Mikor fog elfogyni a zene?

1. A zene soha nem fog elfogyni olyan értelemben, ahogyan te gondolod.

2. Úgy, hogy rengeteg a variációk száma. Ha értesz egy kicsit a matek "variációk, kombinációk" részéhez, gondolj bele: Ha csak az átlag emberi hangterjedelmet nézzük, és most a példa kedvéért nem vagyunk figyelemmel a disszonáns hangközökre, akkor az első és minden további helyen kb. 30 hang állhat; ez pedig egy rövid, mondjuk csak 32 hangból álló dal esetében 30^32 darab lehetőséget jelent.

A valóságban persze jóval kevesebb a lehetőség, ha a zeneszerző azt akarja, hogy szép is legyen a dallam, de így is rengeteg féle van.

3. A zene alapja nem csak a ritmus, hanem - főleg és leginkább - a dallam; egyik sem rendelkezik végtelen változattal, de együttesen még több a variációk száma, mint ha külön vizsgálnánk. (Mert pl. három külön lehetőség egy c - a ugrás egyenletes negyedek/nagy nyújtott/nagy éles ritmus esetén.)

Mindezek ellenére nagyon sok hasonló dallam van, főleg a rövidebbek esetében. Csak ezek felismeréséhez rengeteg zenét kell hallgatni, ismerni. Ha már több ezer dallamot ismer valaki, akkor előbb-utóbb bele fog futni olyanba, amelyik nagyon hasonlít az általa ismertek valamelyikére.

4. Ez a kérdés furcsára sikerült... A zenészeknek (és az egyéb foglalkozású, de zenei tehetséggel megáldott személyeknek) általában nagyon jó a dallami memóriája: egyszerűbb dallamokat akár elsőre is meg tudnak jegyezni, és később fel is tudják idézni azokat; a tehetségesebbek pedig akár bonyolultabbakat is.

De persze el is felejthetik ugyanúgy, mint mások a verseket vagy egyéb szövegeket. Szóval szerintem ha egy zeneszerző hallott egy rövidebb dallamot vagy dallammotívumot valahol, és később felhasználja azt a saját szerzeményében, akkor az többnyire teljesen tudatos. (De nem a "koppintás"-ra gondolok, amikor szándékosan lenyúlják valaki másnak a teljes szerzeményét.)

Berta, az elso 3 pontod pontos volt.

A 4-hez viszont zeneszkent szeretnek hozzaszolni.

Igaz, amit Berta mondott, miszerint rengeteg dallamot, ritmust, megjegyeznek a zeneszek es neha talan az is eszukbe jut h honnan, de ritkan. Sokkal valoszinubb, hogy mar tobb szaz ezer zeneszamot hallottak es az osszes ugy kering valahol a tudatalattijukban vagy a pre-conscious-ukban es amikor 'megnyitjak' a kreativ csatornaikat, akkor ezekbol osszegyurodik valamit, tudattalanul. Tudatosan egy normalis, lelkiismeretes zenesz nem fog hasznalni valamit, amirol tudja h mastol hallotta. Most egy motivum, felmotivum nagysagu dolgokrol beszelek. Ha egy mini dolog, az lehet h mas.

Minden esetre minden profi zenesz eljut odaig a pontig, ahol mar nem aggodik amiatt h valami olyasmit hoz letre, ami mar letezik, mert mindent ugysem fogunk tudni meghallgatni, egyszeruen a legjobbat kell kihozni magunkbol es magunkat adni. ennyi. De kulonosebben nem foglalkoztatja a zeneszeket ez. Kiveve akik konkretan nem tudnak maguknak kitalalni zenei alapokat vagy csak nagy nehezen, de konnyebb ha maset veszik el (Beyonce-Jay-z, will smith, eminem)

Szia, Nukek :)

Az egész válaszom nem volt pontos, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy én használom ezt a szót. :D

Egy nagyon vázlatos szöveg csak; nem is törekedtem alaposságra és teljességre. De ezen nem fogunk összeveszni. :)

A 4.-et illetően igazad lehet.

