Oldáshő, oldhatóság?

Én úgy tudom, akkor exoterm az oldás, ha a hidratációs energia kisebb, mint a rácsenergia. (Eh > Er)

És akkor endoterm, ha: |Eh| < |Er|

Hát ez így egyszerre elég komplexre sikerült, és csak következtetni tudok.

Első körben tisztázzuk az exoterm-endoterm témakört.

Ha egy folyamat során hő szabadul fel, akkor exoterm. Ellenkező esetben (hőelnyelés során) endoterm.

Olyat nem mondunk (legalábbis ilyennel még nem találkoztam), hogy azt mondjuk "oldat energiája", vagy "oldószer energiája". Sokféle energiát tudunk definiálni.

Maradjunk a hidratációs és rácsenergiánál.

Ha só oldásakor a rácsenergia nagyobb mint a hidratációs energia, akkor a folyamat exoterm lesz. Ugyanis a magas energiatartalmú rácsállapotból a részecskék egy alacsonyabb, hidratált energiaszintre kerülnek. A különbséggel mi lesz? Eltávozik, disszipál, kisugárzódik.

Endoterm folyamatnál épp fordítva. Ekkor a hidratációs energia nagyobb a rácsenergiánál. A növekedéshez szükséges energiát az oldatból veszi ki olyan formában, hogy lehűti azt. Tehát hőt nyel el, endoterm.

Kérdések:

Itt véleményem szerint elő kel venni az egyensúly fogalmát. A Le Chatelier-Braun elv értelmében egy egyensúlyi rendszer igyekszik kompenzálni az őt ért behatásokat. Tehát ha egy exoterm folyamatot te melegítessz (ergó ő szabadulni akar a hőtől, de te még tuszkolod bele), akkor ő méginkább több energiát akar kisugározni. Ez pedig úgy érhető el, ha beoldódik. Ez így jó a NaOH-ra.

CoSO4 esetén az oldáshő +15kcal/gmol (18°C-os vízben), viszont azt is látom, hogy a kristályvizes sók már negatív oldáshővek rendelkeznek. El tudom képzelni, hogy nagyobb koncentrációban a CoSO4 valamiképp hidratálódik, de nem tennék rá egy ötforintost sem.

A gázok jobban is oldódnak hidegen! Viszont véleményem szerint azért, mert kémiailag kötődik a vízhez. Ez egyensúlyi reakció. A reakciókinetika szempontjából pedig a hőmérséklet emelése kedvez, ergó a termék (formalin) irányába tolódik el az egyensúly. Több termékhez pedig töb reaktáns is szükségeltetik.