Miért élünk? Mi értelme van a konkrét életnek? Senki nem érzi magát feleslegesnek?

> Miért élünk? Mi értelme van a konkrét életnek?

Mikor az ember az élet értelmét keresi, akkor gyakran az élet célját keresi. Milyen célt kell elérni ahhoz, hogy úgy érezd, hogy értelmes, boldog az életed? Filozófiák és vallások sora keresi erre évezredek óta a válaszokat. Látszólag mégsem találtak választ erre a kérdésre. Látszólag. Mert az igazság az, hogy rengeteg féle válasz létezik. Az embernek magának kell megtalálnia erre a kérdésre a választ. Tulajdonképpen ez jelenti azt, hogy emberként élsz.

Én úgy fogalmaznék, hogy az élet célja az, hogy emberhez méltó életet élj. Hogy neked mit jelent az, hogy emberhez méltó, az a saját kérdésed. De érdemes megnézni, hogy az emberek kikre néznek fel úgy általában (a történelmi személyektől a képregényhősökig), és mi az a tulajdonságuk, ami kiemeli őket a többi ember közül. Valószínű ezek azok, amelyek úgy általában az emberek számára elérendő és emberhez méltó célok.

> Megtudtad, megtudod csinálni, amit terveztél magadnak?

Rajta vagyok. Persze amit terveztem magamnak, az nem elérhető cél, csak tetszőlegesen megközelíthető. Pl. sokáig a néptánc volt az, ami értelmet adott az életemnek. Ez nem egy olyan dolog, hogy „na x év alatt megtanultam mindent, téma lezárva”. Nem lehet egy egész élet alatt sem megtanulni mindent, de minden nappal lehet benne fejlődni. Az igazán emberhez méltó célok általában nem olyanok, amit el is lehet érni, de nem is ez a lényegük. Nem az a fontos, hogy meddig jutsz, hanem hogy mennyire igyekszel előre. Nem a végeredmény a cél elérése fog boldoggá, kiegyensúlyozottá tenni, hanem a folyamat, ahogy haladsz felé. Egy túrázásnak nem az a lényege, hogy odakerülj B pontba, mert akkor mehetnél autóval is. A lényege az, ahogy eljutsz odáig, amit közben átélsz és látsz.

> Vagy csak dolgozol, hogy megélj?

A megélhetésnek nem sok köze van az élet igazi értelméhez. A munka és az anyagi helyzet csak másodlagos. Amit el lehet tőled venni, arról tulajdonképpen nem tudod elmondani, hogy a tied. Persze fontos a pénz is, az anyagi biztonság, sőt a kényelemre is lehet törekedni. De gyűjtögetni egy állat is tud. A pénz – ha nem volt és hirtelen lett – ideiglenesen tud csak boldoggá tenni. Aki 100E Ft-ot keres, az pont annyira boldog, mint aki 150E-t, sőt meg merem kockáztatni, hogy aki 500E-t keres havonta, az sem sokkal boldogabb.

Nem kell lebecsülni, elhanyagolni ezeket a dolgokat sem, de nem ezek az élet nagy céljai, ha az ember a halálos ágyán visszanéz az életére, általában nem azok lesznek az emlékezetes pillanatai, mikor fizetésemelést kapott, vagy megvásárolt valamit. Te mondjuk 80 évesen, a halálos ágyadon fekve mire akarsz visszanézni? Milyen emlékeket, milyen fontos dolgokat akarsz látni?

> Miért akarunk jobbak lenni, mint más?

Mert erre nevelnek minket, pedig nem erre kellene. Mindenből versenyt csinálunk. Holott önmagunkkal kellene versenyezni. Aki sakkozik, az nem a másikat akarja legyőzni, hanem önmagához képest a legjobbat, sőt ha lehet még annál is egy lépéssel jobbat nyújtani a játék során. Az ellenfél csak arra jó, hogy lehetőséget adjon kibontakoztatni a tudásodat, hogy a játéktudásodhoz méltó akadályokat, nehézségeket hozzon veled szembe. A sakkban igazából önmagadat kell „legyőzni”. Aki igazán érti a játékot, az soha nem az ellenfelet hibáztatja, ha veszít, hanem önmagát: „hogy lehettem ilyen hülye, hogy oda léptem”. Sőt ha valaki tudja, hogy jól játszott, annak tetszeni fog akkor is a játék, ha vesztett. És unalmas, rossz játéknak fog tartani akár egy olyan játékot is, amit megnyert.

