Az agy mire kepes? Mennyire kepes befojasolni a testet?

Az agy képes arra, hogy irányítsa a kezedet, hogy helyesen írj (ergo nem a kezed a hülye vagy a toll/billentyű, hanem az agyadat nem tanítottad meg rá!)

Egyébként hallottál már arról a fajta védekezésről, ami nagy trauma, baleset vagy bántalmazás után következik be: elfelejted, mi történt, mert az agyad tudja, hogy nem lenne jó egyszerre rádzúdítani ezt az egészet, ezért homályba burkolja.

Hallottál már a placebo hatásról? Egy példa: nagyapám anno 40 éves korától kezdve, több mint negyven évig MINDEN ÁLDOTT ESTE(!!) úgy feküdt le, hogy két szem fájdalomcsillapító (Cataflam, elég erős), és egy altató. Enélkül ő nem tudott aludni, minden baja volt...

Nos, amikor meghalt a nagymamám és hozzánk költözött, elvettük a gyógyszert, mert teljesen az agyára ment (Alzheimer-kóros volt, minden este ha bevette a szokásos fájdlomcsillapítót és altatót, 10-11 körül tuti felkelt, és csinálta a fesztivált, nem találta az ágyát, kiabált, énekelt, stb... mamám is panaszkodott erre sokáig, de másnap papám semmire sem emlékezett ebből...) Szóal elvettük, és kicseréltük két szem sima c-vitaminra, majd azt mondtuk, hogy az orvos ezt írta fel, ez jobb. Láss csodát, tudott aludni, nem fájt semmije (és mi is tudtunk). Tehát a tudat, hogy ő bevette a fájdalomcsillapítót meg az altatót elég volt, hogy megszüntesse a fájdalmát és tudjon aludni.

Az agy sok dologra képes.

Olvastam hasonló témárol egy könyvet. A szerző és a címe: "Dr Bruce Lipton - Tudat a belső teremtő". Habár egy kicsit ezoterikus témájúnak tűnhet, nincs benne semmi ami ellent mondana az orvostudománynak, sőt kisérleteket is olvashatsz benne ami alátámasztja a szerző állításat.

Egyébként nekem is a placebó hatás jutott eszembe erről a kérdésről, ezért bemásolok egy érdekes részletet a fent említett könyvből:

"...A Baylor School of Medicine 2002-ben a New England Journal of Medicin e hasábjain értékelte a súlyos térdfájdalmakkal küszködők sebészi beavatkozásának eredményeit (Moseley és mtsai 2002). A kísérletsorozat vezetője, Dr. Bruce Moseley csöppet sem kételkedett abban, hogy a térdműtét használt betegeinek: "Minden jó sebésztudja, hogy a sebészetben nem létezik placebohatás." Mégis érdekelte, a beavatkozás mely részlete hozott javulást. A kísérletben ezért három csoportra osztotta a pácienseket. Az egyik csoportnál megnyirbálta a sérült porckorongot, a másiknál átmosta a térdízületet, eltávolítva onnan a gyulladást kiváltó anyagot. Mindkét eljárás megszokottnak számít az ízületi gyulladások kezelésében. A harmadik csoportot azonban nem műtötték meg. A betegeket elaltatták ugyan, és a három szokásos metszést is megejtették a bőrön, egyéb azon nem történt. Arról azonban nem feledkeztek meg, hogy sós víz áramoltatásával keltsenek a térd átmosásához hasonló hanghatást az elaltatott páciensek mellett. Negyven perc elteltével Moseley összevarrta a bemetszést. Mindhárom csoport ugyanabban a műtét utáni ellátásban részesült, amelyhez gyógytorna is tartozott.

Az eredmények meghökkentőekvoltak. Hogy a műtöttek jobban lettek, abban még nincsen semmi meglepő. Csakhogy a placebocsoport is ugyanúgy javult, mint a másik kettő! Dacára annak, hogy évente hatszázötvenezer beteget műtenek térdízületi gyulladással, fejenként nagyjából ötezer dollárért, az eredmények nem voltak kétségesek Moseley szemében: "A javulásnak semmi köze nem volt sebészi képességeimhez. A beavatkozás egyedüli haszna ezeknél az oszteoarthritiszben szenvedő betegeknél a placebohatás volt." A kísérletsorozatról a televízió is beszámolt. Képeket láthattunk a placebocsoport sétálgató és kosárlabdázó tagjairól, amit pedig a műtét előtt elképzelhetetlennek tartottak. Két évig nem is tudták meg, hogy nem végezték el rajtuk a beavatkozást. Egyikük, Tim Perez, aki korábban bottal járt, ma együtt kosarazik az unokáival. Nyilatkozata, melyet a Discovery Health Channelnek adott, a számból veszi ki a szót: "Ebben a világban minden lehetséges, ha az emberben elég erős az elhatározás. Ma már tudom, hogy az elme csodákra képes."