Miért küldözgetnek üzeneteket az űrbe mikor tudják hogy baj lehet belőle?

Hú, az tényleg, na mindegy ...

Űrszondákat meg gyorsan vissza kéne hívni!

Egy űrszonda nagyjából 30-50 km/s sebességgel halad az űrben. Hogy a legközelebbi csillagig elérjen (~4 fényév távolság), nagyjából 40.000 évre lesz szükség.

A modulált rádióhullámok, amiket kb. a múlt századfordulótól sugárzunk ki, ennyi idő alatt cirka 40.000 fényév távolságra jutnak majd el. Tehát mire az űrszondánk eléri a legközelebbi csillagot, addigra egy 40.000 fényév sugarú körben lévő csillagok esetleges lakói fognak tudomást szerezni rólunk. Ez hozzávetőlegesen néhány százmilliónyi csillagot jelenthet összesen.

Tehát mire az első űrszondánk eléri majd a legközelebbi csillagot, addigra cirka százmilliónyi csillagig érnek el a kibocsájtott rádióhullámaik. Ezért nem félnek attól, hogy az űrszondáinkból valami baj lehet.

Akkor azt a szart minek lőtték fel?

Ami direkt a majmoknak lett küldve!

Ha arra gondolsz, hogy idejönnek a Földre, akkor igen, van, de nagyon minimális esély (legalábbis jelenlegi tudásunk szerint). Óriási a legyőzendő távolság, és még óriásibb az ennek átutazásához szükséges időmennyiség.

Ha viszont arra gondolsz, hogy fogják a mi rádióhullámaink adásait, és válaszjeleket küldenek rájuk, akkor igen, ennek már jóval nagyobb a valószínűsége. Ennek legnagyobb értékű függvénye az, hogy milyen távol laknak tőlünk. A SETI program valamikor 50 évvel ezelőtt indult el, ez idő alatt semmiféle intelligens életre utaló rádiójelet sem sikerült rögzíteni (egy kivétel volt, de az is erősen vitatott, és azóta sem ismétlődött meg). Tehát feltételezhetjük, hogy 50 fényévnyi távolságon belül nincs olyan létforma a miénken kívül, amelyik eljutott volna odáig a technikai fejlődésben, hogy felfedezze a rádiótechnikát.

Ezért sem igazán tartanak attól a csillagászok, hogy bármiféle problémát okozna az, ha egy idegen faj felfedezne minket.