Károly Róbert és Nagy Lajos, valamint Luxemburgi Zsigmond mennyire érezte magát magyarnak?

Nem nagyon létezett a nemzetfogalom a mai formájában. A népek is mint XY alattvalói definiálták magukat, nem pedig mint "magyar" vagy "szerb".

Egy királynak annyi köze volt az országához, mint egy multicég vezérének a céghez: sikerre akarta vinni, akár szerette is, hű volt hozzá, büszke, stb. Az igazán jó cégvezetők szeretik a cégüket, nem engedik, hogy másik cég felvásárolja, nem akarnak senkit kirúgni stb. Akkor sem, ha maguk a munkások egyébként soknemzetiségűek.

Egy jó cégben egyébként az emberek sokkal jobban összetartanak a cégen belül akkor is, ha nem azonos nemzetiségűek, mint egy rivális cég embereivel (akkor is, ha a rivális cég ember azonos nemzetiségű az illetővel).

Ebből a szempontból egy mai multi nagyon sokban hasonlít egy középkori királysághoz.

A király nem feltétlenül tudott magyarul, már csak azért sem, mert a nemzeti nyelvek térhódítása a reformáció koráig nem nagyon volt jelentős, az uralkodás nyelve a latin volt (ahogy ma a cégvezetésé az angol), illetve nálunk sokáig a német volt a hivatalos nyelv, és a nemesek sem mindig beszéltek igazán jól magyarul. (Ezért is volt szükség nyelvújításra, ami sok esetben valójában nyelvkitalálás volt: a megmaradt morzsákra és nyelvi szerkezetekre kellett tök új szavakat kifejleszteni.)

"I. Lajos magyar volt itt született."

Szerinted miért ezt a keresztnevet kapta?

Károly Róbert És Nagy Lajos Anjouk voltak. Ha származásukat tekintjük, talán franciás olaszok. Viszont magyar királyként abszolút magyarok. Mert mitől magyar valaki? Tettei mutatják, eredményeiről állapítható meg. Az Árpád ház kihalása utáni zavaros viszonyokból tettek naggyá és Európa által becsültté egy nemzetet. Ha ők nem magyarok, akkor ki az? Lényegtelen, milyen nyelven beszéltek, akkortájt inkább a latin volt a divat. A lényeg, hogy milyen szívvel gondolkodtak és miről.

Zsigmond volt magyar király, talán volt is hasznára a nemzetnek, de ő elsősorban német-római császár, Európa uralkodója volt.

Károly (Róbert) Nápolyban született, a nagyanyja árpádházi Mária volt (V. István magyar király lánya). Ahogy az előttem szóló is írta, azzal, hogy helyreállította a központi hatalmat és virágzó gazdasággá tette a Magyar királyságot, bizonyította, hogy nem csak a koronára vágyott. Máskülönben őt kiturták mind a lehetséges francia és nápolyi trónöröklésből is. Tehát neki csak a magyar rokonság maradt, ahol szerencsét próbálhatot.

Nagy Lajos Visegrádon született, tovább folytatta az apja által megkezdett munkát, visszafoglalt gyakorlatilag minden olyan hódítást ami az árád-korban magyar hűbérterületnek számított, sőt még a nápolyi örökségét is, de megtartani nem tudta.

Luxemburgi Zsigmond mint őrgróf lett Nagy Lajos Mária nevű lányának a jegyese. Tehát nem hódítóként lett magyar király. Később családi kapcsolatai révén még jópár ország uralkodója lett, majd német-római császár, vagyis Európa vezető politikai személye. De mindvégig Magyarországot tartotta hazájának és a birodalom központját sem helyezte át német, vagy olasz földre. Mindvégig Buda és Pozsony volt a királyi székhely.

Ami pedig talán legjobban példázza e három nagyszerű királyunk magyarságát, az az, hogy úgy végrendelkeztek mindannyian, hogy haláluk után itt temessék el őket. Károly (Róbert) és Nagy Lajos a székesefehérvári bazilikába temetkezett (csontjaik jó eséllyel megvannak,azonosításra várva), Luxemburgi Zsigmond pedig a nagyváradi bazilikába (ez csak trianon óta van Romániában).