Az életben óhatatlanul vannak helyzetek, mikor megmérettetünk. Egy felvételin, egy vizsgán, egy állásra való jelentkezésen, egy előléptetésnél. Ez rendben is van így.

Viszont az iskolában ugye ott a sok diák, akik még nem értik, hogy miért is jó, ha megtanulják a másodfokú egyenlet megoldóképletét. A legtöbb gyerek nem azért tanul, hogy tudjon. Az oktatásban kénytelenek olyan motivációs tényezőket behozni, amelyeket a gyerek is ért. A rossz jegytől nem azért fél a gyerek, mert hülye marad, hanem mert akkor nem számítógépezhet egy hétig.

Az iskola az egyik, ami igazán behozza a versenyt az életünkbe. Hogy ez most elkerülhető lenne, vagy sem, az másik kérdés, de így van. Aztán a munkahely is motiválja az embereket, hogy egymáshoz mérjék a saját munkájukat, igyekezetüket, tudásukat. Ez is érthető a munkáltató szempontjából. De valahogy olyan az életünk, hogy benne maradunk ebben a versenyhelyzetben és akkor is versenyzünk, mikor semmi értelme, mikor semmiféle racionális tétje, oka nincs a versenynek. Kinek van nagyobb autója? Nem mindegy? Az autó arra való, hogy eljuttasson A pontból B pontba és ezen képessége nem függ attól, hogy egy házzal arrébb milyen autó áll a garázsban. Aki mást gondol az autóról, az eltévedt. Jó, egy autónak van esztétikai értéke is, de aki szerint az autó státuszszimbólum, az már valahol beleesett egy csapdába.

Az élet célja valószínűleg az, hogy a kezdeti káoszból és semmiből kinemesedjen valami szuperintelligens lény, aki uralja majd az univerzumot, és szinte bármire képes. Ehhez az kell, hogy az anyag folyamatosan szerveződjön, és evolúción menjen keresztül, vagyis hogy a mindenkori élőlények a lehető legtöbbet szaporodjanak. A mi életünk célja és értelme tehát a szaporodás.

Nem véletlen, hogy egyetlen dolgot jutalmaz a természet kéjérzettel: a szexuális kielégülést.

Csak egy faj vagyunk a sok közül, amelyik kialakult itt a Földön. Ugyanúgy felesleges ennek értelmét keresni, mint ahogyan te sem tűnödsz el azon, hogy vajon a szomszéd kutya életének mi az értelme.(Pedig ő is egy faj tagja, amely a Földön él.)

Élünk, mert megfogantunk és megszülettünk. A legtöbben feleslegesek vagyunk, ha a faj fennmaradása szempontjából nézzük, hiszen az emberiség létszáma lassan kinövi a bolygó eltartóképességét, jóval többen vagyunk, mint amennyire az emberi faj fennmaradásához szükség lenne.

Normális esetben, mondjuk bármely más állatfajnál, ilyenkor bekövetkezik valami olyan esemény, amely visszaveti és normalizálja a túlszaporodást, például járványos betegségek, az illető faj ragadozóinak megszaporodása, stb. Kísérleteket végeztek ezzel kapcsolatban, patkányokkal. Hagyták, hogy zárt helyen túlszaporodjanak; a következmények:állandósult verekedések, a nőstények rosszul termékenyültek, saját maguk pusztították el ivadékaikat, stb. Szóval, teljes káosz állt elő, egészen addig, amíg le nem csökkent a létszámuk az elviselhető szintre.

Ez az önszabályozó mechanizmus nálunk már nem működik ilyen hatékonyan, hiszen feltalálták a védőoltásokat, gyógyszereket. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez rossz, csak ezek a puszta tények.

A legtöbben csak a megélhetésért güriznek, szerintem a legtöbb ember fel sem meri tenni magának ezt a kérdést. Annyira elkeserítő a válasz.

Célt, és/ vagy értelmes elfoglaltságot lehet találni, és akkor kap valami irányt az életed. Szerintem ezért fontos a család, meg ezért foglalkozunk annyit a hobbijainkkal. Elfeledteti a szürke, és végeláthatatlan hétköznapokat. Van miért erőfeszítéseket tenni.

Szerintem a legtöbben nem jobbak akarnak lenni, hanem csak kiemelkedni szeretnének valahogyan a tömegből. Hogy ne süllyedjenek el a nagy átlagban. Lehet, hogy az ő életüknek ez ad célt.

Érdekes téma ez, jóval többet tudnék írni róla, mert én is sokat gondolkodtam már rajta. Csak szerintem senki sem olvasná végig...