Semmi férfiasságot nem érzek magamban, úgy érzem magam, mintha ki lennék herélve. Mit lehet ez ellen tenni, hogyan lehet manapság férfiasságot szerezni?
Visszagondolva kb. anyukám szoknyája mellett nőttem fel, felnőttek társaságát kerestem, gyerekkori csínyekben nem vettem részt. Én voltam a "jó kisfiú", akinek mintaszerű a magatartása, soha nem paskolja a csajok seggét vagy csókolózik részegen egy osztálykiránduláson. Általános, de szerintem középiskolai éveim alatt is aszexuálisként tekintettek rám azok az osztálytársaim, akik nem tartoztak a szűkebb baráti körömbe, de lehet, hogy titokban b*zinak, de valószínűleg simán lúzernek gondoltak.
Sokat nyavajgok, problémázok, fontos, az életemet érintő kérdésekben nem tudok dönteni. Makacsul ragaszkodom a kisgyerekkori eszményképemhez, amikor még vezető egyéniség voltam, de ugyanakkor ma már túl behódolónak tartom magam. Unalmas az életem, státust nem tudok elérni, új társaságba kerülve nem találom meg a szót a fiúkkal, a csajoknak túl érzelmes vagyok, túlságosan figyelek rájuk, nem vesznek komolyan. A csapatsportokat utálom (mindig a legkisebb voltam a tornasorban, az ilyen sportokról az asszociációim a számomra elérhetetlen labdák és palánkok, amikért nálam törvényszerűen két fejjel magasabb korán szőrösödő, büdöslábú lób*szók versengenek), jelenleg nem sportolok, de amikor sportoltam, se nagyon versenyeztem. Kiskoromban mindennek gyökeres ellentéte voltam, tele voltam szenvedéllyel, érdeklődéssel, ambíciókkal, versengéssel. Most depressziós vagyok, semmi nem érdekel, nem hiszek magamban, be se kapcsolódom a versenybe, mert minek, és túl unalmas az életem ahhoz, hogy bármelyik csajt érdekelje. Egész nap a szobámban ülök és magamat rágom. Meg apró kis időkitöltő tevékenységekkel szöszmötölöm el a napot.
Nem is igazán tudok kiállni magamért, néha elgondolkozom azon, mit csinálnék mondjuk, egy bunyó alkalmával. Úgy érzem magam, mint a Harcosok Klubja főszereplője, a társadalom által kiherélt csinovnyik. Legalábbis ez számomra az antiutopisztikus önkép, ezt akarom elkerülni. De annyira messzire kerültem attól, aki lenni szeretnék, annyira nem az a nagydumás, felelősségteljes mindenki barátja vezető vagyok, aki nem ismer megoldhatatlan problémát, hogy nem tudom, hogy valaha is sikerül-e ezzé válnom. Úgy érzem, hogy becsületből ki kéne nyírnom magam. Ha nem tudom megélni az életemet, ahogy szeretném, igazi férfiként és belevaló srácként, csak egy töketlen puhány vagyok, aki sosem lesz képes leszólítani egy valódi nőt és csak a sötétben recskázik, akkor inkább ne éljek sehogy.
válasza:Öld meg száz ellenségedet és edd meg őket, vedd el a nejüket és sorban hágd meg őket, gyermekeit, ha fiúk, koncold fel, ha lányok, ismételd meg azt, amit a nejeivel tettél. Ha még nem érzed a hatását, akkor minden ellenséged száz családtagját, földijét, barátját nyilvánítsd ki ellenséggé. Ismételgesd a fenti lépéseket, amíg nem érzed magad elég férfisnak.
Odin fél szeme kacsintson rád a fentiek közben, Erikson a viking.
válasza:"Visszagondolva kb. anyukám szoknyája mellett nőttem fel"
Ezért. Mert anyukád mindig elintézett helyetted mindent, így minden sikerélmény az övé volt nem a tied. Az ő önbizalma nőtt, a tied nem. De nem késő változtatni:
Az pedig hülyeség hogy nem "tudsz" kiállni magadért, nem "vagy képes" leszólítani egy valódi nőt*, képes vagy rá csak nem MERED megtenni. Ezért fontos szembenézned a félelmeiddel, mert nem a társadalom szegény áldozata vagy, mindig ott van a lehetőség hogy igazi férfi legyél.
*Egy valódi nőt se a jó teste tesz azzá, csak szólok, az hogy valaki valódi nő vagy férfi az belül dől el - persze dicséretes ha valaki ad magára kívül is csak azt is tudnia kell jól kezelni, tehát nem fennhordania az orrát stb.
"Ezért. Mert anyukád mindig elintézett helyetted mindent, így minden sikerélmény az övé volt nem a tied. Az ő önbizalma nőtt, a tied nem."
Nem egészen így volt. Inkább úgy mondanám, hogy mindig nagyon anyás voltam, nagyon sokáig nagyon közel álltam hozzá, és kiskamasz koromban neki volt egy válságos időszaka, amikor rám támaszkodott. Azt hiszem, ez tett amolyan koravénné, szeleburdi kissrácból komoly gyerek lettem, felelősséget kellett vállalnom, mellette kellett állnom. Azt hiszem, itt ért véget a gyerekkorom.
válasza:A kérdésfelvetésed már több férfiasságot tükröz, mint az átlag. Ugyanis a legnagyobb pudingok önelégültek magukkal. Tölts el 30 évet egy házasságban, akkor tökös vagy. Dolgozz 45 évet zsinórban, akkor tökös vagy. Vagy ha nincs ennyi időd, csak simán menj el az Ironmanre.
"De annyira messzire kerültem attól, aki lenni szeretnék, annyira nem az a nagydumás, felelősségteljes mindenki barátja vezető vagyok, aki nem ismer megoldhatatlan problémát, hogy nem tudom, hogy valaha is sikerül-e ezzé válnom."
Nagyon-nagyon rossz képed van arról, mi a férfias.
válasza:Hát, ez elég szarul hangzik.. nem irigyellek.
Azt írtad, hogy nem érdekelnek a csapatsportok, és mi van a többivel? Jársz futni? Bringázni? Úszni? (hamár az ironman felmerült)
Azt meg nem tudom, hogy mióta számít elismerésre méltónak, hogy valaki lehúz 35 évet egy házasságban... micsoda hatalmas félreértés... olyan, mint az, hogy a kort tisztelni kell. Ez tévedés. A korban semmi tiszelni való nincs, az egy állapot. Az elér eredményeket kell tisztelni. Mindenki megöregszik, akármit is csinál (kivéve, hameghal előtte). Ugyanígy attól, hogy 35 évet lehúz valaki egy szar házasságban, ahol a felek csalják egymást és/vagy az asszony csicskáztatja a faszit, vagy a faszi veri az asszonyt az mitől lenne elismerésre méltó? Mitől lenne az "valami", amire fel kell nézni?
válasza:"A korban semmi tiszelni való nincs, az egy állapot. Az elér eredményeket kell tisztelni."
Ott a pont. Attól hogy valaki idős még ugyanúgy lehet egy utolsó undorító féreg. Aki az az ne akarjon tiszteletet, ahogy az se aki 35 évet "lehúzott" egy sz@r házasságban mint valami börtönben (annyi különbséggel hogy ebből a börtönből bármikor kiléphetett volna).
A tisztelet nem jár senkinek automatikusan, azt ki kell érdemelni. Ahogy a saját magad tiszteletét, önbecsülését is ki kell érdemelned azzal ha világosan megfogalmazod mit akarsz az életben, teszel is érte amennyit csak tudsz és soha nem adod fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!