Valaki segítene néhány kérdésben? Ókori Egyiptom.

volt a fáraónak palotája, és kb annyi maradt fent belőle mint a templomokból...

(az egyik ilyennek a neve Malkata)

csatorna alatt nem tudom mire gondolsz, de pl ők is alkalmazták elöször a csatornázásos földművelést...

Tisztálkodás: Egyiptom lakosságának nagy része a Nílusban, csatornákban vagy tavakban fürdött. Csak a gazdagoknak volt fürdőszobájuk, ahol még zuhanyozhattak is. Ugyanitt vagy egy külön helységben volt az illemhely.

Szappan helyett nátront vagy speciális mosdókrémet használtak: az utóbbinak, amely mészkővel vagy krétával kevert állati vagy növényi zsiradékból állt, bőrtápláló hatást tulajdonítottak.

Voltak szerek az izzadság eltávolítására, főként illatos anyagok, mint a tömjén, timsó, mirha, amelyeket a bőrbe dörzsöltek.

Nem voltam ott így nem tudom.

A víz biztos tisztább volt.

google a barátod....

"III. Amenhotep (i. e. 1392–1355) fáraó – akinek többek között a luxori templomot és a karnaki templomegyüttest köszönhetjük – múmiájának vizsgálata során megállapították, hogy fogai kopása miatt fogínye begyulladt, elgennyesedett, élete utolsó éveiben folytonos fájdalommal küzdött. A gyulladás átterjedt az állkapcsára is, s végül ez a betegség okozta a halálát.

A fáraók múmiáit vizsgálva pontos képet kaphatunk az egyiptomiak szájhigiéniájáról, fog- és szájápolásáról, a fogakkal kapcsolatos egészségügyi problémáikról. A múmiák fogairól – ha egyáltalán maradtak – megállapítható, hogy életük végére többnyire elhasználódtak, sokszor egészen a fogbélig lekoptak. Ennek elsődleges oka a táplálkozásuk volt, de szerepet játszott benne a fehér fogak iránti olthatatlan vágyuk is.

Az ókori Egyiptomban a gabonát kézi malommal őrölték

A kézzel őrölt gabona közé

túl sok homok került,

ami „lecsiszolta” a fogakat

Egyiptomban a kenyér készítéséhez használatos gabonát először mozsárban összetörték, ezután kézi darálóval készítettek belőle lisztet. A lisztbe – és természetesen a belőle készült kenyérbe is – homokszemcsék kerültek, amelyek elfogyasztása ignecsak károsan hatott a fogakra. A folyamatos koptatásnak kitett fogak rendszerint begyulladtak, és a gyulladás sokszor a beteg halálához vezetett.

A fogfehérítést különös összetételű csiszolóporral oldották meg: korall, vörös akhát, habkő és tojáshéj alkotta egyveleget áztattak illatos folyadékokba, majd elkeverték gyermeki vizelettel.

A fogak elvesztése, a fogbetegségek és az ezekkel járó fájdalmak arra ösztönözték a korabeli orvosokat, hogy próbáljanak megoldást találni a problémára. Próbálkozásaik ugyan nem jártak túl sok sikerrel, de néhány kisebb eredményt azért elértek, elsősorban a megelőzés terén.

Fogkefét a fogkefefáról

A mentalevél tökéletes a szájszag elűzésére

Mentalevél a szájszag ellen

Írisszel hatékonyan kezelhető a fogínyprobléma

Az írisz hatékony

a fogínyproblémák kezelésében

A rossz lehellet már az ókorban sem számított trendinek. A szájszagtól leggyakrabban menta segítségével szabadultak meg, ami egyben fogápoló szerepet is betöltött. Mentalevélből nyert kivonattal öblögettek, vagy egyszerűen csak rágcsálták azt. A másik elterjedt szájszag elleni készítmény egy golyócska volt, amelynek előállításához fenyőtömjént, mirrhát, fahéjat és egyéb illatos növényeket főztek össze mézzel. A szer hatása kettős volt: az illatos összetevők azonnal elűzték a szájszagot, a méz pedig jótékony fertőtlenítő hatást fejtett ki.

A 4. századból már van olyan írásos emlék is Egyiptomból, amely bizonyítja, hogy – ha fogkrémet még nem is, de – a fogak rendszeres ápolására, tisztítására egy speciális port kevertek. A fogpor összetevői a kősó, a menta, a bors és a szárított íriszvirág voltak. Az íriszről azóta klinikai vizsgálatok is bizonyították, hogy fogínyproblémák kezelésében igencsak hatékony. Heinz Neumann osztrák fogorvos néhány éve kipróbálta a keveréket. Elmondása szerint a fogkrémnek ez az ókori elődje valóban hatásos, bár okozott némi fogínyvérzést.

miswak, siwak

miswak, siwak

A fogkefe elődje, a miswak

A fogtisztítás eszköze természetesen akkor még nem a fogkefe volt. Kezdetben az ujjukkal dörzsölték a fogaikat, majd különböző gyökereket rágcsáltak. A fent említett fogport sem fogkefe segítségével használták. Faágak egyik végét megrágták, és az így kialakult „szőrös” ágvégződéssel tisztították fogaikat. Ennek az eszköznek az utóda a muzulmán világban ma is használt miswak (vagy siwak). A miswak arak fából (mustárfának vagy fogkefefának is hívják) készül. Rágcsálás közben többek között fertőtlenítő hatású tannint is tartalmazó levet bocsát ki magából.

A fogszú meghódítja a világot

Ha a gondos fogápolás ellenére mégis megtörtént a baj, különféle fogtömési módokat alkalmaztak. A fogtömések gyantából, kőporból, magvakból és egy antibiotikus hatású ásványból, a malachitból készültek.

A fogfájás előidézését egyébként egy apró féregnek, a fogszúnak tulajdonították. Ez az elképzelésük annyira tetszetős volt, hogy a világ különböző tájain, így például Angliában, Indiában és Magyarországon is elterjedt. Elméletük helyességét valószínűleg bizonyítottnak látták abban a jelenségben is, amikor a fogtömésre használt magvak olykor-olykor kicsíráztak a beteg szájában. A fájdalmat gyógynövényekkel igyekeztek enyhíteni, elsősorban fokhagymával, illetve mákgubókivonattal (vagyis tulajdonképpen ópiummal).

Fogpótlás, fogbeültetés a mai értelemben nem létezett. Az elvesztett fogakat életükben ugyan nem, halálukban azonban visszakapták tulajdonosaik. Méghozzá nem is akárhogyan! A kihullott fogakat arany sínnel rögzítették a halott szájában.