Mit lehet csinálni, ha olyan szakra járok, amin nem érzem kifejezetten jól magam és nem úgy érzem, hogy "erre születtem", de nincs ötletem, hogy mit csináljak helyette?

"Párkapcsolatod van? Mert az is lehet azért nem tudsz koncentrálni a tanulásra, mert szeretethiányos vagy, és arra ugye a tanulás nem megoldás. Vagy élményhiányos vagy, és arra se megoldás a tanulás."

Nagyjából ez a kettő. Egész általános és középiskolában tanultam, versenyeztem, jó eredményeim voltak, aztán tudatosult bennem, hogy ettől még az életet élvezni nem tudom, és közösségi/párkapcsolati élményeim sincsenek. Így már egyszerűen nem érdekelt többé a tanulás, mert ha nem tudom mellett élvezni az életet, akkor minek.

Nem szeretnék konkrétumokat írni. Általánosságban felvázolnám, mi a helyzet:

Először gondolkodtam, hogy külföld, vagy itthon. (A külföldet először egy barátom javasolta, aki szintén kiment, innen fogant meg az ötlet.) Itthon bejelöltem valamit, amit igazából szintén nem lett volna kedvem csinálni, a külföldi szakot pedig "próba-szerencse"-alapon választottam, leginkább az egyetem jó neve miatt, de persze érdekelt is valamennyire a szak. Ahogy jött az év vége, döntenem kellett, és végül úgy döntöttem, hogy ha már felvettek, mindenesetre megpróbálom.

Ez így gondolom elég komolytalannak hangzik... a magyarázat az, hogy nem bírtam eldönteni, hova menjek egyáltalán, de igazából nem is éreztem magamban érdeklődést, motivációt (ennek lelki eredetű okai vannak, ezekbe most nem mennék bele). Szóval igazából nem csak a külföldre menéssel kapcsolatban, hanem az egész egyetemmel kapcsolatban nem tudtam dönteni, nem is éreztem, hogy készen állnék rá, nem is érdekelt, elveszettnek éreztem magam (most is). Féltem egyszerűen új helyre menni.

Itthon viszont jobbról-balról azt hallottam, hogy egy ilyen lehetőséget bolondság kihagyni, itthon nagy gázok lesznek, a diplomások alig találnak munkát (ráadásul bölcsész beállítottságú vagyok), a külföldi tanulás megtérül, stb. Kijöttem. De pont ugyanolyan bizonytalan vagyok, mint előtte. Se hideg, se meleg hangulatban vagyok, semminek nem tudok örülni, minden elől elzárkózom, nem érdekel az egész tanulás, nem barátkozom, nem látok magam előtt jövőképet. Ezért akarok hazajönni. Úgy érzem, hogy 1. rendbe kell tennem magam, 2. valójában sosem akartam kimenni, csak, mint mindig jó magasra tettem a mércét, és olyasmire vállalkoztam presztízsből, amit a szívem nem kíván.

Fogalmam sincs azonban, mit csináljak. Egyrészt nem olyan könnyű csak úgy visszajönni. Másrészt, itthon most nagyon hülyén érezném magam. Az összes barátom már egyetemista, már mind túl vannak gólyatáborokon, első egyetemi éven... a másik, hogy évvesztes vagyok és 5 éves gimibe jártam. Ez így két év veszteség, ha most váltok, akkor ebből már három lesz, vagyis három évvel fiatalabbakkal leszek majd egy társaságban. Úgy érzem, csupa ostoba hibát követek el. Legszívesebben hibernálnám magam.