térült-fordult, és már mondta is a hírt:

– Kukoricát hoztak.

– Eredj, és nézd meg, mennyit!

Joel jött vissza:

– Hatvan mázsát.

– Kérdezd meg, honnét hozták!

Joel jött vissza:

– Jablonowóból.

– Tudd meg, kinek hozták!

Joel jött vissza:

– Pinkus Bergernek.

– Rendben van – mondta a főnök. – Most szólj csak Henochnak.

Henoch ugyanazt az utasítást kapta, mint Joel. Mintegy húsz perc múlva jött vissza:

– A parasztok hatvan mázsa kukoricát hoztak Jablonowóból Pinkus Bergernek. Öt fillérrel többet ajánlottam nekik zsákonként, és már rakják is le a raktárunkba.

– Na, látod – fordult a kereskedő a bamba Joelhez. – Érted most már, hogy Henoch miért keres kétszer annyit? Mert távlatokban gondolkodik.

(Forrás: Horacy Safrin: Sábeszgyertyák mellett)