Én magamból indultam ki (mint általában mindenki :D), bár konkrétan zeneszerzéssel nem foglalkozom.

De vannak dallamok, dallammotívumok, amiket tökéletesen be tudok azonosítani: sokszor nem csak a címet vagy az előadót, hanem azt is, hogy hol (esetleg mikor) hallottam.

A "legdurvább" példa talán egy "mélymagyar" együttes egyik dalának refrénje, amit vagy 6–8 éve egy téli napon hallottam a belváros sétálóutcáján áthaladva egy könyvárus bódé előtt; tkp. csak 16+16 negyednyi hosszú, A és Av dallam (az utolsó három hang tér el). Akkor is megmaradt, bosszankodtam is emiatt; és nem felejtettem el, holott csak egyszer hallottam azóta valahol "fél füllel".

Mondjuk, ellenpéldát is tudok: szintén néhány évvel ezelőtt egy alkalommal csak úgy énekelgettem, dudorásztam, és "hirtelen" kialakult egy nagyon szép dallam. Nem mondom, hogy büszke voltam magamra, mert tényleg nem szándékosan próbálkoztam. Igencsak megdöbbentem, amikor később újranéztem egy régi gyerekmusicalt, amit régen többször is láttam, és az egyik dalban felfedeztem ugyanazt a dallamot... :(

De egy mai példa ismét a beazonosítás mellett szól:

http://www.youtube.com/watch?v=WUz-WqUw4Ic

0:05-nél kezdődik a zene, kb. 0:10-nél "fogtam gyanút", hogy ez egy Summertime-cover lesz, és 0:15-ig abszolút helyesnek is bizonyult a megérzésem, utána meg főleg. :D

Az más kérdés, hogy végül is maga az egész darab nem az, de vitán felül felismerhetők benne a dallamrészletek később is.

A tudatos daltanulás viszont teljesen másképp működik nálam: ha nincs kotta, akkor könnyebben és biztosabban jegyzem meg, ha gyorsan lefirkálom a szolmizációs hangokat; ez bizonyára az ének-zene tagozatos iskola hatása, mivel mi - talán első osztály kivételével - ritkán tanultunk dalokat hallás után... :D

Gondolom, azért ez a típus sem ritka, mint én, de a többség biztosan "úgy működik", ahogyan leírtad. :)

Szóval...?

Szóval nem tudsz számolni, és nem gondolkodsz, ennyi a titok. Meg hogy fogalmad sincs a zenéről (szolfézs, zeneelmélet), hogy legalább át tudnád gondolni, mennyi azon hangtávolságok száma, amelyek "nem hangzanak jól", ami egyébként első körben nem is igaz, csak a 3. hangtól, és nem szűkíti le túlságosan a lehetőségek számát. (Plusz: ettől függetlenül szokták használni mindet, legfeljebb kisebb lesz a népszerűség...)

Komolyan, "élmény" az ilyen kérdezőknek írni, a közönséges stílusúaknak meg pláne, de tessék, még egyszer segítek:

Ha maradunk az általánosnak gondolt 30 lehetőségnél, az azt jelenti, hogy a 6. hangnál már pontosan 729 milliónál tartunk, a 7.-nél 21 milliárd 870 milliónál, a 8.-nál 656 milliárd 100 milliónál, és így tovább. Ha az alapszámot durván lecsökkentjük (> 30%-kal, azaz 20-ra), akkor is már a 7. helyen közel járunk a 3 milliárdhoz (2,88), a 8. helyen pedig a 6-hoz (5,76), és így tovább. Ez pedig még mindig _csak_ 8 hang, ami legfeljebb 1-1 sor, de inkább csak egy fél; és nem számoltam bele az eltérő ritmusból adódó variációs lehetőségeket.

A másik fele pedig, hogy egyetlen ember általában csak néhány száz, vagy jobb esetben néhány ezer dalt (vagy egyéb zeneművet) ismer meg élete során, ennél többet csak kevesen és ritka esetben. Így pedig elég kicsi a valószínűsége annak, hogy két (vagy több) olyat halljon, ami egy részben azonos.

