Szerintetek Alaszkában vagy Szibériában lehet még kapni mamuthúst az éttermekben?

Persze lehetett, csak az a gáz hogy rénszarvashús volt direkt olyanoknak akik biciklibelsőben élnek, és fogalmuk nincs semmiről.

És mamutfenyő torta, erdei dínófütty mártással volt a desszert.

Az általad linkelt cikkben nem találtam utalást arra, hogy a mamutokat tényleg ették volna. Egyetlen mondat van, így szól: Children love stories of frozen carcasses with meat fresh enough to eat.

De ez nem azt jelenti, hogy ezek a történetek _igazak_, csak hogy vannak ilyen történetek, és a gyerekek imádják őket. Szerintem ez kb úgy néz ki, hogy megtalálták a fagyott mamutokat elég jó állapotban, esetleg egy riporter bedobta azt a mondatot, hogy "olyan frissnek tűnik, szinte enni lehetne belőle", és ez valahogy szárnyra kapott a nép ajkain.

Onnantól meg néhány élelmes éttermes valóban árult "mamuthúst", igaz, valójában rénszarvas volt.

Most már csak azt kell eldöntened, hogy te egy gyerek vagy, aki imádja (és el is hiszi) az ilyen történeteket, vagy felnősz végre...

Danniken összes szövege nem lő ehhez a fantáziadús agyalmányhoz. Igaz, ő azért jobban vigyázott a hitelesség látszatára. Nem ártana a szerzők hitelességének is utánanézni. A mamutagyarak száma meghaladná az elejtett elefántagyarak számát, ami már számottevő jelenség.

Nem is értem, hogyan lehet bevenni az ilyesmit.

Nem lehet, és nem is lehetett. Ha kiástak egy igen jó állapotú tetemet, azt nem a szomszéd kertjében találták, hanem valahol a büdös és rohadt hideg nagy semmi kellős közepén. Odáig el kellett jutni, és onnan vissza is. Ehhez pedig természetesen régebben nem motoros szánt, hanem szánhúzó kutyákat használtak.

Igen, volt olyan, hogy a vadászok, kutatók megvizsgálták a tetemet, és úgy vélték, fagyott ugyan, de ehető. Megesett, hogy élelemhiány következtében a kutyákat némi mamuthússal etették (bár amilyen betonkemény volt, vághattak volna vele üveget is, de nem arra volt szükség). Talán az egyik kísérletezőkedvű őrült még meg is kóstolta (kiolvasztott állapotában). Az biztos, hogy íze nem iagzán volt, meg rágós, vacak.

Egy mamuttetem elszállítása az említett büdős nagy semmi közepéből nehéz dolog, főleg szánon. Nem is ér semmit a tetem. De komolyan, XX. század elején kit érdekel? Hol van még a géntechnológia? De nem hagyják ott, azért mégis... Szóval mit tehetnek? Kiszedik belőle, ami értékes, a többit hagyják. Mi értékes? A csontok. Mamut, elefánt, egyre megy, orosz elefántcsont zongorabillentyűk régen inkább készültek mamutagayarból, mint valódi elefántcsontból, szóval elhozták a trófeát, néha a többi csontot is, amit majd múzeumnak is el tudnak passzolni, a többit meg otthagyták. Nem fognak pár tonnával többet cipelni a semmiért.

Az éttermi mamut pedig rénszarvas lehetett.