S. O. S sci-fi (szerü) köny kéne ami romantikus is 14l mondanátok ilyeneket?

Régebbit tudok egyet ha az nem zavar.

Olvasd el a világok házát. Anyám volt rákattanva az ilyesmikre régebben. Szóval gondolhatod nem mai. De ha nem olvastad akkor az új :)

Amúgy nem tudom én sky-fit inkább nézni szeretem mint sem olvasni.

Hehehe... romantikus sci-fi... jóóól vaaan, jól vaaan. Szerintem nem az amit vársz, de ezeket megnézhetnéd, tetszenek-e:

Stanislaw Lem: Visszatérés

Stanislaw Lem: Solaris

Zsoldos Péter: Az Utolsó Kísértés

Főleg az utolsóban vannak ilyen érzeles dolgok. Egyik se az a tipikus ponyvaregény. Ne lepődj meg, ha száraznak tűnnek, de érdemes elolvasni őket. Hátha ragad rád valami belőlük.

Persze, képzelem...

Csillagok Románca

1. fejezet, 23. oldal, ötödik bekezdés

"- Oh Jimmy, ments meg, a gaz vogonok tömlöcbe vetettek, és ki tudja mire készülnek velem... te vagy az utolsó reményem! - a videoüzenet úgy ért véget ahogy elkezdődött, a képernyő elsötétült, Jim Rocket pedig felpattat székéről, s így kiáltott:

- Ne aggódj, drága Carmelita, ne legyen a nevem Jim Rocket, ha mindig pontosan lövő lézerpisztolyommal, és hű robotommal, ABC3-mal oldalamon, ki nem szabadítalak, a NASA engem úgy segéljen! - egy pillanatra mindenki rá szegezte a tekintetét a poros űrpresszóban, majd megvető félmondatokat eleresztve visszatértek "rendes" elfoglaltságaikhoz a vendégek.

A magas, szőke, feltűnően jóképű űrkatona, a gazdag arisztokrata csalából származó Jim Rocket intett a sarokban álldigáló bádogembernek, ABC3-nak, aki esetlen léptekkel követte. A parkolóban beszálltak a 2345-ös évjáratú Mercedes Starfighterbe, és a "Végtelenbe, és messzebb!" csatakiáltással a gaz vogonok bolygója felé vették az irányt."

3. fejezet, 1. oldal, első bekezdés:

"A Mercedes Starfighteren megcsillant az Orion-köd fénye ahogy kirepült a kézi űrhajómosóból, majdnem úgy fénylett, mint mikor a kereskedésben megpillantotta a remek ízléssel megáldott hős, izmos olimpikon, Jim Rocket. Meg is vette nem kevesebb, mint háromszázezer-trillió kreditért, ami így is töredéke vagyonának.

De arra még ő sem számított, hogy már az első kanyarban meghúzza egy rozzant Suzuki Galaxy, aminek lesötétített ablakaitól nem látszottak utasai.

- A Tejútra mondom, hű fegyverhordozóm, ne legyen a nevem Jim Rocket, ha ebben a járműben nem gaz vogonok ülnek! - a hetedhét naprendszeren túl is ismert csillagközi vagány kiugrott Mercedeséből, és a lepukkant kis járgányhoz lépett. Letekeredtek a sötétített ablakok, és belőle egy napszemüveges vogon két csúnya feje közül az egyik hajolt ki, nyakában vastag aranylánccal.

- Na mi van, fiú, mi nem tetszik?

Jim Rocket elkapta a rusnya teremtést a nyakláncánál fogva, és lekevert neki egy galatikus pofont.

- Hallgass ide te csillagközi söpredék, ha kedves a nyomorult életed, áruld el hol tartjátok fogva szívem szép szerelmét, Carmelita del Amoro Belleza hercegnőt!

Egy kiadós ütlegelés után megeredt a gaz vogon mindkét nyelve, és Jim Rocket útnak indult a vogonok királyának, Csiung-Su interplanetáris főkancellárnak a palotájához."

9. fejezet, 16. oldal, hetedik bekezdés:

"Jim Rocket berúgta gaz király irodájának ajtaját, kezében mindig pontosan lövő sugárvetőjével Csiung-Su és az általa túszul ejtett Carmelita után eredt.

A hatalmas íróasztal mögött egy titkos folyosó nyílt, ide szaladt be a gazember a dús keblű, magas, szőke lánnyal, aki kétségbeesetten sikoltozott.

- Ne félj, egyetlen szerelmem, megmentelek! - kiáltotta utánuk Rocket, ahogy a sötét folyosókon szaladt. Hamarosan egy hatalmas hangárban találta magát, ahol Csiung-Su a magángépével próbált megszökni túszával. A hős, galaxis szerte páratlan atléta könnyedén utolérte őket, de ekkor Carmelita fejéhez fegyvert szorítottak!