Hat Berta, ket dolog miatt hajtok neked fejet, a matek tudasod miatt, amit zeneben tudsz hasznositani es a remek memoriad miatt!

Az en memoriam nem ilyen jo, matekbol sosem voltam jo, es a zenetanulast (enek-zene tagozat) sosem vettem komolyan. En a zeneeelmeletet csak a csaladommal targyalom sokszor, mert zenesz csaladbol jovok. Minden mas, amit tudok a zenerol az tapasztalat alapjan van.

De en is magambol indulok ki, annak ellenere h probalok objektiv lenni. Tehat nem vagyok benne biztos h mindenkinek, vagy a 'legtobb zenesznek' igy megy, en viszont ezt figyeltem meg.

Egyebkent meg lehet h kene irnod zenet, a zene elmeleti tudasod es a memoriad alapjan sokat el is erhetnel. Es normalis, igazi zeneszek nagyon hianyoznak a mai iparbol. Azt hiszem Mozart volt az, aki hallott egy szimfoniat kisgyerekkent es hazafele a hintoban atgondolta, majd ahogy hazaert leirta az egeszet emlekezetbol! Minden hangszert, es csak egyszer hallotta! egyszeruen bamulatos, amire kepes volt. (azt hiszem 5-6 evesen)

Az eredeti kerdezonek meg azt uzenem, hogyha nem vagy kepes felfogni a valaszokat, akkor miert teszed fel a kerdest?

Wow, kérdező, gratulálok; ritkaságszámba megy, amikor valaki belátja, hogy tévedett. Ma is érdemes volt felkelnem. :)

@ Nukek:

Köszi az elismerést. :)

De azért legyünk már objektívak: írtam pozitív és negatív példát is, szóval nem annyira remek a memóriám (sajnos).

A matekot több területen is lehet hasznosítani, én pl. szoktam nyelvtannál is (halmazokkal). Ugyanis nekem a "nyelv, zene, matematika" trió jött be; bár gyerekkoromban elképzelni sem tudtam, hogy kerül ide a matek, miért mondják azt, hogy ezek összetartoznak; de aztán felnőttem, és rájöttem. :D

Zenét nem szeretnék írni, mert nincs hozzá affinitásom; igazából tehetségem sem, ha a _valóban_ nagy zeneszerzőket nézzük. És a zeneipar működésének visszásságait sem szeretném a saját bőrömön tapasztalni. (Úgy általában ezt az egész mai média- és szórakoztatóipart utálom.)

Szerintem egyébként a gyakorlati tapasztalat mindig többet ér a pusztán elméleti tudásnál; de az az igazi, ha mindkettő megvan, mert úgy az egyik támogatja a másikat.

Az anekdotádról: nem tudom megmondani, Mozart volt-e, több "gyerekzseniről" is keringenek hasonlók. (Látod, pl. ez is nagy különbség: egy szimfónia és egy dalrefrén között, amire én képes vagyok, igencsak van különbség...)

Hogy a témához is kapcsolódjak: egy híres zongorista, bizonyos Glenn Gould engedte meg magának azt a kijelentést, hogy Mozart darabjai olyan egyformák, mintha pogácsaszaggatóval készültek volna... Azért ez nem semmi, nem? :D

Az ének-zene tagozatért én sem voltam oda annyira annak idején: egyrészt a heti 5 énekóra többsége népdalokról szólt, mintha más nem is lenne a világon, meg hosszadalmas kottaolvasásokról, ami unalmas volt azon a szinten. Másrészt a heti két énekkar szintén uncsi volt, nem sok darab tetszett azok közül, amiket énekeltünk; és a próbák a végtelenségbe nyúltak egy-egy fellépés előtt.

(Később is voltam énekkaros 3,5 éven át, ugyanez volt a szitu.)

