A 70-80 éves korosztálynak mit mond, ha azt hallja: mohácsi vész?

Nagyon tévedsz. Ez a korosztály többet tanult a történelemből, mint a mai gyerekek. Még akkor is, ha csak 6 elemije volt.

A mohácsi vészről is tanultunk. Sőt arról is, hogy a halottakat Kanizsai Dorottya temette el. Vajon a mai gyerekek hallották- e egyáltalán a nevét?

A másik kérdésednél azt írtad, dolgozatot kell írnod erről a témáról:

http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__egyeb-kerdesek..

Először is: Nem tudom, honnan vetted azt, hogy az a korosztály "nem volt annyira / nagyon iskolázott"; de ez így túl általánosító kijelentés, tehát nem teljesen igaz.

Ez ugyebár az 1933 és 1943 között születetteket jelenti, akik 1939 és 1950 között kezdték meg iskolai tanulmányaikat. 1940-től volt érvényben az új törvény, amely szerint 6 és 14 éves kor között kötelező volt a közoktatásban való részvétel. A közép- és felsőfokú végzettségűek száma a mainál alacsonyabb volt, azóta folyamatosan nő; de ez szerintem nem számít a kérdés szempontjából, mert a történelem alaptantárgy volt az általános iskolákban is.

Ugyan mindig voltak olyanok, akik nem vették komolyan a tankötelezettséget, de ezek aránya az össznépességhez képest akkoriban is alacsony volt. Az analfabéták akkori számáról nem találtam adatot, de az biztos, hogy az évek során fokozatosan csökkent. Jelenleg a népességnek ugyan "csak" 1 - 2 %-a analfabéta, de kb. 25 %-a ún. funkcionális analfabéta. Így hiába mutatnak jobban a mai statisztikák az iskolai végzettséget illetően, ha nincs mögöttük tartalom.

Visszatérve az alapkérdéshez: Nincsenek pontos információim a történelmi események oktatásban való hangsúlyozottságának mindenkori mértékéről. De azt gondolom, nem is ezen múlik főleg, hogy kinek mit jelent, hanem az egyéni érdeklődésen, hozzáálláson, tapasztalatokon stb. Tehát szerintem nincs szoros összefüggés az iskolázottság és egy-egy történelmi eseményhez való hozzáállás között, bár bizonyára nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Véleményem szerint sokkal inkább befolyásoló tényező lehet a saját tapasztalat, átélés. Annak a korosztálynak pedig megvoltak a saját nagy tragédiái: a 2. Világháború, majd 1956. Nem hinném, hogy azok átélése után túlzott jelentőséget tulajdonítanának 1526-nak...

A rokonságomban a kb. azonos korosztály: 1935 és 1948 között születettek, 4 fő felsőfokú- és 3 fő középfokú végzettségű személy; plusz a házastársaik: 4 fő felső- és 1 fő középfokú végzettségű személy. Kapcsolat hiányában két főről nem tudok nyilatkozni, így marad tíz fő. Közülük sajnos már csak az egyik nagynéném férje és a legfiatalabb nagybátyám él. Ők pedig - többek között - pont történelmi érdeklődésűek is, de soha nem hallottam őket Mohácsról beszélni; és a többieket sem, vagy legalábbis nem emlékszem ilyen esetre. A már említett 2. Világháború előtti, alatti és utáni családi történetekről és eseményekről (mondhatnám: személyes és családi tragédiákról) igen; '56-ról és az azt követő nehéz időszakról, diszkriminációkról szintén; meg persze az azóta eltelt idő történelmi és politikai eseményeiről is.

Nincs ebben semmi különös szerintem. A mi generációnk számára is ezek az események vannak közelebb, sőt, ezeknek befolyásoló hatása is volt / van a személyes életünkre; ennek ellenére nem sokat szoktunk ezekről beszélgetni. Engem nem foglalkoztat túlságosan ez sem. Nem sírok állandóan a negatív történések miatt, nem szidom a németeket, az oroszokat, a kommunistákat / szocialistákat, a nemzetvédelmiseket... senkit. És nem éltetem '56-ot, nem vagyok rá "büszke", mint egyesek. Egyszerűen ezek az események nem jelentenek sokat számomra, inkább semlegesek. Pedig 20 éven át tanultam, diplomám is van. Tehát nem ezen múlik.

Remélem, tudtam segíteni. :)