Lehetséges lehet ez valami módon a valóságban?

Teljesen világos, és annyira elképzelhető a biotechnológiának egyik ága ezzel foglalkozik.

Volt a Szovjetunióban ez zakkant orvos, aki azzal kísérletezett, hogy szerveket tartson életben anélkül, hogy azok csatlakoznának bármiféle gazdatesthez. Volt kísérletei között tüdő, szív, sőt morbidnak hangozhat, de egy kutya levágott fejét is életben tartotta, sőt a kutya végig eszméleténél volt a kísérlet alatt. Pislogásból, meg szem mozgatásából következtettek élettevékenységeire.

Egyáltalán nem tartunk ott, hogy ezt megvalósíthatnánk, az agyat, ahogy az első válaszoló is írta, alig ismerjük. Fejet életben lehet tartani (vérereket kell gyorsan rákötni egy pumpáló-szűrő-oxigenizáló berendezésre), agyat csupaszon nehezebb, mivel a rengeteg pici vérér, ami behálózza bonyolult struktúrát alkot, nehéz lenne tartani ezeket. Persze a szervek életben tartása limitált, lehet, hogy egy ilyen "géptest" meghülyítené az embert, aztán rövid távon egyszerűen belehalna a sokkba. Erre felkészülni nem lehet.

Hogy sejtenként gépesíteni, géppel pótolni - esélytelen. Alig ismerjük. A tudat kérdése még végtelenül bonyolult, nem is kapisgáljuk, miről lehet szó (biológiai értelemben).

De nem te vagy az első, aki ezen gondolkodik, még Lovecraft (híres ameraikai horrorszerző) is írt ilyenről az egyik művében (aki tud címet, ne habozzon... Lovecraft összes, Szukits kiadás, II. rész, első kisregény :) ). Ő a tudatot "vette volna fel magnetofonra".

Hát, ha semmiféle törvényt, emberi ismeretet nem veszünk figyelembe, bárhová eljuthatunk. Kitalálás dolga.

A felvetett kérdésnek semmi gyakorlati értelme nincsen, ez filozófiai probléma, amin már több ezer éve gondolkodnak.

A filozófiai kérdés lényege az, hogy milyen tulajdonsága van az "én"-nek. Más szóval, meg lehet-e mondani, mik azok az alapvető jellemzők, amelyek az egyént meghatározzák. Ha ugyanis ezt meg tudnánk mondani, akkor már tudnánk mit kell megtartani belőle, ameddig ő maga, és mitől kezdve lesz már egy másik (személy, esetleg tárgy).

A kérdés megoldódni látszik. A természet - az atomi szintektől eltekintve - folytonos. Ezért csak önkényesen lehet határt húzni, az pedig nem lehetséges, hogy ebben a határban az összes valaha létező, tudattal bíró lény megegyezzen. Ennélfogva mindig lesznek, akik azt állítják, képesek az "én" fogalmat minden határon túl fenntartani, és mindig lesznek, akik ezt tagadják.

Atomi szinten, tehát a kvantumfogalmak körében pedig értelmetlen agyról és hasonlókról regélni. Ezzel a kör bezárult.