Az sokkal izgibb volt, amikor egyszer - kb. 11–12 évesen a padláson talált régi énekkönyvekből biflázgattam a magasabb korosztálynak szánt dalokat, a saját tempóm szerint. Vagy amikor - rendszeresen - csak "magánszorgalomból" böngésztem végig a kottáimat, és kiválogattam, ami tetszett; a zeneiskolás kötelező darabokhoz nem mindig volt kedvem... Szerintem ez is nagyon sokat számít.

Az igazán igényes, jó zenéket nagyon szeretem. (A GYK-n már nem egy kérdést vágtam tele linkekkel. :D)

Tessék, hogy itt is legyen még: a tegnapelőtti "zsákmányomhoz" kapcsolódva egy másik:

http://www.youtube.com/watch?v=rBKkMiJdLsE

Plusz egy egész album, vannak rajta igen minőségi darabok:

http://www.youtube.com/watch?v=kvP07yHPuKo

(Nem tudom, meddig lesz elérhető; a másik albumot tegnap óta letiltották...)

További szép napot mindenkinek. :)

Szinten szeretnek gratulalni a kerdezonek:

Nyitottnak maradni es elismerni ha teved az ember igaz batorsagra vall.

Berta:

Elhiszem h utalod a mai zenei/media ipart, azert mondtam. Gandhi szavaival: 'legy a valtozas, amit szeretnel latni a vilagban' elv alapjan.

Ezzel egyetertek, a gyakorlati tapasztalat szerintem is tobbet ir ezen es mas kreativ tereken, de mondjuk neha orulnek, ha tudnek kottat olvasni (de nem tudok). Ugyanis ujra es ujra feljon a vagy, h klasszikus zenet szerezzek, de hat kottaolvasas nelkul nem fog menni, ugyhogy maradok a modern zenenel.

Ez a Glenn Gould beszolas nem lep meg, de I got news for you, a Glenn Gould-bol halala utan sem lesz egy Mozart. Mozartot, mint barki mas, lehet kritizalni, de ha ilyen lenezoen kozeliti meg az egeszet, akkor inkabb jobb lett volna, ha csondben marad. Lehet h csak publicitast akart egy ilyen kijelentessel?

Igen, a nepdalokert en sem voltam oda, a nepzeneert ugy alapbol, amig fel nem fedeztem olyan egyutteseket akik nepzenet es modern elemeket otvozve irnak szamokat.

(Kerekes band: http://www.youtube.com/watch?v=2iV7tgyzJzc

Besh O Drom: http://www.youtube.com/watch?v=tVQtKyeWisQ )

Az utobbi persze nem csak magyar nepzene, hanem balkan, cigany es klezmer szamaik is vannak)

A padlasos anekdotad pedig csak azt bizonyitja h a legjobban az ember a sajat utjan tanul, ha van motivacioja. A szemelyes felfedezesnel nincs jobb :)

Hugh Laurie-t szeretem a tehetsege miatt, mint szinesz es zenesz es a humora miatt is, de enekeskent sajnos nem tudom ugyanezt mondani. A Mystery cimu felig vicc szamat viszont szeretem, de csak azert mert vicces, sajnos enekelni nem tanult meg jol.

Na akkor en is postolok parat :D

Ella Fitzgerald - How high the moon, legjobb verzio sztem:

http://www.youtube.com/watch?v=ErH9hiOU-O4

Jools Holland - bumble boogie:

http://www.youtube.com/watch?v=B1qEFsMFMe8

Ray Charles - I got a woman eloben:

http://www.youtube.com/watch?v=81cyUwnM71U

Bobby Darin - Don't rain on my parade:

http://www.youtube.com/watch?v=6nZW7e46sfA

Mama Cass - Make your own kind of music:

http://www.youtube.com/watch?v=CEaOembiXjU

Peggy Lee - Bali H'ai:

http://www.youtube.com/watch?v=VLgwb7mRXAQ

Cab Calloway - Minnie the Moocher:

http://www.youtube.com/watch?v=bWsz08ogSFU

Royal Crown Revue - Hey Pachuco:

http://www.youtube.com/watch?v=XbtTTxFbNQU

Louis Prima - Bouna Sera:

http://www.youtube.com/watch?v=7qr91dJvbqs

Savoy Brown - I'm Tired:

