Létezik a középkori kardkovácsolás folyamatát bemutató könyv?

A yotube-on szinte mindenből van egy kicsi a réz kis harang öntéstől kezdve a damaszkolt acél gyártásáig.Ezt úgy érdemes nézegetni hogy csinálsz egy elnagyolt tervet a szerkezetről(pl:markolat) a formáról a keménységről a felületről aztán így nagyából öszeáll a fejedben a kard.

Aztán mindet kidolgozod.Pl a keménység kidolgozásához alőször eldöntöd hogy mit bírjhon ki a kard, ekkor ha magasra állítod a mércét akkor belebújsz és elolvasol mindent a hőkezelés és az anyagtudományban és aztán az ezekben megismertek közül niválasztod a rendelkezésedre állő vagy legmegfelelőbb anyagot és kísérletezel vele.Megedzed,túlterheled ,öszetörik,velszel egy másikat és addig edzed,visszaereszted,tesztelgeted mígy azt nem mondod hogy ez az anyag jó lesz. Na jó, túl sokat írtam,de a lényeg az hogy ez egy külön tudomány, és az embernél az anyagfeldolgozásának ismerete jó ha szerteágazó.

Vagy nagy fúrófejjel kifúrod a lyukat.

De mivel ezekre neked kellett volna rájönni (vagyis nem hasznosítod a témaban az agyadat eléggé),így nyugodj meg nem fog sikerülni. Max valami kókány kardot össze raksz.

Ajánlom neked ismerkedj meg egy aránylag inteligens organikus rendszerrel, a Google-val. Ha jól kérdezel, akkor válaszol.

Már a középkorban is hatalmas különbség volt kard és kard között, a közembereké olcsó és silány volt, a díszkardok szépek voltak, de harcra kevésbé alkalmasak.

A toledói penge, vagy a damaszkuszi acél elhíresült, igazi müvészet volt, de jórészt titok a gyártás módja. Japánban ma is készítenek szamurájkardot ősi technológiával, amik egyes részletei ismertek. A penge két szélét felhajlítják, amíg úgy néz ki, mint egy "U" vas, majd ráhajtják a pengére és elkalapálják, ellapítják. Ezt többször megismétlik, amíg olyan nem lesz, mint a rétestészta, hiszen az acélban megőrződnek az erővonalak, persze alaposan ismerni kell a hőkezelést, az edzést, megeresztést is.

Valójában egy jó kardnak erősnek, rugalmasnak, szívósnak is kell lennie. Ha egy tölgyfaajtóba döfik, a hegyének bele kell hatolnia két hüvelyk mélyen, ívben meghajol, félkört leírva és amikor kihúzzák, nem lehet maradandó alakváltozása, vagy sérülése. Könnyűnek is kell lennie a lehetőségeghez mérten és a súlypontja sem mindegy, ha vízszintesen alátámasztják egy ponton, hol helyeszkedik el. A hossza a kardforgató emberhez volt méretezve, a pontos arányok ismertek.

Az élezése külön tudomány, mert vágnia is kellett, de nem csorbulhatott könnyen ki.

Arról nem beszélve, hogy az anyaga teljesen homogén, zárványok nélküli kellett, hogy legyen, mert az sérülést, törést okozhatott volna nagy igénybevételnél.

Manapság még a kovácsolás sem igen ismert, sok szerszám, sok apró szakmai fogás kellene, meg alapos gyakorlat, mert a fém gyorsan lehűl, nincs sok idő a totojázásra, szakszerűen és viszonylag nagy erővel kell a formálást végrehajtani. Melegíteni pedig nem lehet akárhányszor, szóval a feladat óriási, de azért azóta számos eszköz született, anyagismereti tudás felhalmozódott. Használhatsz jó ötvözeteket, elektromos eszközöket, modern eljárásokat.

Tanulnod sokat kellene, egy kardkovács munkája több szakmához kötődik, mint azt említették, de nem szükséges mindent megtanulnod azokból, csak ami pont hozzá kötődik, bár hogy pontosan mi is az, ahhoz egy másik kardkovács útmutatása lenne szükséges, hiszen ez egy szakma volt.