- Vége játéknak, Rocket! Dobd el a pisztolyt vagy a lány meghal!

Jim mérlegelte a lehetőségeit, de nem volt más választása, túl messze volt Csiun-Sutól, hogy pusztakézzel harcoljon vele, de messze volt még a magángép is.

- Látod, nincs mit tenned, a terveim pontosan úgy zajlanak, ahogy ÉN azt már régen, minden részletre kiterjedő pontossággal azt kiötlöttem. ÉN, a zseniális Csiung-Su, az UNIVERZUM ura leszek! Túszul ejtettem az Egyesült Galaktikus Államok elnökének a lányát, és az életéért cserébe enyém lesz a TRÓN!

- Nem, amíg élek, Csiung Su! Ne legyen a nevem Jim Rocket, ha gaz terveidnek nem szabok gátat! Az igazság nevében, a törvény elé viszlek, add meg magad! - felelte Rocket, bátran szembenézve ellenfelével.

- Igen? És mi lesz, ha a barátod, és a lány között választanod kell? Kit mentesz meg? - a repülőből előjött két vogon, köztük ABC3, fémburkolata behorpadva, optikai szenzorai betörve, acélkezein levehetetlen lézerbilinccsel.

- Ne-tö-rődj-ön ve-lem, u-ram. Én csak egy ro-bot va-gyok. Ment-se meg a lányt! - szólt szomorú géphangján ABC3.

- Jim, igaza van, ments meg engem! - szólt váratlanul a szép karmelita, kinek hosszú combjai selymesen, bársonyosan puhán villantak ki a gyér csillagfényben.

- Nem választhatok, mindkettőtökre szükségem van! - kesergett Jim, mivel igaz szerelme, és hű társa is veszélyben volt.

- Ak-kor kény-te-len le-szek fel-ál-doz-ni ma-gam! - szólt ABC3, majd elkezdett sípolni - Visz-sza-szám-lál-ás, öt má-sod-perc... négy... há-rom... ket-tő... egy!

- Ne! - kiáltotta Rocket.

- Az ördögbe! - szólt Csiung-Su.

- Segítség! - Carmelita.

- Csíz! - vogonok.

A detonáció megrázta az egész hangárt, Rocket, Csiung Su, és a lány a légnyomás hatására messzire repültek a királyi magángéptől, a vogonok és ABC3 pedig megsemmisültek.

Minden erejét összeszedve, Jim Rocket felugrott, és felmérte a helyzetet: barátja odalett, a gonosztevőkkel együtt, viszont Carmelita elájult, és sajnos a gaz vogonok királya még élt, aki sérült lábával gépe felé sántikált.

- Állj meg, gaz... vogon! - kiáltotta felé Jim Rocket, és utána eredt.

- Legyen hát, most meghalsz! - fordult meg Csiung-Su, és hatalmas kést vett elő a ruhája alól.

A két ellenfél egymásnak esett, Jim Rocket kigáncsolta ellenfelét, de az magával rántotta a hőst, és mindketten a földön bírkóztak tovább. A jéghideg, borotvaéles acél egyre jobban közeledett Jim arcához, aki minden erejét megfeszítve próbálta ellökni magától a vogont. Már csaknem életét vesztette, mikor végre kicsavarni a kést a gonosz uralkoó kezéből, és annak mindkét szívébe belemártotta.

- Légy... átkozott... szemétláda... Jim... Ro... - nyögte utoljára Csiung Su, és kilehelte kárhozott lelkét.

Jim Rocket Carmelitához rohant, aki eszméletlenül feküdt a hangár hideg beton leszállópályáján.

- Carmelita, szívem királynője, felelj! - szólt hozzá Rocket, de rájött, csak egy módon ébresztheti fel. Puha csókot lehelt ajkaira, s a lány szemei kinyíltak. Értetlenül nézett körül.

- Hol vagyok... Jim... vigyél innen, minél messzebb!

- Ahogy kívánod, kedvesem!

Felkapta a lányt, s ölében vitte a király magángépéhez. Beszálltak, s Jim Rocket magabiztos kézzel szállt fel, és hagyta el a hangárt. Amint eltávolodtak a palotától, az hatalmas tűzijáték keretében felrobbant, és Jim Rocket és Carmelita boldogan éltek, míg el nem váltak."

Tessék, unatkoztam, és írtam neked egy romantikus sci-fi regényt :P Ilyet bárki tud... nem tudom mi olyan jó benne.