http://www.youtube.com/watch?v=n0at25O2zK4

Sam Cooke - A Change Is Gonna Come:

http://www.youtube.com/watch?v=gbO2_077ixs

The Seldom Scene - Philadelphia Lawyer:

http://www.youtube.com/watch?v=BDZK9yiw5V4

Shinedown - Simple man (cover):

http://www.youtube.com/watch?v=rgFQ6WmxdMs

Skip James - I'm so glad:

http://www.youtube.com/watch?v=OPibeoBI-Jc

Spencer Davis - I can't stand it:

http://www.youtube.com/watch?v=LaATUww5a_A

Na ennyi gondolom eleg :D

<Elhiszem h utalod a mai zenei/media ipart, azert mondtam. Gandhi szavaival: 'legy a valtozas, amit szeretnel latni a vilagban' elv alapjan.>

Legyél te. :)

Nekem, mint mondtam, sem affinitásom, sem tehetségem nincs hozzá. Inkább csak élvezem azt, amit mások alkotnak. :)

Az énektagozatos osztály ellenére komolyan nem tudsz kottát olvasni? :O

Hová és meddig fog még süllyedni Magyarországon az énekoktatás???

Mindig is elég siralmas volt, panaszkodtak is emiatt sokan. Olvastam Szabó Helga A magyar énektanítás kálváriája c. könyvét; évszám nélkül jelent meg, talán a '80-as vagy a '90-es években. Az elmúlt pár évben pedig jómagam is rengeteg negatívumot tapasztaltam. Tényleg siralmas.

Glenn Gould: Nem hinném, hogy csak publicitást akart volna a kijelentésével, ami egyébként szerintem is igen erősre sikeredett. De ő egy nagyon furcsa figura volt. Tessék, ha gondolod, olvass róla:

[link]

Csak neked kerestem meg a Wiki-oldalát, nem tudom, mennyit írnak a furcsaságairól. Én egy életrajzi könyvben olvastam ezekről (is).

Népzene: Háááát... Nekem így sem jön be. Egyébként nem mondom, hogy egyetlen népdalt sem kedvelek, mert azért van néhány, ami tetszik.

Ez például önmagában nem annyira, de a maga nemében egy zseniális alkotás:

Árgyélus kismadár - paródia / Vujicsics Tihamér

http://www.youtube.com/watch?v=ZN2MpqRebYs

"A padlasos anekdotad pedig csak azt bizonyitja h a legjobban az ember a sajat utjan tanul, ha van motivacioja. A szemelyes felfedezesnel nincs jobb :)"

Teljesen igaz. A pedagógiában is a legeredményesebbként ismert (elvileg) a heurisztikus tanulást. (Gyakorlatilag pedig a magyar közoktatásban sajnos nem túl jellemző az alkalmazása.)

Hugh Laurie: Én színészként csak a Majd a komornyik című sorozatból ismerem (az angol eredeti cím: Jeeves and Wooster). Innen kerestem zenés részleteket, amelyekben énekel és zongorázik, így bukkantam az ajánlóban az albumokra. Valóban nagyon jó zenész, kalap le. :)

"Na akkor en is postolok parat :D"

Ahogy illik: címmel, előadóval és linkkel; szép munka. :)

Már majdnem végighallgattam, kettő van még hátra. A Buona sera, signorina-t ismertem; a Bumble Boogie-nak az eredetijét ismerem; a többi így elsőre nem annyira az én világom, legalábbis "szerelem első hallásra" egyikből sem lett. :D

Ettől függetlenül örülök, hogy végre van egy másik _igényes_ zenemániás (vagy _igényes zene_ - mániás) júzer is a GYK-n. :D

Ja, és Ray Charles az elején a Hattyúk tavából játszik egy részletet. ;)

Itt összegyűjtöttem már néhány kedvencemet; ha gondolod, nézz be:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__tarsadalomtudomany..

(Igen, tudom, kicsit "rámenős" vagyok a kultúra - és a saját ízlésem - terjesztésében. :D)